tag:blogger.com,1999:blog-49730461009159049622024-03-13T14:30:52.678-07:00*Speak from My Heart*ရင္ထဲ၊ စိတ္ထဲ ေပါ ္လာတာကို ေရးမွာပါေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.comBlogger66125tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-1522595893879776132013-10-20T06:12:00.001-07:002013-10-20T06:18:38.372-07:00I want to share all burmese buddhism.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="http://%3ciframe%20width=%22640%22%20height=%22360%22%20src=%22//www.youtube.com/embed/nsF9BAlH354?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>"><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="//www.youtube.com/embed/nsF9BAlH354?feature=player_embedded" width="640"></iframe></a></div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-10334017369066399312013-06-29T08:41:00.001-07:002013-06-29T08:41:25.264-07:00သတင္း-၂<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="http://www.blogger.com/%3Ciframe%20width=%22640%22%20height=%22360%22%20src=%22http://www.youtube.com/embed/njFM2wioiAU?feature=player_detailpage" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>"><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/njFM2wioiAU?feature=player_detailpage" width="640"></iframe></a></div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-42373267864245562022013-06-29T08:40:00.000-07:002013-06-29T08:40:12.604-07:00သတင္း-၁<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="http://www.blogger.com/%3Ciframe%20width=%22640%22%20height=%22360%22%20src=%22http://www.youtube.com/embed/Ly8PVNe1REA?feature=player_detailpage" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>"><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/Ly8PVNe1REA?feature=player_detailpage" width="640"></iframe></a></div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-22788130957940310532012-09-16T03:15:00.003-07:002012-09-16T03:15:43.520-07:00ၾကည့္မိေသာ Charity သို ့မဟုတ္ အလွဴပြဲး က်င္းပမွူ ့ပြဲးေလး<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-zIpSyA0ex_U/UFWhWYujVvI/AAAAAAAAAe4/q60A6ZGIGZM/s1600/IMG_0290.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-zIpSyA0ex_U/UFWhWYujVvI/AAAAAAAAAe4/q60A6ZGIGZM/s320/IMG_0290.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ျပီးခဲ့တဲ့ အပတ္က အယ္လန္ရဲ ့ အလွဴပြဲး ရန္ပုံေငြျပပြဲးေလး
တစ္ခုကို T.V ထိုင္ၾကည့္ရင္းက ျမင္ေတြ ့ခြင့္ ရခဲ့ပါတယ္။ ျမန္မာျပည္မွာ ရုတ္သံကေန အစီအစဥ္ဆြဲးထားတဲ့
အခန္းေလးတစ္ခု၊ ခုခ်ိန္ထိ မရွိေနေသးပါဘူး။ ျမန္မာျပည္ရဲ ့ ရုပ္ျမင္သံၾကား အစီအစဥ္ေတြဟာ
ပုဂ္ဂလိက အပိုင္းကို မေရာက္ေသး တာလည္း အေၾကာင္းတစ္ခု ျဖစ္မယ္ထင္ပါတယ္။</span><span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><o:p> </o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>သူက ရုတ္သံကေန ျပိဳင္ပြဲးေလး တစ္ခု ဖိတ္ေခၚက်င္းပတာပါပဲ။
ျမန္မာျပည္မွာ ဆိုရင္ က်မၼာေရးနဲ ့ ပတ္သက္တဲ့ ေဟာေျပာပြဲး က်င္းပတာ၊ တက္ေရာက္နားေထာင္ဘို
့ ဖိတ္ေခၚတာလိုမ်ိဳးပါပဲ။ ဒါေပမယ့္ ဝင္ေက်းေတာ့ သတ္မွတ္ထားပါတယ္။ ဒီပိုက္ဆံေတြကလည္း
က်င္းပတဲ့သူက Volunteer (အခမဲ့ လုတ္အားေပး ထားတာပါ။) ပိုက္ဆံ အကုန္လုံး ရည္ရြယ္ထားတဲ့
အက်ိဳးရွိတဲ့ ေနရာတစ္ခုကို လွူလိုက္တာပါ။ သူဘယ္ေလာက္လွူမယ္၊ ဘယ္သူက ဒီအစီအစဥ္ကိုယ္
စိတ္ဝင္စားျပီး ဘယ္ေလာက္ လွူတယ္ ဆိုတာ တရားဝင္ တိုက္ရိုက္ျပသတဲ့ ပြဲးမွာပဲ တိုက္ရိုက္
ထုတ္လႊင္ ေက်ညာေပးတာပါပဲ။ <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;">ဘဏ္ကေန
ATM ကဒ္ႏွင့္ Account number သိရုံႏွင့္ ေငြလြဲ လို ့ ရေနေတာ့ ကမၻာ့ ဘယ္အရပ္ကို<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>မဆို ပို ့လို ့ရတဲ့ ခုလိုေခာတ္မွာ သူ ့နိုင္ငံထဲက
ေနရာေလးတစ္ခုကို ပို ့လိုက္ဘို ့ ဆိုတာ မိနစ္ပိုင္းေလာက္နဲ့ ကိစၥျပီးတဲ့ အလုတ္ပါ။ လူေတြရဲ
့ တီထြင္ၾကံဆမွူေတြ ကေန ကမၻာၾကီးဟာ အင္တာနက္၊ လွ်က္စစ္ စြမ္းအင္ ေတြကို က်ယ္ျပန္ ့စြာ
သုံးလို ့ေနတာ ေတြ ့ရေတာ့ က်မနိုင္ငံကို အဲလို ့ ျဖစ္ေစလို ့တဲ့ စိတ္ေစတနာေတြ ျဖစ္မိတယ္။
တကယ္ပါ၊<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;">ဘယ္နိုင္ငံမွာ
မဆို ကိုယ္ေျခေထာက္ေပၚ ကိုယ္ရပ္တည္လို ့တဲ့ စိတ္ထားရွိဘို ့က အေရးၾကီးတာကို ေတြ ့ရပါတယ္။
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ၾကိဳးစားလိုတဲ့စိတ္၊ ကိုယ္ေျခေထာက္ေပၚ ရပ္လိုတဲ့
စိတ္ဓာတ္မ်ိဳးေမြး ေပးေလ့ရွိတဲ့ အက်င့္ကို ဥေရာပနိုင္ငံေတြမွာ အမ်ားဆုံး ေတြ ့ရပါတယ္။
က်မတို ့ နိုင္ငံမွာ အသက္ ႏွစ္ဆယ့္ငါးႏွစ္မွာေတာင္ အလုတ္မလုတ္ေသးပဲ၊ အိမ္ေတြမွာ ကေလးဆိုးေတြလို
ေန ေနၾကတာကို ေတာ့ က်မ စိတ္ထဲ သိပ္မေတြ ့လွဘူး။ ဒါဟာ ကိုယ့္သား၊ သမီးကို ခ်စ္ရာ ေရာက္ရဲ
့လားဆိုတာ စဥ္စားသင့္လွပါတယ္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;">အင္း
ေျပာလိုတဲ့ ကိစၥေလးဘက္ကို လမ္းေၾကာင္းေျပာင္း လိုက္ပါရေစေနာ္။ အယ္လန္ရဲ ့ အလွူရံပုံေငြပြဲး
ေလးက ဒီတခါေတာ့ မူၾကိဳေက်ာင္းေလး တစ္ခုရွင့္။ ဒါေပမယ့္ နံမည္ၾကီးေက်ာင္း ဟုတ္၊ မဟုတ္ေတာ့
က်မ ေသခ်ာမသိေပမယ့္၊ ဒီေက်ာင္းေလးရဲ လုတ္ေဆာင္မူေတြ၊ ေစတနာ၊ ရည္ရြယ္ခ်က္ေတြ ကေတာ့ ေကာင္းပုံရပါတယ္။
သူ ့ေက်ာင္းေလကို ရည္ညွႊန္းတဲ့၊ ေထာက္ခံမူ ့ေပး ေျပာဆိုတဲ့သူေတာ့ ေတာ္ေတာ္ မ်ားတယ္လို
့ အစီအစဥ္ က်င္းပပြဲး ကူညီလုတ္ေဆာင္တဲ့ အယ္လန္က အစီအစဥ္ကေန ဖုန္းဆက္ ေျပာတာကို နားေထာင္လိုက္ရပါတယ္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;">ေက်ာင္းေလးရဲ
့ ပုံစံကိုပါ အင္တာနက္ကေန တိုက္ရိုက္ ခ်ိတ္ဆက္ျပေနတာမို ့ အစီအစဥ္ကေန ျမင္ေတြ ့ေနရတာေပါ့။
သာမာန္ မူၾကိဳေက်ာင္း လို ့ဆိုတာထက္၊ ကေလးေတြ အတြက္ စာအုပ္စဥ္ေတြ ပါေနတာကေတာ့ က်မတို့
နိုင္ငံမွာ မျမင္ဘူးေသးတဲ့ ျမင္ကြင္းဆိုတာကို က်မစိတ္ထဲက မွတ္မွတ္ ထင္ထင္ကို သိေနတာပါပဲ။
ကေလးေတြကို သာမာန္ စာသင္ေပး၊ အိမ္ခိုင္း၊ စားခိုင္းတာမ်ိဳးတင္ေတာ့ မဟုတ္ေတာ့ဘူးေလ။
ေက်ာင္းကေလးကသိပ္မက်ယ္ေပမယ့္ စကၤာပူမွာလို ကစားစရာ ပစၥည္းေတြ သိပ္ အမ်ားၾကီး မေတြ ့ရဘူး။
ျပီး စကၤာပူက ကေလးေတြကို အရုတ္ေတြ ဆြဲးခိုင္းတယ္၊ သင္ေပးတယ္။ သီခ်င္းဆိုခိုင္းမယ္။
ေဆာ့ခိုင္းမယ္။ ျမန္မာျပည္မွာဆိုရင္ ဘုရားရွစ္ခိုး သင္၊ စားခိုင္း၊ အိမ္ခိုင္းမယ္။
တခ်ိဳ ့ ေက်ာင္းေတြမွာဆို ပုံဆြဲးခိုင္း ၊ ေဆာ့ခိုင္းမယ္။ ဒါေလာက္ပဲ ေတြ ့ဘူးတယ္ ထင္တာပါပဲ။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;">ဒါေပမယ့္
က်မေခါင္းထဲမွာ စာအုပ္စဥ္ေတြ အမ်ားၾကီးနဲ ့ စာၾကည့္ခန္းေလးထဲက မူၾကိဳေလးဆီပဲ ေရာက္ေနေတာ့တာပါပဲ။
ျမန္မာနိုင္ငံၾကီး ျပဳျပင္ေျပာင္းလဲ တိုးတက္ဘို ့ဆိုတာ ဗဟုသုတ ၾကြယ္ဝတဲ့၊ စိတ္ေနျမင့္တဲ့
၊ ေတြးေခၚ ေမွ်ာ္ျမင္နိုင္စြမ္းတဲ့ လူရြယ္၊ လူၾကီးေတြရဲ ့ ေခါင္းေဆာင္မွူ ့တင္ မကပါဘူး<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ဒီလို ့ နုနယ္တဲ့ ကေလးေတြမွာပါ ကိုယ္က်င့္ သီလေကာင္းမူ
့၊ ေတြေခၚေမွ်ာ္ျမင္တတ္လာေအာင္ သူတို ့ ေလးေတြရဲ ့ စိတ္ကူးေလးေတြကို စာအုပ္ေကာင္းေလးေတြကေန
သင္ျပေပးဘို ့ကလည္း လိုအပ္ေနတယ္လို ့ က်မစိတ္က လက္ခံေနလို ့ပါပဲ။ <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;">က်မစိတ္ထဲမွာ
ဒီလို အလုတ္မ်ိဳး လုတ္ေပးလိုလွေပမယ့္ ခုခ်ိန္မွာ အလွမ္းေဝးေနေသးတာမို ့ ဒီလို လုတ္ေပးဘို
့ စိတ္ကူးလည္းရွိ၊ ေနရာႏွင့္ ရင္ႏွီးနိုင္တဲ့သူေတြ ရွိလာ၊ ေပၚေပါက္လာေစဘို ့ကိုပဲ ပိုျပီး
ေမွ်ာ္လင့္ရင္း <span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ကိုယ့္စိတ္ကူးႏွင့္ ကိုယ္အနာဂတ္ကို
ကေလးေလးေတြကပဲ စာေပ၊ ဗဟုသုတေတြ ကေန လမ္းေပ်ာက္မေနပဲ၊ တည့္မတ္မွန္ကန္စြာ ရြယ္ခ်ယ္နိုင္တဲ့
ယေန ့လူငယ္၊ ေနာင္ဝယ္လူၾကီး ဆိုတဲ့ စကားေလးလိုပဲ လူခြ်န္၊လူေကာင္း အေလာင္း၊ အလွ်ာေလးေတြကို
ေမွ ြးထုတ္ေပးနိုင္တဲ့ လုတ္ငန္းရွင္ ေလးေတြ ေပၚေပါက္လာပါေစလို ့ ဒီေနရာကေန ဆုမြန္ေကာင္းေတာင္း
လိုက္ပါတယ္ရွင္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-26446478197250806652012-03-15T23:53:00.004-07:002012-03-16T00:02:47.711-07:00မြန္းက်ပ္မူ ့ကို ေဖာက္ထြက္လို ့<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nsoEMfxZxN4/T2LixiopRdI/AAAAAAAAAeQ/tiZ5ZUZr4Gg/s1600/3girls.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-nsoEMfxZxN4/T2LixiopRdI/AAAAAAAAAeQ/tiZ5ZUZr4Gg/s1600/3girls.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-weight: bold; mso-themecolor: text2;"> ေသျခင္တဲ့ က်ားေတာေျပာင္း ဆိုတဲ့ စကာပုံလိုပဲ၊ အလုတ္ေျပာင္းလိုက္တာ
အသြားမေတာ္ တလွမ္း၊ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-weight: bold; mso-themecolor: text2;">အစားမေတာ္ တလုပ္ ျဖစ္သြားတယ္။ ေက်ာင္းျပီးခါစက က်မျမိဳ ့ေလးကေန
ခြဲခြာထြက္ခဲ့ရတုံးကလည္း မိဘအိမ္မွာ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-weight: bold; mso-themecolor: text2;">မိဘရဲ ့ အမိုး၊ အကာ ေအာက္ကေန ေလာကၾကီးကို မျမင္ဘူးတဲ့
အံၾသစရာေကာင္း၊ မသိဘူးေသးတဲ့ လူေတြရဲ ့ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-weight: bold; mso-themecolor: text2;">လူလည္က်တတ္၊ ငွဲ ့ညာမူ မရွိတဲ့ အေတြ ့အၾကံဳေတြကို
ထူးဆန္းစြာ ၾကည့္ျပီ ရင္ဆိုင္ခံစားခဲ့ဘူးတယ္။ အလုတ္စလုတ္မွ လူေလာက အေၾကာင္း သိရေလေအာင္
ကာကြယ္ ေစာင့္ေရွာက္ခဲ့တဲ့ မိဘႏွင့္ ေဆြမ်ိဳးေတြရဲ ့ ေက်းဇူးေတြကို ခုေတာ့မွ နာလည္မိိတယ္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-themecolor: text2;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>အဲဒီတုံးကေတာ့
တျဖည္းျဖည္းျခင္း ကိုယ့္ကိုယ္ကို ရင့္က်က္လာတယ္လို ထင္ခဲ့၊ အသိအမွတ္ျပဳခဲ့ ဘူးတယ္။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>တခါ ကိုယ့္မခံရပ္နိုင္တဲ့ ခါးသည္းမူေတြကို အခ်ိဳးအေကြ
့ေတြ ေတြ ့ရတိုင္း ရင္ထဲမွာ နာက်င္စြာ ခံစားရတိုင္း ရင့္က်က္မူ ့ဆိုတာ ဒါမ်ိဳးေတြကို
ရင္ဆိုင္ရင္ ` ၾသ ၊ . . .<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ဒါေတာ့ ငါ မခံစားနိုင္ေသးပါလား
` စဥ္းစားခဲ့ဘူးတယ္။ အဟပ္<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>သူရဲေျခာက္တယ္လို
့ စိတ္ထဲ ထင္လိုက္တိုင္ ေျခဖ်ား၊ လက္ဖ်ားေတြ ေအးသြားျပီး စိတ္ထဲမွာ တုန္လွုတ္သြားတိုင္း
တကယ္ေတာ့ ငါဟာ ေၾကာက္တတ္ေနတုံး ပဲဆိုတာ ကိုယ္ဘာသာ လက္ခံလိုက္ရတာလိုမ်ိဳးပါပဲ။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-themecolor: text2;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>နိုင္ငံျခားမွာ
အလုတ္ , လုတ္ရတာ နတ္ျပည္ေရာက္သြားတာလည္း မဟုပ္ဘူး၊ ငရဲျပည္ ေရာက္တာလား ?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ေန ့ခံ၊ ညစံတဲ့ ျပိတာဘဝ ကို လူအရွင္လတ္လတ္ပဲ ေရာက္သြားတာလားလို
့လည္း စဥ္စားနိုင္တယ္။ ေျပာင္းခဲ့မိတဲ့ အလုတ္ကို ေျပာပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ မေသမျခင္းေတာ့
အလုတ္ လုတ္ေနရဦးမယ္ေလ<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>… စား၊ ဝတ္၊ ေနေရးက
ရွိေသးတာကိုး။ ဟိုတုံးက လူေတြ နိုင္ငံျခားမွာ ေငြရွာရင္ တကယ္သူေဌး ျဖစ္ေကာင္း၊ ျဖစ္ျခင္
ျဖစ္မယ္။ ခုကေတာ့ ရန္ကုန္မွာ အိမ္ပိုင္ဘို ့ ကို မဆိုထားနဲ ့ သိတတ္သူဆို မိဘကို ေက်းဇူးဆပ္တာနဲ
့ေတာင္ အိုစာကို ျခစ္ျခဳပ္စုရမယ့္သူေတြ မ်ားစြာ ရွိပါတယ္။ <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-themecolor: text2;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ျပီးခဲ့တဲ့
၄၊ ၅ ၊ ၆ လ ေလာက္က ထိုင္းကေန စကၤာပူကို အလည္လာတဲ့ ယိုဒယားမေလး၊ MRT (မီးရထား) <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>လမ္းေပၚကို ခုန္းဆင္းတဲ ့ ကိစၥကို စကၤာပူ လမ္းႏွင့္
ပို ့ေဆာင္ေရးဌါနက စကၤာပူေငြသုံးေသာင္း ေက်ာ္နဲ ့ ေျဖရွင္းျပီး ေလယာဥ္ေပၚကိုယ္ လိုက္ပို
့လိုက္တယ္။ ထိုင္း အစိုးရက လက္မခံပဲ သံရုံးကေန စကၤာပူ အစိုးရနဲ ့ အေျခအတင္ ေစ့စပ္ေဆြးေႏြးလိုက္တယ္။
ေကာင္းမေလးက ခုမွ ၁၆၊ ၁၇ ႏွစ္ေလာက္ ေျခႏွစ္ေခ်ာင္း က်ိဳးသြားတယ္။ သုံးေသာင္းခြဲးသည္
သူမရဲ ့ က်န္ရွိတဲ့ ဘဝ တခုလုံး မျဖတ္နိုင္ပါဘူး။ ေကာင္မေလးနွင့္ မိဘေတြက ေငြသုံးေသာင္းေက်ာ္ႏွင့္
ေက်ေအးနိုင္ေပမယ့္ အစိုးရက သူ ့နိုင္ငံသားရဲ ့ ဆုံးရွုံးမူကို ဒီပိုက္ဆံေလာက္နဲ ့ လက္မခံနိုင္ပါဘူးဆိုလို
့ သိန္း ၂၀ ေလာက္လို ့ထင္တယ္ (ေသခ်ာ မမွတ္မိေတာ့ဘူး။ ) ထပ္ျပီး ေလွ်ာ္ေက်းေပးလိုက္ရတယ္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-themecolor: text2;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ဘယ္နိုင္ငံမွာ
မဆို သူ ့နိုင္ငံသားေတြကို ကာကြယ္ေပးတာေတြ ျမင္ရေတာ့ ကိုယ့္လူမ်ိဳးကို ကာကြယ္ဘို ့
ပ်က္ကြက္တဲ့ ဘယ္သူ ့ကိုမဆို စက္ဆုတ္တဲ့ ခံစားမူနဲ ့ မုန္းျခင္မိတယ္။ သူမ်ားဆိုရင္ေတာ့
ကံလို ့ သတ္မွတ္ျပီး၊ ကိုယ့္သား၊ ကိုယ့္သမီး ၊ ကိုယ့္ အမ်ိဳးမွ လုံးလ စိုက္တတ္တဲ့ လူေတြကို
ေတြ ့ရေတာ့ အံၾသ စိတ္ပ်က္မိတယ္။ မင္းက်င့္တရားလည္း မသိ၊ ေက်ာသား၊ ရင္သားခြဲျခားတဲ့
အစိုးရေတြ ေတြ ့ေတာ့ ဘုရားေလာင္း မင္းေဝသန္သရာ မင္းလုတ္ရင္း ငရဲခံခဲ့ရတာ သတိယလို ့
ဆြံ ့အေရာင္ေဆာင္ခဲ့ရဘူးတာကို သတိရတယ္။ ဟီး ဟိ စိတ္ပ်က္တာက အဲဒီ အလုတ္မွာ မေကာင္းတဲ့၊
တရားမရွိ၊ အမ်ိဳးမသိသူေတြနဲ ့ ေတြ ့ လာခဲ့ရလို ့၊ ေထာင္နဲ ့ တူတဲ့၊ အနို္င္က်င့္တတ္တဲ့
အလုတ္ရွင္ေတြ၊ လူေတြ ရွိေနလို ့ပါ။ သူတို ့ကို ၾကည့္ျပီ ေတာ့ေတာင္ မန္ေနဂ်ာ ဆိုတာ မတတ္ပဲနဲ
့ ေဟာက္စားေနတဲ့ လူေတြလို ့ ထင္ခဲ့မိသြားတယ္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-themecolor: text2;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>အင္း ခုေတာ့
ဒီ အက်ဥ္းေထာင္ အလုတ္ထဲက ထြက္နိုင္ခဲ့ပါျပီ။ စလုံးမွာ ဘာလို ့ ျမန္မာေတြ ျမန္မာလို
့ အသိမခံျခင္တာလဲ။ ဒါေပမယ့္ သူမ်ားလူမ်ိဳးရဲ ့ မေကာင္းတဲ့ အက်င့္ကိုယ္ လက္ခံက်င့္ေနျပီး၊
ေကာင္းတဲ့ အက်င့္ကိုေတာ့ လက္မခံျခင္တာလဲ။ က်မေလ မြန္းက်ပ္တဲ့ အိမ္မက္ကို ထပ္ မမက္ျခင္ေတာ့ဘူး။
ကိုယ္ရဲ ့ ေကာင္းတဲ့ အက်င့္ကိုယ္ မထိန္းသိမ္းနိုင္တာ၊ မဟုတ္တာကို အထင္ၾကီးတာလား၊ ေခတ္ေရစီး
ဆိုတာလား။ ဟား ဟား ကိုယ့္လူမ်ိဳးကို ေရာင္းစားေနတာ တျခားနိုင္ငံသားလား၊ ကိုယ့္လူမ်ိဳးလား။
လူေတြကို ေၾကာက္စရာေကာင္းတဲ့ စိတ္ဓါတ္ေတြနဲ ့ တြဲးေတြ ့ လိုက္ ရေတာ့ သမဝါယမ ေခာတ္ကလို
လူၾကိဳက္မ်ားတဲ့ ပစၥည္းတခုကို၊ မၾကိဳက္တဲ့ ပစၥည္းတခုနဲ ့ မလိုျခင္ပဲ တြဲးယူခဲ့ရသလိုပဲ။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="color: #1f497d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US; mso-themecolor: text2;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ဆိုလိုျခင္တာက
ကိုယ္လူမ်ိုးကိုယ္ ခ်စ္တတ္တဲ့ အသည္းနွလုံးဟာ၊ မႏွစ္သက္တဲ့ မေကာင္းတဲ့ ကိုယ္က်င့္တရား
ကူစက္ေရာဂါေတြႏွင့္ ပူးတြဲးျပီး လူတကာ ႏွိမ္ခ်ခံရတဲ့ အေၾကာင္းတရားေတြႏွင့္ ေကာင္းျခင္း၊
မေကာင္းျခင္းေတြႏွင့္ လူမ်ိဳးတစုကို သမကုန္ပစၥည္းလို ခံစားလိုက္ရတယ္။ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>။<o:p></o:p></span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-30604011447614239952012-03-06T07:53:00.000-08:002012-03-06T07:53:27.890-08:00စကၤာပူ ခရစ္စမတ္စ္<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-oxRlZ-7-MpA/Tx16fCUiO9I/AAAAAAAAAcE/THvwcnMRnQY/s1600/1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-oxRlZ-7-MpA/Tx16fCUiO9I/AAAAAAAAAcE/THvwcnMRnQY/s320/1.JPG" width="239" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-4X2fGkkJ6HU/Tx162T5BosI/AAAAAAAAAcM/2QDpEfgE7T0/s1600/i+ph+photo+017.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-4X2fGkkJ6HU/Tx162T5BosI/AAAAAAAAAcM/2QDpEfgE7T0/s320/i+ph+photo+017.JPG" width="239" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-PPmadNcX3ks/Tx17-tiAD7I/AAAAAAAAAcU/iWE2008dY2g/s1600/i+ph+photo+023.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-PPmadNcX3ks/Tx17-tiAD7I/AAAAAAAAAcU/iWE2008dY2g/s320/i+ph+photo+023.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-6586hYexxBw/Tx18e-CZJsI/AAAAAAAAAcc/SbbJK2smM4M/s1600/i+ph+photo+025.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-6586hYexxBw/Tx18e-CZJsI/AAAAAAAAAcc/SbbJK2smM4M/s320/i+ph+photo+025.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-JIjFXhAw0vA/T1YJG-yq-lI/AAAAAAAAAdI/hq_6msxGsY0/s1600/i+ph+photo+027.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-JIjFXhAw0vA/T1YJG-yq-lI/AAAAAAAAAdI/hq_6msxGsY0/s320/i+ph+photo+027.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-tNFifLCwcVw/T1YJVKn5iTI/AAAAAAAAAdQ/UvhgDPKGY7c/s1600/i+ph+photo+025.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-tNFifLCwcVw/T1YJVKn5iTI/AAAAAAAAAdQ/UvhgDPKGY7c/s320/i+ph+photo+025.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-vd3jil4CybI/T1YJbAjXmxI/AAAAAAAAAdY/v7yAVt8IXhA/s1600/i+ph+photo+028.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://3.bp.blogspot.com/-vd3jil4CybI/T1YJbAjXmxI/AAAAAAAAAdY/v7yAVt8IXhA/s320/i+ph+photo+028.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-LRRure0qcTg/T1YJfts8VZI/AAAAAAAAAdg/KkpTfsfmpFw/s1600/i+ph+photo+029.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-LRRure0qcTg/T1YJfts8VZI/AAAAAAAAAdg/KkpTfsfmpFw/s320/i+ph+photo+029.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-LNNzF7oNa0E/T1YJj_eYDgI/AAAAAAAAAdo/LVLNL2e2ULA/s1600/i+ph+photo+030.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://3.bp.blogspot.com/-LNNzF7oNa0E/T1YJj_eYDgI/AAAAAAAAAdo/LVLNL2e2ULA/s320/i+ph+photo+030.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-gMLcER9o1ww/T1YrR-F33UI/AAAAAAAAAdw/G0vFUc1VcT0/s1600/i+ph+photo+032.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-gMLcER9o1ww/T1YrR-F33UI/AAAAAAAAAdw/G0vFUc1VcT0/s320/i+ph+photo+032.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-QXlJHiw5gLI/T1YseoFy4gI/AAAAAAAAAd4/JjpUKf-xAlc/s1600/i+ph+photo+023.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-QXlJHiw5gLI/T1YseoFy4gI/AAAAAAAAAd4/JjpUKf-xAlc/s320/i+ph+photo+023.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-QLUM8c3ERrE/T1YtBD3G4TI/AAAAAAAAAeA/4hu2Z0aevoo/s1600/i+ph+photo+043.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="http://2.bp.blogspot.com/-QLUM8c3ERrE/T1YtBD3G4TI/AAAAAAAAAeA/4hu2Z0aevoo/s320/i+ph+photo+043.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-uu09WEKlsDY/T1YtTEW8nvI/AAAAAAAAAeI/_6hh66KN9xg/s1600/i+ph+photo+040.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-uu09WEKlsDY/T1YtTEW8nvI/AAAAAAAAAeI/_6hh66KN9xg/s320/i+ph+photo+040.JPG" width="239" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-iEClJzSFf6s/Tx18tf22wvI/AAAAAAAAAck/ifSE-nRdPUw/s1600/i+ph+photo+018.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-iEClJzSFf6s/Tx18tf22wvI/AAAAAAAAAck/ifSE-nRdPUw/s320/i+ph+photo+018.JPG" width="239" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ေလွ်ာက္သြားျဖစ္တာေတြ ဖုန္းနဲ ့ ရိုက္ျဖစ္တာေတြ တင္ေပးလိုက္တာပါ။ ျမန္မာ နိုင္ငံကို စကၤာပူနိုင္ငံနဲ ့ တူတဲ့ ေနရာမွာ စည္းကမ္းထိန္းသိမ္းတာနဲ ့ ဥပေဒ အတိုင္းလိုက္နာတဲ့ ဝန္ထမ္းေတြ၊ ဥပေဒႏွင့္ ထိမ္းညိဳ ့ ထားတာ မ်ိဳးကလြဲးရင္ က်န္တာေတာ့ ဘာမွ မတူေစျခင္ပါဘူး။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ျမန္မာေတြကို ကိုယ္က်င့္သီလျပည့္စုံတဲ့ အမ်ိဳးျမက္တဲ့ လူမ်ိဳးျဖစ္ေစျခင္တယ္။ ဘယ္တိုင္းျပည္မွာ မဆို ကိုယ္ပိုင္ဟန္ေတြ၊ ကိုယ္ပိုင္ စိတ္ကူး၊ စိတ္သန္းေတြနဲ ့ ကိုယ့္နိုင္ငံကို အေကာင္းဆုံး တည္ေဆာက္ၾကသလို ျမန္မာေတြလဲ ကိုယ့္ေျခေထာက္ေပၚ ကိုယ္က်ိဳးစား ရပ္တည္နိုင္တယ္လို ့ ယုံၾကည္ထားတယ္။ ဘယ္နိုင္ငံမွာ ဘယ္လိုဆိုတာ ေလ့လာရမယ္။ ဒါေပမယ့္ ပုံတူကူးတာမ်ိဳးေတာ့ မျဖစ္သင့္ဘူး ထင္တယ္ေလ။ ကိုယ့္သိကၡာေတာ့ ကိုယ္ထိန္းရမွာေပါ့။ သမိုင္းနွင့္ အဆင္အလာ ရွိခဲ့တဲ့ လူမ်ိဳးေတြပဲ။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ျမန္မာျဖစ္ရတာ ရွက္ေန၊ ေၾကာက္ေနတာထက္ ကိုယ့္က်င့္တရားပ်က္မူ ေတြကို ျပင္ျပီး၊ အမ်ိဳးကိုယ္ ေဆာက္ေရွာက္တတ္မူ ့ ေတြကို ျမင့္တင္လို ့ ျမင့္ျမက္တဲ့ လူမ်ိဳးေတြ အျဖစ္ ကမာၻမွာ ရဲရဲ ရပ္တည္လိုက္စမ္းပါ။ ျမန္မာျဖစ္ရတာ ဂုဏ္ယူနိုင္ဘို ့ ကိုယ္တိုင္၊ ကိုယ္က် ျပဳျပင္ၾကမယ္ဆိုရင္ သူမ်ားနိုင္ငံ က ဦးေမာ့ ၾကည့္ခဲ့ရတဲ့ တခ်ိန္က နံပါတ္တစ္ ေနရာကို အခ်ိန္မၾကာ အျမန္ျပန္ရမွာပါ။ စိတ္ဓါတ္ေတာ့ ျမင့္တင္ဘို ့ လိုတယ္ေနာ္။ ။</div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-72817611480463079142011-11-06T22:30:00.000-08:002011-11-06T22:50:17.570-08:00စိတ္ ႏွင့္ ဆိတ္<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-og8TJJKn-gE/Trd5bZB4qCI/AAAAAAAAAbE/WZJ68zG9AJY/s1600/imagesCAQPVGPW.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-og8TJJKn-gE/Trd5bZB4qCI/AAAAAAAAAbE/WZJ68zG9AJY/s1600/imagesCAQPVGPW.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Google မွာ ရွာေဖြ ရယူသည္။</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ျမိဳ ့ေလးတျမိဳ ့က လမ္းမတန္းဘက္မွာ ရုံးေတြႏွင့္
လူေနအိမ္ေတြဟာ တအိမ္ေက်ာ္၊ ဒါမွမဟုပ္ ႏွစ္အိမ္၊သုံးအိမ္ျခား လိုလို တည္ရွိလိုက္၊ အိမ္တန္းတလွည့္၊
ရုံးတည္ရွိရာ ဝန္းတလွည့္ႏွင့္ အစီအရီတည္ရွိေနခဲ့ပါတယ္။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ျမိဳ ့ေလးက ေတာင္ကုန္းေတြ ဝိုင္းရံတည္ရွိေနတဲ့
အညာျမိဳ ့ေလး တစ္ျမိဳ ့ ေပါ့။ အညာရဲ့ သေဘာ မိုးနည္းျပီး၊ ပူျပင္းေျခာက္ေသြ ့တဲ့ ေႏြ၊
မိုးရာသီႏွင့္ အလြန္ေအးတဲ့ ေဆာင္းရာသီ တနည္း ေျပာရရင္ေတာ့<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>အပူ၊ အေအးျပင္းတဲ့ ရာသီဥတုေလး ရွိတဲ့ျမိဳ ့ေလး
တျမိဳ ့ေပါ့။</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ျမိဳ ့လယ္ လမ္းမတန္းေလးမွာ လမ္းသြယ္ႏွစ္ခုၾကားက
အိမ္ေလးလုံးတန္းဟာ တန္းစီျပီ တည္ရွိ ေနပါတယ္။ အိမ္ေလးလုံးတန္းမွာ ဧရာဝတီရုံးနဲ ့ သမဝါယမရုံး
[မဆလေခာတ္ (သို ့) ဆိုရွယ္လစ္ေခာတ္ ပစၥည္းခြဲးေဝ ေရာင္းခ်ေသာဆိုင္ႏွင့္ ပတ္သက္ေသာ ရုံးဌါန]
ႏွင့္ လူေနအိမ္ဝိုင္း ႏွစ္ဝိုင္း ပါဝင္တဲ့ ေလးအိမ္တန္းေလးေပါ့။ အဲဒီမွာ အိမ္တစ္အိမ္ဟာ
ရုံးေလးႏွစ္ရုံးၾကားတည္ရွိတယ္။ ရုံးေလးတစ္ခု ေရွ ့မွာ ညေနေစာင္းကေန ညဘက္ထိ ေရာင္းတဲ့
အသုတ္စုံဆိုင္တန္းေလး တခုရွိတယ္။ ညဘက္ ဆိုင္သိမ္းခ်ိန္ေလာက္ဆို အသုတ္အတြက္ အသီးအႏွံေဆးတဲ့ေရ၊
အသုတ္စားျပီးသား ပုဂံေတြ ေဆးေၾကာတဲ့ ေရေတြကို ခုံေတြသိမ္း၊ အမိုက္ေတြလွည္းျပီတဲ့ အခ်ိန္ဆို
အဲဒီေရေတြ ေျမျပင္ေပၚ သြန္ပက္ ပစ္ခဲ့တာပါပဲ။</span><br />
<br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ရုံးေလးေရွ ့မွာေတာ့ ေရသန့္ေလးခက္ျပီး ေျမၾကီးကို
ေရဖ်န္းေပးခဲ့တယ္။ အဲဒီေဆးေၾကာတဲ့ ေရေတြေတာ့ ေဘးက အိမ္ဘက္ ေရာက္လာတတ္တယ္။ ရုံးေရွ ့သြန္လို
့ ညစ္ပတ္ရင္ ဆိုင္ဖြင့္ခြင့္ မေပးဘဲ ေနမွာ စိုးတာကိုး။ ဒါေပမယ့္ အိပ္ခ်ိန္ၾကမွ ပက္တဲ့ေရဆိုေတာ့
ေဘးအိမ္ေလးကလဲ ေျပာခြင့္မသာဘူးေပါ့။ ျဖန္းကနဲ ပတ္ျပီးမွေတာ့ ဘယ္သူ၊ ဘာေျပာသာမလဲ။ ဘယ္အခ်ိန္ပက္
မလဲလို ့ ဘယ္သူကေရာ ေစာင့္ၾကည့္ နိုင္မွာလဲ။ ဒီလုိပါပဲ တရက္ျပီ တရက္၊ တလျပီ တလေပါ့။
ခုခ်ိန္ထိလဲ ရွိေနတုံးပါပဲ။ ခုဆို ေဘာလုံးပြဲး ျပခ်ိန္ျပီးေအာင္ေတာင္ ေစာင့္ေရာင္းတတ္တာ။
ဘာတဲ့ အာဆင္နယ္တို ့၊ မန္ယူ၊ မန္စီးတီးတို ့ ကန္တဲ့ ပြဲးေတြကို ေစာင့္ၾကည့္တဲ့သူေတြကို
ေရာင္းတာေပါ့။</span><br />
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>အဲဒီလိုနဲ့ ဒီေဆးေရေတြကေန ပါလာတဲ့ ငရုတ္စိေလး
ကေန ငရုတ္ပင္ကေလး တပင္ ေပါက္လာတယ္။ ေဘးအိမ္ေလးရဲ ့ ေရွ ့မွာ ကပ္ေပါက္ေနတဲ့ ဒီ ငရုတ္ပင္ေလးဟာ
တေန ့တျခား ျမင့္လာ၊ ၾကီးလာ တာေပါ့။ ေနာက္ေတြ ညစဥ္ပက္ေနတဲ့ ေရကလည္းရ၊ ေနကလည္းရ ေပါ့။
အပင္မွန္ ေနရာမွန္ ျဖစ္ေနထင္ပါရဲ ့ အပြင့္ေတြ ပြင့္၊ အသီးေတြ ျဖိဳင္ျဖိဳင္သီးလို ့
ေဝဆာလာတာေပါ့။ အဲဒီ လမ္းမတန္းကို ျဖတ္သန္း သြားလာေနတဲ့ ကုလားေလး တစ္ေယာက္က အသီးသီးလာ
ကတည္းက တၾကည့္ၾကည့္ ျဖစ္ေနခဲ့တယ္။ ကုလားေလး အသက္က ရွိလွမွ ၈-ႏွစ္၊ ၉-ႏွစ္ေပါ့။ အသီးေတြ
မရင့္တရင့္၊ အိမ္ကေလး ေရွ ့ မွာလဲ လူလစ္ခိုက္မွာ ဒီအပင္ကို တပင္လုံး ဆြဲးႏွဳတ္ျပီး
ခိုးပါေလေရာ။ သူနွဳတ္ျပီးခါစတင္ အိမ္ကေလးက မိန္းခေလး တစ္ေယာက္ ထြက္လာတာနဲ ့ တိုးေတာ့
ငရုတ္ပင္ လက္မွာ တန္းလန္းနဲ ့ စက္ဘီးႏွင္းျပီး ဇြတ္ထြက္ေျပး ပါေလေရာ။ <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ဒါေပမယ့္ ကုလားေလးဟာ အဲဒီေနာက္ပိုင္း မၾကာ၊
မၾကာ ဆိုသလို စက္ဘီးေလးစီးျပီ ဒီေလးအိမ္တန္းဘက္ ေရာက္၊ ေရာက္လာတတ္တာပါပဲ။ ကေလးဆိုျပီး
ၾကည့္ေနလိုက္တာ ေနာက္တခါ ဒီအိမ္ေလးက အိမ္ေရွ ့မွာ စိုက္ပ်ိဳးထားတဲ့ သလဲသီးပင္က သလဲသီးေတြကိုလည္း
မရင့္မွဲ ့ခ်ိန္မွာ အဲလိုပဲ ေခ်ာင္း ေခ်ာင္း ခူးေနခဲ့တာေပါ့။ ဒီအိမ္ေလးရဲ ့ ပိုင္ရွင္
ေကာင္မေလး အေမက ေတြ ့သြားလို ့ ေအာ္ဟစ္ေတာ့မွ ထြက္ထြက္ေျပးတာပဲ။ သူကေတာ့ ဒါကို ကစားနည္းလိုပဲ
မေကာင္းမွန္းသိတာ၊ မသိတာထက္ သူမ်ားမၾကိဳက္တာကိုပဲ ေပ်ာ္ေပ်ာ္ရႊင္ရႊင္ လုပ္ျခင္ေနပုံပါပဲ။
ဒါေၾကာင့္ တခ်ိဳ ့အိမ္ေတြက ကုန္းေအာ္၊ ေနာက္ကေန တုတ္နဲ ့လိုက္တဲ့ အခါ ဒီလူနယ္ ကေလးကိုလို
့ ေတြးျခင္စရာေပမယ့္၊ ကေလးေတြဟာ ဒီလိုမွ မလုပ္ရင္ လူေတြက လက္ခံတယ္ဆိုျပီ၊ တိုးတိုးလုပ္ရာကေန
ကိုယ္လုပ္တာ ကိုယ္မွန္တယ္ ထင္လာတတ္ေတာ့တာပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>သူမ်ားကို အဲလို ေနာက္ယွက္တတ္တဲ့ ကုလားကေလးက
တေန ့ေတာ့ စက္ဘီးမပါလာဘူး။ ဒါေပမယ့္ စက္ဘီးအစား၊ ဆိတ္တေကာင္ႏွင့္ အတူ ေလးအိမ္တန္းဘက္
လမ္းေရွာက္လာခဲ့ ျပန္တာကို ေတြၾကရျပန္တယ္ေလ။ ကေလးဆိုေတာ့ သူခ်စ္တဲ့ ဆိတ္ကေလးကို လူၾကားထဲ
ၾကြားျခင္လို ့ ေခၚလာတာေပါ့။ ကုလားေလး မိဘေတြက ပိုက္ဆံရွိၾကတယ္လို အဲဒီေတာ့မွ ေလးအိမ္တန္းက
လူေတြက သိၾကတာေပါ့။ ဒါေတာင္မွ သူမ်ားပစၥည္းကို ခြင့္မေတာင္ပဲ၊ မတရားလိုျခင္စိတ္ ရွိေနတာေတာ့
မၾကိဳက္ပါဘူး။ ပိုက္ဆံမရွိလို ့လဲ မဟုပ္ဘူး။ ပိုက္ဆံ ရွိရွိ၊ မရွိရွိ သူက လိုျခင္ေနတာကို
က သူ ့စိတ္ဟာ ကေလးျဖစ္ျပီ စိတ္မျဖဳစင္တာကို ျပတာပဲေလ။ တေန ့မွာ ဒီလိုသာ ဆက္လုပ္ေနရင္
သူမ်ားပစၥည္း ခိုးမွူကို က်ဴးလြန္လာနိုင္တာေပါ့။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ဟိုေရာက္၊ ဒီေရာက္ျဖစ္ကုန္ဘီ။ ကုလားေလးရဲ
့ ဆိတ္ေလး အေၾကာင္း ျပန္သြားၾကပါစို ့။ ဆိတ္ေလးက အျဖဴေရာင္မ်ားတယ္။ အနက္ကြက္ေတြကေတာ့
ခပ္က်ဲက်ဲ ဟိုတစ၊ ဒီတစေပါ့။ ဆိတ္ပါ ဆိုမွေတာ့ အျဖဴနဲ ့ အနက္ၾကားေပါ့လို့ ဘာေရာင္ရွိေသးလို
့လဲလို ့ ဂြက်က် ေျပာမယ္ဆိုရင္ေတာ့ ေအာ္၊ ဟုပ္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ သူကဖုန္နဲ ့ေသာေသာမွာ
မေနရတဲ့ ဆိတ္ဆိုေတာ့ သူ ့ သခင္ ကုလားေလးကလည္း<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>ခ်စ္၊ အျမဲ သန့္ရွင္းေပးထားတာလား။ ဆိတ္ျဖဴေလး အျဖဴေရာင္ဟာ အေရာင္ထြက္တယ္ပဲ ေျပာရမလား၊
ေတာက္ပတယ္ပဲ ေျပာရမလားပါပဲ။ ကုလားေလးက သူဆိတ္ကေလးကို အလြန္ခ်စ္ေနေတာ့ သူ ့ မိဘေတြက
ဒီကေလးကို အလိုလိုက္ျပီး၊တစ္ေန ့မွာ ဆိတ္ကေလးကို မအစ္ပဲ ေဘးမဲ ့ ေပးထားလိုက္ရတာေပါ့။
<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ကုလားေလးက ဆိတ္ေလးနဲ ့ ေလးအိမ္တန္းဘက္ထြက္လာတိုင္း
တခုေသာ ရုံးေဒါင့္မွာ ဖြင့္ထားတဲ့ ကြမ္းယာဆိုင္ေလးက လူေတြနဲ ့ စကားလက္ဆုံက်လာတတ္ပါတယ္။
ကြမ္းယာဆိုင္ ပိုင္ရွင္က ဆိတ္အေၾကာင္းေတြ ေမးတတ္လို ့ အေပၚက အေၾကာင္းေတြကို ေလးအိမ္တန္းကလူေတြနဲ
့ ဒီပတ္ဝန္းက်င္ကို လာတတ္တဲ့သူေတြက သိေနၾကတာေပါ့။ အဲလို လာပါမ်ားေတာ့ ဆိတ္ကေလးဟာ၊ သူ
့ သခင္ ကုလားေလး ေက်ာင္းသြားတဲ့ အခ်ိန္ေတြမွာ တေကာင္ထဲ ေလးအိမ္ တန္းဘက္ ထြက္လာလိုက္၊သူ သခင္လာရွာရင္ ျပန္လိုက္သြားလိုက္ လုပ္လာရင္း ဆိတ္ေကာင္ေလးဟာ တျဖည္းျဖည္း လသားအျဖစ္
ၾကီးလာခဲ့တယ္။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ဆိတ္ ဆိုတာ သိတဲ့ အတိုင္းပဲ ေတြ ့ကရာကို
စားတတ္ျပီ၊ အစာျမဳံ ့ေနတတ္တာ ကလား။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>တေန ့ ေတာ့
ျမိဳ ့မွာ ေနတဲ့ ဒီဆိတ္က ကြမ္းယာဆိုင္က ကြမ္းရြတ္ေတြကို နမ္း၊ နမ္းေနလို ့ ကြမ္းယာေရာင္းတဲ့
လူက ကြမ္းတစ္ယာ ယာျပီး ဆိတ္ေလးကို ေကြ်းလိုက္တယ္။ ကြမ္းက ထုံးတို ့၊ ေဆးရြတ္ၾကီးတို
့နဲ ့ ထည့္ေကြ်းလိုက္တာ ဆိုေတာ့ ဆိတ္ကေလးက ဝါးရင္း၊ ဝါးရင္းကေန ဘိုင္းဆို လည္းသြားပါေလေရာ။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ကြမ္ေရာင္းတဲ့ သူနဲ ့ ကာလသားေတြက ဝိုင္းရယ္ၾကတာေပါ့။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>မူးေတာ့
ေျမေပၚမွာ မထနိုင္ဘူးေပါ့။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ေတာ္ေတာ္ၾကာ<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>အမူးေျပေတာ့ ေမာင္မင္းၾကီးသား ဆိတ္ေလးက ဘာလုပ္တယ္
ထင္လဲ။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ျပန္ က်ံဴးထ၊ ျပီး ကြမ္းေရာင္းတဲ့လူဆီ
ေမာ့လို ထက္ေတာင္းျပန္တာပါပဲ။ ေစာင့္ၾကည့္တဲ့ သူေတြလည္း တေဝါေဝါ၊ တေသာေသာနဲ ့ သေဘာက်ျပီး
ရီေနလိုက္က်တာ ေလးအိမ္တန္းေလး ကြ်က္ကြ်က္ညံသြားေတာ့တာပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-ansi-language: EN-US;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ပိုင္ရွင္ကုလားေလးကလည္း သူမ်ားပစၥည္း ကို
မသိေအာင္လိုျခင္၊ မရနိုင္တဲ့ဟာကို မသိေအာင္ ဖ်က္စီးခ်င္တဲ ့ စိတ္ရွိတယ္။ သူ ့ဆိတ္ေလးဟာ
တိရိစာၦန္ေပမယ့္ သူ ့ထက္မ်ားစြာ စင္ၾကယ္ပါေသးတယ္။ ဒါေပမယ့္ လူေတြဖ်က္စီးေတာ့ ကြမ္းယာမူးတာကိုပဲ
အမူးေျပေတာ့ ထက္ေမွ်ာ္ေနပါေသးတယ္။ ကုလားေလးလည္း သူဆိတ္ေလး သူ ့စီေရာက္လာေတာ့ ဆိတ္ေလးကို လူေတြဒီလို
လုပ္မွာစိုးတာနဲ့ သူမ်ားပစၥည္းလဲ အလစ္မေခ်ာင္းနိုင္ ရွာေတာ့ပါဘူး။<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>မေကာင္းမူဟာ လူကေတာ့ ကိုယ္ကလည္း သိတတ္မယ္၊ ဆိုဆုံးမသူလဲရွိ၊
ကိုယ္ကလည္း နားေထာင္မယ္ဆိုရင္ လူေကာင္းတေယာက္ ျဖစ္လာနိုင္ပါတယ္။ တိရိစာၦန္ေတြမွာေတာ့
သဘာဝတရား အတိုင္းသာေနၾကတာမ်ားပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ လူေတြက သင္ျပန္ရင္လဲ အေကာင္းအဆိုး၊ အေရာင္ဆိုး
ခံၾကရျပန္တာပါပဲ။ ဒါေၾကာင့္မို ့ အမူးေျပခ်ိန္မွာ မေကာင္းတာကို ျပန္ေမာ့မၾကည့္မိဘို
့ေတာ့ ခိုင္မာတဲ့ စိတ္ဓါတ္ ခြန္အားရွိဘို ့ လိုပါတယ္ေနာ္။<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>။</span><br />
</div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-23808750414415100682011-10-27T02:35:00.000-07:002011-10-27T18:09:49.623-07:00ေမေမနဲ ့ သြားျဖစ္တဲ့ ေနရာ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
ဒီတခါေတာ့ အပ်င္းထူျပီ စန္တိုဆာက ေရပန္းအက ပုံေတြပဲ တင္ေတာ့မယ္ေနာ္။ ေရးျခင္တဲ့စာမ်ိဳး ေခါင္းထဲမွာ ဘာမွစဥ္းစားမရဘူး ျဖစ္ေနတယ္။ ဒီပုံေတြက ကင္မရာပါမသြားလို ့ ဖုန္းနဲ့ပဲ ရိုက္ခဲ့ရတဲ့ ပုံေတြပါ။ ေမေမ ပထမဆုံးတစ္ေခါက္ အလည္လာတုံးကဆိုေတာ့ သိပ္မၾကာေသးပါဘူ :P ၂-ႏွစ္ ျပည့္ဘို ့ ၂-လ ေလာက္ပဲ လိုေတာ့တယ္ေလ။ အဲဒီတုံးက နံမည္က ` Song of the Sea` ပါ။ ခုထိ ဒါပဲလား၊ အသစ္ေျပာင္းသြားျပီလား မသိဘူး။ ေမေမ့ကို ပို ့ေပးတဲ့ တစ္ေခါက္ပဲ ေရာက္ဖူးတာမို ့ပါ။ :D</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-FPHbW5QwyyE/TqkcXSydBhI/AAAAAAAAAYg/I5CmlcZTZkA/s1600/IMG_0093.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-FPHbW5QwyyE/TqkcXSydBhI/AAAAAAAAAYg/I5CmlcZTZkA/s400/IMG_0093.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒီရထားစီးသြားလည္း ရတယ္။ အတြင္းမွာ (၄) မွတ္တိုင္ပဲ ရွိတယ္ထင္တယ္။ လူတိုင္း ေရာက္ဖူးျပီးသားပါ။ :P</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-VU4RL3H5WpE/TqkZ8tZuDEI/AAAAAAAAAYY/xKsdvq3NdOg/s1600/IMG_0103.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-VU4RL3H5WpE/TqkZ8tZuDEI/AAAAAAAAAYY/xKsdvq3NdOg/s400/IMG_0103.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါက ပုံျပင္ကို သိုင္းဝိုင္းမဲ့သူေတြေပါ့။</td></tr>
</tbody></table>
<br />
မေလးလူမ်ိဳးေတြပဲ မ်ားပါတယ္။ ေပ်ာ္ပြဲးစားထြက္တဲ့ပုံနဲ ့ စထြက္လာပါတယ္။<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-gPmSdiVB0k4/Tqkdk_gOndI/AAAAAAAAAYo/0lGh9vI7nj0/s1600/IMG_0105.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-gPmSdiVB0k4/Tqkdk_gOndI/AAAAAAAAAYo/0lGh9vI7nj0/s400/IMG_0105.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ေပ်ာ္ပြဲးစားမွာ သီခ်င္းဆိုေတာ့ ေရထဲက မင္းသမီးေလးက နိုးလာျပီ သီခ်င္ထဆိုတဲ့ အခန္းတဲ့။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-hkaA0xfhzkA/TqkeofSR5dI/AAAAAAAAAYw/7dnf116WEZg/s1600/IMG_0106.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-hkaA0xfhzkA/TqkeofSR5dI/AAAAAAAAAYw/7dnf116WEZg/s400/IMG_0106.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါေတြက ေရပန္းေတြၾကားထဲမွာ ဆလိုက္ထိုးျပထားတဲ့ ပင္လယ္ေန သတၱဝါပုံေလးေတြ။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ncdWrTUT4Ng/TqkfHSwDfSI/AAAAAAAAAY4/R8m2ZqDyOIg/s1600/IMG_0109.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-ncdWrTUT4Ng/TqkfHSwDfSI/AAAAAAAAAY4/R8m2ZqDyOIg/s400/IMG_0109.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-hvaxPKs_G2E/TqkfQZ4OHOI/AAAAAAAAAZA/wHA0crPZXhw/s1600/IMG_0110.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-hvaxPKs_G2E/TqkfQZ4OHOI/AAAAAAAAAZA/wHA0crPZXhw/s400/IMG_0110.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါက မီးေတာင္ၾကီး၊ သူကေတာ့ မင္းသမီးေလးကို ဖမ္းထားတဲ့ နတ္ဆိုးတပါးလိုေပါ့။ ေအာက္က သဲေတြပါ ယမ္းေဖာက္ျပီး ကေစတယ္။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-T_RPcBYfHX8/TqkfuWxpY7I/AAAAAAAAAZI/YGAjYSZ2Sac/s1600/IMG_0116.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-T_RPcBYfHX8/TqkfuWxpY7I/AAAAAAAAAZI/YGAjYSZ2Sac/s400/IMG_0116.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါက မိတ္ဆာတဲ့။ အမွန္ေတာ့ မပ်င္းေအာင္ ဇာတ္လမ္းလိုလိုေလးပါ။ အဓိက ကေတာ့ သဲ၊ ေရ၊ မီးေရာင္ေတြနဲ ့ လွလွပပေလး ေရေတြကို ကေစတာပါပဲ။ နည္းပညာ ေပါင္းစပ္မူ ့ေပါ့။ </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-7DQsZ0kLgkg/TqkgU5-zIfI/AAAAAAAAAZQ/OXaBZYwhBR0/s1600/IMG_0118.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-7DQsZ0kLgkg/TqkgU5-zIfI/AAAAAAAAAZQ/OXaBZYwhBR0/s400/IMG_0118.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">အလယ္ကပုံက မီးေတာင္က မေကာင္းဆိုးဝါပုံေပါ့။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-BYD_u_da6I0/TqkgqB-L-5I/AAAAAAAAAZY/DRICM-Y-UEU/s1600/IMG_0119.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-BYD_u_da6I0/TqkgqB-L-5I/AAAAAAAAAZY/DRICM-Y-UEU/s400/IMG_0119.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ေရပန္းေတြကို ဆလိုက္ႏွင့္ ကာလာစုံးသုံးျပီး ကသြားတာပါ။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-TDIPHDi3i5U/Tqkg9_-oDiI/AAAAAAAAAZg/WCokz93AppU/s1600/IMG_0126.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-TDIPHDi3i5U/Tqkg9_-oDiI/AAAAAAAAAZg/WCokz93AppU/s400/IMG_0126.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">တူတူပဲေနာ္။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-uwj6knibfxQ/TqkhLYdJoJI/AAAAAAAAAZo/2SATlJdWP_k/s1600/IMG_0124.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-uwj6knibfxQ/TqkhLYdJoJI/AAAAAAAAAZo/2SATlJdWP_k/s400/IMG_0124.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/--w5etoE2LnY/TqkhUIfIvxI/AAAAAAAAAZw/P9yl5gzttg4/s1600/IMG_0129.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/--w5etoE2LnY/TqkhUIfIvxI/AAAAAAAAAZw/P9yl5gzttg4/s400/IMG_0129.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ေရပန္း ကပုံေျပာင္းသြားဘီေနာ္။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Bj4sMvs2gCg/Tqkh1c69OMI/AAAAAAAAAZ4/EQKW1paOkQQ/s1600/IMG_0128.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-Bj4sMvs2gCg/Tqkh1c69OMI/AAAAAAAAAZ4/EQKW1paOkQQ/s400/IMG_0128.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">အျပင္မွာေတာ့ တီးလုံးေလးေတြ ပါတာေပါ့။</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-b6Evh8NjGoE/Tqkh_tgOVaI/AAAAAAAAAaA/MLs2rEj0jZM/s1600/IMG_0131.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-b6Evh8NjGoE/Tqkh_tgOVaI/AAAAAAAAAaA/MLs2rEj0jZM/s400/IMG_0131.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">တိန္းတိန္း ဒိုင္းဒိုင္းေတြ စုံေနေအာင္ သံစုံတယ္။</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ZpgaL16ngp4/TqkiMOvxjOI/AAAAAAAAAaI/eHbCuKWPtDA/s1600/IMG_0132.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-ZpgaL16ngp4/TqkiMOvxjOI/AAAAAAAAAaI/eHbCuKWPtDA/s400/IMG_0132.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါက ေနာက္တစ္မ်ိဳး။</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-U49N6B7Hhhc/TqkivY7irMI/AAAAAAAAAaQ/egiblL4OXDk/s1600/IMG_0137.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-U49N6B7Hhhc/TqkivY7irMI/AAAAAAAAAaQ/egiblL4OXDk/s400/IMG_0137.jpg" width="400" /> </a></td><td style="text-align: center;"></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">မင္းသမီးေလး အသံေပ်ာက္သြားလို ့ ျပန္နိုးလာေအာင္ စဥ္စားေနတဲ့ အခန္းတဲ့။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-z0uBP7tumPE/TqkjH3kXG9I/AAAAAAAAAaY/GZ7buDXW99g/s1600/IMG_0136.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-z0uBP7tumPE/TqkjH3kXG9I/AAAAAAAAAaY/GZ7buDXW99g/s400/IMG_0136.jpg" width="400" /> </a></td><td style="text-align: center;"></td><td style="text-align: center;"><br /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါက မီးေတာင္ၾကီး ေဒၚသထြက္ေနတဲ့ပုံ တင္ဆက္ထားတာ။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-OLwDvoIjIos/TqkjtGSV1FI/AAAAAAAAAag/3jXoYywG-x0/s1600/IMG_0127.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-OLwDvoIjIos/TqkjtGSV1FI/AAAAAAAAAag/3jXoYywG-x0/s400/IMG_0127.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">မင္းသမီးေလးပုံ။ ဖုန္းနဲ့ဆိုေတာ့လည္း ဒီေလာက္ပဲရတယ္။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-6jTtK2Fi3H4/Tqkj9VXoNjI/AAAAAAAAAao/xIzYyN1pVR8/s1600/IMG_0141.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-6jTtK2Fi3H4/Tqkj9VXoNjI/AAAAAAAAAao/xIzYyN1pVR8/s400/IMG_0141.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">မီးေတာင္ ေပါက္ကြဲးတဲ့ အခန္းထင္တာပဲ။</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-HkAzc0NZlFI/TqkkMPNVLCI/AAAAAAAAAaw/4p2qNaaTWSc/s1600/IMG_0140.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-HkAzc0NZlFI/TqkkMPNVLCI/AAAAAAAAAaw/4p2qNaaTWSc/s400/IMG_0140.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">မီးပန္းေတြ ေဖာက္တာေလ။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Pgxn6X6OWBs/TqkkTV7A4RI/AAAAAAAAAa4/V2POPWZtiy0/s1600/IMG_0139.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-Pgxn6X6OWBs/TqkkTV7A4RI/AAAAAAAAAa4/V2POPWZtiy0/s400/IMG_0139.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒါ ေနာက္ဆုံးရိုက္မိတဲ့ပုံပဲ။</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
ဗြီဒီယို ကင္မရာနဲ ့လိုေတာ့ စုံေတာ့ဘူးေနာ္။ က်မႏွင့္ ေမေမ သြားၾကည့္ခဲ့တာေလး အမွတ္တရ သိမ္းျခင္တာရယ္ က်မလိုပဲ မေရာက္ဘူးေသး၊ မျမင္ဘူးေသးတဲ့သူေတြ လဲ သိျမင္ရေအာင္၊ သိဘူးသူေတြလည္း ဘာရယ္မဟုပ္ ထပ္ၾကည့္သြားပါလား ။ ဟီး ဟီး ဇြတ္ပဲေနာ္။ က်မလို ဘယ္မွ မသြား၊ မေရာက္သူေတြလည္း ရွိမယ္ထင္တာပဲေလ ေငြကုန္၊ လူပန္း မို ့ ေရွာင္ေပမယ့္လဲ၊ တခါတရံေတာ့ စိတ္ပန္းေျဖ တေနရာရာကို သြားျဖစ္တာလည္း မဆိုးပါဘူးေလ။ ။</div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-29599556013830427922011-10-23T21:04:00.000-07:002011-10-24T02:34:39.782-07:00ေသာၾကၤာေန ့က လာေသာ သဘာဝေဘး အႏၱရာယ္<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-iJYBa20cD2s/TqTW7fyc-VI/AAAAAAAAAYQ/4HDC0YLGNcc/s1600/saikphyu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မ ေသာၾကၤာေန ့က အိမ္ကို ၾကိဳးစားျပီး ဖုန္းဆက္ပါသည္။
ဖုန္း Ring မျမည္ပါ။ ခ်လိုက္ပါတယ္။ စင္း (၁)က်ပ္ စားသြားပါသည္။ က်မတို ့မွာ မိေဝး၊
ဖေဝး ေဆြမ်ိဳးသားျခင္းႏွင့္ ေဝးေသာအရပ္မွာ
အလုပ္လုပ္ ေနၾကရာ ကိုယ့္ဝမ္းသာစရာမ်ားကို မွ်ေဝရန္၊ ဝမ္းနည္းစရာမ်ား ရွိလွ်င္ စိတ္ေျဖေမ့ေပ်ာက္ရန္၊ တခါ မိဘေတြ က်မၼာၾကရဲ ့လားလဲ သိလိုၾကပါသည္။ ထိုအခါ
လူကိုယ္တိုင္ ျပန္ၾကည့္ရန္ က်မတို ့တြင္ အခ်ိန္ဆင္းရဲၾကပါသည္။ တဖန္ ေငြလည္း ဟိုကျဖတ္၊
ဒီကျဖတ္ႏွင့္ ခ်င့္ခ်ိန္ရျပန္ပါသည္။ က်မ အလြန္ စိတ္မေကာင္း ျဖစ္မိသည္မ်ားကို ဆက္ရလွ်င္
ဆုံးနိုင္အံ့ မထင္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကမၼာေပၚတြင္ ဖုန္းေခၚဆိုခ ေစ်းၾကီးဆုံး စာရင္းတြင္
ပါမည္ထင္ေသာ နိုင္ငံ၊ အလကားေခၚဆိုရနိုင္ေသာ နိုင္ငံမ်ား စာရင္းတြင္ မပါေသာနိုင္ငံ၊
ေခၚဆိုရန္ လြန္ခက္ခဲေသာ၊ ဖုန္းခ စကားမေျပာရဘဲယူေသာ နိုင္ငံကို ရွာၾကည့္ရန္မလိုပါ၊ ကိုယ္
ဖုန္းဆက္တိုင္း အျမဲရင္ဆိုင္ ၾကံဳေတြ ့ေနရေပသည္။ နိုင္ငံရပ္ျခားတြင္ (အနည္းႏွင့္ အမ်ား)
စိတ္ဖိဆီးခံရျပီမွ ရေသာလစာေငြကို မိဘကန္ေတာ့၊ အစိုးရကန္ေတာ့ရန္ ခ်န္ျပီ ေခြ်တာသုံးရပါသည္။
နိုင္ငံ စီပႊားေရး မေကာင္းေတာ့ နိုင္ငံသားေတြ ႏွိမ္ခံရသည္လည္း မေျပာလိုေတာ့ပါ။ သူတို
့ နိုင္ငံမွာ အလုပ္လုပ္လွ်င္ သူတို ့အစိုးရ သက္မွတ္ထားေသာ ဝင္ေငြေက်ာ္လွ်င္ အခြန္ေဆာင္ရပါေသးသည္။
ဒါေတြကို ရင္ဆိုင္ၾကံဳေတြ ့ ေနရေသာ္လည္း က်မတို ့ ျမန္မာျပည္သူ၊ ျပည္သားေတြမွာ ကိုယ့္နိုင္ငံကို
လြမ္းဆြတ္ရတုံးပါပင္။ ကိုယ္ ေမြးဖြား ၾကီးျပင္းခဲ့ရေသာ ေရ၊ေျမ မို ့လား။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ပိုက္ဆံ ၅-ေဒၚလာ၊ ၆-ေဒၚလာ အသာလြတ္ကုန္ျပီး
သကာလ ဖုန္းဝင္သြားပါသည္။ ဤတြင္ `ၾကားရလားဇာတ္လမ္း`ျဖင့္ အသံ ဝါးလိုက္၊ ၾကားလိုက္ျဖင့္
ဖုန္းေျပာရေသာ အခိုက္တြင္ ဖုန္းလာကိုင္ေသာ အမက ေျပာလာပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အမ
- ` ညက မုန္းတိုင္ဝင္မယ္ဆိုလို ့ ေမေမ ႏွင့္
ငါ အိပ္ေတာင္ ေျဖာင့္ေျဖာင့္ မအိပ္ရပါဘူ` </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အမ- ` ေလေတာ့ သိပ္မတိုက္ပါဘူ။ တညလုံး မိုးေရမ်ားမ်ားပါတဲ့
မိုးေတာက္ေလွ်ာက္ ရြာေတာ့ အိမ္အေပၚထပ္ တခုလုံး
ေရေတြရြဲးေနလို ့ သုတ္လိုက္ရတာ` </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">က်မ- ` ဘုရားစင္ေတာ့ လြတ္တယ္မလား` </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အမ- ` ဘုရားစင္ေတာ့ မိုးလြတ္ပါတယ္` </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">က်မ- ` ဘုရားက ဘာေလာဘမွ မရွိေတာ့ပဲကို၊ လြတ္မွာေပါ့`
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အမွန္က ဘုရားစင္ မိုးေရလြတ္သည္မွာ အိမ္တြင္းမွာပင္
ဘုရားစင္ကို ဘုရားေက်ာင္းေဆာင္ ေဆာက္လုပ္ ပူေဇာ္ထားတာလည္း ပါပါလိမ့္မည္။ ပထမ တရက္တြင္
မေျပာခင္ ကတည္းက ၅-ေဒၚလာ ကုန္ထားျပီးဘီမို ့ လိုတိုရွင္း ေမးျပီ ဖုန္ခ်လိုက္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-iJYBa20cD2s/TqTW7fyc-VI/AAAAAAAAAYQ/4HDC0YLGNcc/s1600/saikphyu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-iJYBa20cD2s/TqTW7fyc-VI/AAAAAAAAAYQ/4HDC0YLGNcc/s1600/saikphyu.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ဒယ္အိုး website ရယူပါသည္။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><a href="http://www.deounews.com/profiles/blog/show?id=5557929%3ABlogPost%3A37701&xgs=1&xg_source=msg_share_post">http://www.deounews.com/profiles/blog/show?id=5557929%3ABlogPost%3A37701&xgs=1&xg_source=msg_share_post</a> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တြင္ အျပည့္အစုံ သြားေရာက္ ဖတ္ရူ ့နိုင္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အမ့ အၾကီးဆုံးက ဖုန္ဆက္၍ ဒီေန ့သတင္းတြင္
ပခုကၠဴျမိဳ ့တြင္ တံတားက်ိဳးေၾကာင္း၊ ေခ်ာင္းေရေတြ အရွိန္အဟုန္နွင့္ ဆင္းတာေၾကာင့္လို
သတင္းမွာ တခ်က္ပါလာတယ္။ ဒီသတင္း ေသျခာသိျခင္လို ့ ျမန္မာဂ်ာနယ္ေတြကို Online ကေန ရွာဖတ္တာေတြ
ေျပာျပပါေတာ့သည္။ ပုဂံတြင္ ေစတီ(၃)ဆူ ျပိဳက်တယ္။ မိုးေရခ်ိန္က ၉လကၼ ရြာသြန္းတယ္။ ေခ်ာက္၊
စေလမွာလည္း မိုးသည္းတယ္။ ေယာေခ်ာင္း တေလွ်ာက္မွာရွိတဲ့ ရြာေတြေလာက္ေတာ့ မဆိုးဘူး ဆိုပါသည္။
က်မ ဘုရား `တ` မိပါသည္။ ျမန္မာျပည္ အႏွံ ့အျပားမွ ျပည္သူ၊ ျပည္သားေတြ ကပ္ဆိုဒ္ေနၾက
ဘီလားဟု လည္း ေတြးမိပါသည္။ နာဂစ္၊ ဂီရိ မုန္တိုင္း၊
ျပီးေတာ့ တာေလ ငလွ်င္၊ ေနာက္ လာျပန္ျပီ ဒီမုန္တိုင္း။ ခုမုန္တိုင္းက ေလထက္ မိုးေၾကာင့္ ျဖစ္လာေသာ ေတာင္က်ေခ်ာင္းေရသည္ ႏွစ္
၄၀၊ ၅၀ သက္တန္းမွာ မၾကံဳဘူးေအာင္ ေရၾကီးျမင့္ခဲ့သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေခ်ာက္ႏွင့္ ဆိပ္ျဖဴ ျမိဳ ့နယ္မ်ားမွ အျမင္ႏွင့္
ေျပာျပသည္မ်ားမွာ ေယာေခ်ာင္းေရ အရွိန္ျပင္းလြန္းသျဖင့္ တေၾကာင္း ၊ ညဘက္တြင္ ေရက်လာျခင္းေၾကာင့္
တေၾကာင္း လူေတြ၊ အိမ္ေတြ ၊ အိမ္ေမြးတိရိစာန္ေတြ ေရႏွင့္ အတူ ေမွ်ာလာတာကို ေတြ ့ၾကရပါသည္။
ဧရာဝတီျမစ္ကို ေရာက္လာသည္ထိ ကယ္ပါ၊ ယူပါ တစာစာ ေအာ္ေနတာေတြ၊ လူေတြရဲ ့ လက္ေတြကို ျမင္ေတြ
့ေနရပါတယ္။ ေရစီးေၾကာင့္ ေလွေတြ ကြဲးမွာစိုးရိမ္ရလို ့ ေလွမ်ားပင္ ကုန္ေပၚတင္ယူေနရတဲ့
အေျခအေနျဖစ္ေနပါတယ္လို ့ ဆိုျပန္ပါတယ္။ မနက္ခင္းတြင္ ေရလြတ္ရာအရပ္တြင္ လူေတြခ်ည္ ဗလာအတိႏွင့္
က်န္ခဲ့ရပါသတဲ့။ က်မ့ ေမေမကပင္ ထိုသူေတြ အတြက္ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">`
ဘာလုပ္ေပးရရင္ ေကာင္းမလဲ မသိဘူး` </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဟု
ေျပာေနသျဖင့္ က်မကပင္ ျပန္ႏွစ္သိမ့္ရပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">`
ဒါက ေမေမတစ္ေယာက္ထဲ လုပ္လို ့မရနိုင္ဘူး ထင္တယ္။ ပ်က္ဆီးတာကမ်ားေတာ့ အသင္း၊ အဖြဲ ့
ႏွင့္မွ လုပ္လို ့ ရလိမ့္မယ္။ အဲဒီလို အဖြဲ ့ေတြ ရွိရင္ အဲဒီမွာပဲ လွဴလိုက္ေပါ့` </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လို
့ ေျပာရပါသည္။ တကယ္ေတာ့ က်မလည္း စိတ္မေကာင္း ျဖစ္မိပါသည္။ စိတ္ထဲမွာလည္း ဘာလုပ္ေပးရင္
ေကာင္းမလဲ စဥ္စားေနမိပါတယ္။ <u>ဝါဇီ</u> မွ တိုက္ခန္းမ်ားပင္ ေရဝင္မူ ျဖစ္ေပၚခဲ့တယ္ ဆိုပါတယ္။ တစ္ထပ္ခြဲးေလာက္ထိကို ေရဝင္ခဲ့တယ္ ဆိုပါတယ္။</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> မႏွစ္ကလည္း ေယာေခ်ာင္းေရက်လို ့ တခ်ိဳ ့ရြာေတြ
ျပန္လည္ထူေထာင္ထားရသည္မွာ အေျခက်မည္ပင္ မရွိေသး၊ ဒီႏွစ္က ပိုဆိုးစြာ ၾကံဳရေလသည္။ ေခ်ာင္းက်အျပီးတြင္
ရြံ ့ေတြ ဒူးေခါင္းေလာက္ တင္က်န္ေနလို ့ သြားလို ့ပင္ ေကာင္းေကာင္းမရေသးဘူးလို ့ ျမစ္အေရွ
့မွ ထမင္းထုပ္ေဝေသာ ကားေတြ အျပန္တြင္ ေျပာသံေတြလည္း ၾကားရသည္။ တခ်ိဳ ့ရြာတြင္ ေရဆက္စီးေနဆဲမို
့ ကားေတြကူးမရ၊ လူေတြပဲ ေခ်ာင္းေရထဲျဖတ္ သယ္ပို ့ၾကရသည္။ အမႏွင့္ တနဂၤေႏြေန ့က ဖုန္းဆက္သြယ္ရေတာ့ အထက္ပါ အေၾကာင္းေတြ
သိရျပီ၊ ဆရာေတာ္ ဦးသုမဂၤလ ရဲ ့ ေဖာင္ေဒးရွင္းအဖြဲ ့မွ လာေရာက္လွူဒါန္းရန္ ရွိေၾကာင္း၊
ဆရာေတာ္ ဦးဥာဏိသရဦးစီးတဲ့ အဖြဲ ့မွ ဆန္အိတ္ တစ္ေထာင္လွဴမည္ ဆိုေသာ သတင္းေတြ ထပ္ၾကားသိရပါသည္။
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ` ကပ္ဆိုဒ္ေနသလိုပါပဲ။` လို ့ ေမေမေျပာေသာ စကားသည္ က်မနားထဲက မထြက္ပါ။ ျမန္မာျပည္မွ
သစ္ပင္ေတြ မရွိေတာ့လို ့ သဘာဝ စနစ္ေတြ ပ်က္သုန္းျပီး၊ မၾကာခဏ မုန္တိုင္းဝင္ေနသည္လို
့ က်မ စိတ္ထဲမွာ ထင္ေနမိပါသည္။ သစ္ပင္ စိုက္ပ်ိဳးဘို ့ လူေတြမွာ စိတ္ကူးရွိၾကပါ့မလားမသိ။
သစ္ပင္ၾကီး ဆိုသည္မွာလည္း ခုစိုက္လို ့၊ ခုၾကီးတာမ်ိဳးမဟုပ္ပါဘူး။ ႏွစ္ ၃၀၊ ၄၀ ေလာက္
အခ်ိန္ယူ စိုက္ပ်ိဳးရတာရွိသလို၊ ႏွစ္ ရာခ်ီေအာင္ စိုက္ပ်ိဳးရေသာ အပင္ေတြလည္း ရွိနိုင္ပါသည္။
သစ္ေတာဘက္မွလူမ်ား ပညာရွင္မ်ား ပိုသိၾကပါလိမ့္မည္။ ငယ္ငယ္က ခရီးသြားေသာ လမ္းေဘး ဝဲ၊ယာ
တဖက္တခ်က္မွာ ဖတ္ဘူးခဲ့ေသာ ဆိုင္းဘုတ္ေလးမွ ေဆာင္ဘုတ္ကို ခုထိမွတ္မိေနပါေသးသည္။ ` ဥတု ရာသီ ေတာကိုမွီ` တဲ ့ ဒါေတြေၾကာင့္ မုန္ ့တိုင္းဝင္မူေတြ
တေန ့တျခား မ်ားျပားလာတယ္လို ့ ထင္မိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကူညီရင္လည္း တကယ္ဒုကၡေရာက္သူေတြဆီသာ ထိထိေရာက္ေရာက္
ကူညီျခင္ပါသည္။ အဝတ္ေတြ လဟာျပင္မွာ ဖ်ာပုံလုပ္ ေရာင္းေနတယ္။ ဒုကၡသည္ေတြအတြက္ ဆန္ေတြ
ဘယ္ေရာက္သြားတယ္၊ ေဆးေတြလည္း ဘယ္မွာတဲ့။ ယုတ္စြ အဆုံး ေနစရာမရွိသူအတြက္ ရြက္ဖ်င္တဲပင္
ေဝသူက လိုျခင္လို ့ သိမ္းထားတာေတြ ၾကားရေတာ့ ေအာ္ ဒုကၡေရာက္သူထံမွပင္ ျဖတ္စားေနသူတို
့တြင္ ဘယ္မွာလဲ လူက်င့္ဝတ္လို ့ ေတြးမိပါသည္။ ကူညီသူတို ့မွာလည္း အခ်ိန္၊ ေငြ အတိုင္းအတာတခုထိသာ
ကူညီနိုင္ၾကေပမည္။ ကိုယ္ထူ၊ကိုယ္ထ လုပ္ငန္းမ်ားကိုလည္း ၾကိဳးစား ရြတ္ေဆာင္ရန္ လိုေသးသည္။ ဒါေတြဟာ လူတေယာက္အေနနဲ ့ စဥ္းစားမိတဲ့ လူမူေရး အေၾကာင္းေတြပါ။
လူမူေရး ျပသ္သနာေတြ ၾကိဳးစား ေျဖရွင္းနိုင္ၾကပါေစ။ စိတ္ဓာတ္အစဥ္ ျမင့္တင္နိုင္ၾကပါေစ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သတင္းေတြကို ဒီေနရာေတြမွာ ၾကည့္ရူ ့နိုင္ပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><a href="http://www.healburma.org/en/news-in-burmese/1555-burmese-news-october-21-2011.html">http://www.healburma.org/en/news-in-burmese/1555-burmese-news-october-21-2011.html</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <a href="http://www.lubo601.com/2011/10/blog-post_8475.html">http://www.lubo601.com/2011/10/blog-post_8475.html</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><a href="http://sharlemonk.blogspot.com/2011/10/blog-post_436.html">http://sharlemonk.blogspot.com/2011/10/blog-post_436.html</a> </span><br />
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><a href="http://kyaukpadaung.org/?p=1388">http://kyaukpadaung.org/?p=1388</a> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<a href="http://mutdfan.com/index.php/readmore/post/39623">http://mutdfan.com/index.php/readmore/post/39623</a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-79906110299679848842011-10-18T00:41:00.000-07:002011-10-18T02:10:30.044-07:00ျပံဳးျခင္စရာ သဘာဝ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/--dNyaVPSseY/Tp0s06oXGXI/AAAAAAAAAYE/lHAGR3lh0n8/s1600/smiling_faces-1607.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://2.bp.blogspot.com/--dNyaVPSseY/Tp0s06oXGXI/AAAAAAAAAYE/lHAGR3lh0n8/s320/smiling_faces-1607.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<ul style="text-align: left;">
<li><u><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ေလာဘ</span></b></u></li>
</ul>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တခါက ဦးဇင္း တပါးက ေက်ာင္းထိုင္ ဘုန္းၾကီး
တစ္ပါးအေၾကာင္း ပုံျပင္တိုေလး ေျပာျပဘူးတာ မွတ္သားရဘူးပါတယ္။ ဘာေၾကာင့္ ေျပာျဖစ္သလဲ
ဆိုေတာ့ လူေတြက ဘုန္းၾကီးေက်ာင္း သြားရင္ အမ်ားစုက ေက်ာင္းထိုင္ဆရာေတာ္ ဆီသာ အသြားမ်ားၾကပါတယ္။
လွဴမယ္ဆိုလည္း ဆရာေတာ္ၾကီးေတြဆီပဲ အေရာက္မ်ားေတာ့ ၊ ကိုရင္ေလးေတြကို ပစၥည္း တခုတေလ
လိုအပ္ေနတာမ်ိဳး ရွိရင္ ဆရာေတာ္ၾကီးကို ျပန္ ့ စြန္ ့ ဘို ့ ေလွ်ာက္ထားပါလားလို ့ ေျပာရာကေန
ၾကားသိခဲ့ရတာပါ။</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ျမိဳ ့ေလးတျမိဳ ့မွာ စာခ် ဘုန္းေတာ္ၾကီးေက်ာင္း
တစ္ခု ရွိသတဲ့။ ကေလးေတြကို စာသင္ေပး၊ မေပးေတာ့ မသိပါဘူး။ ရဟန္းသံဃာေတြကိုေတာ့ စာေပေတြ
ပို ့ခ် သင္ၾကားေပးေနတာေပါ့။ ဒီလို ဆရာေတာ္ၾကီးက ဝါတြင္းကာလေတြမွာ စာေပေတြ သင္းၾကားေနခိုက္၊
ဆရာေတာ္ၾကီးဆီမွာ စာဝါလိုက္ေနတဲ့ စာသင္သား ကိုယ္ေတာ္ တပါးဆီကို ဒကာမ်ားက လာေရာက္ဖူးေမွ်ာ္ရင္း၊
စာသင္သား ဆရာေတာ္လိုအပ္မယ္ ထင္တဲ့ ပစၥည္းေလးပါ တပါထဲ ကပ္လွဴခဲ့ပါတယ္။ အဲဒီပစၥည္းက <b><u>ေကာ္ေဇာတခ်ပ္</u></b> ျဖစ္ပါသတဲ့။ စာသင္သား
ကိုယ္ေတာ္ကလည္း သူရရွိထားတဲ့ ေကာ္ေဇာေလး တစ္ခုထဲကို၊ တျခား ကိုယ္ေတာ္ေတြနွင့္ အတူသုံးေတာ့
မေလာက္ငွတာနဲ ့ ဆရာေတာ္ၾကီးဆီက ေကာေဇာအမ်ားၾကီးရွိတဲ့ အထဲက ျပန္မွ်နိုင္ရင္ေတာ့ ေလာက္ေကာင္းရဲ
့ဆိုျပီ ဆရာေတာ္ၾကီးကို ပိုေနတဲ့ ေကာေဇာေလးမ်ားရွိရင္ ျပန္စြန္ ့ဘို ့ ေမးေလွ်ာက္ပါသတဲ့။
အဲဒါနဲ ့ ဆရာေတာ္ၾကီးနွင့္ ေျပာဆိုရင္းက သူ ့မွာ ေကာေဇာတခ်ပ္ ရွိတာကို ဆရာေတာ္ၾကီးက
သိသြားျပီး၊ ျပန္ေျပာလိုက္တာက </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ` မင္းမွာ ေကာ္ေဇာတစ္ခ်ပ္ ရွိတာ၊ ငါ့မွာ
(၉၉)ခ်ပ္ပဲရွိတယ္။ ေကာ္ေဇာ (၁၀၀)ျပည့္ေအာင္ အဲဒီ တခ်ပ္ကို ငါ့လွဴလိုက္ပါကြာ` </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> လို ့မစြန္ ့နိုင္တဲ့အျပင္ ေနာက္ထပျ္ပီ အလွဴခံလိုက္ပါသတဲ့။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoListParagraph" style="text-align: justify; text-indent: -0.25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၀ - ၀ - ၀ - ၀ - ၀ - ၀ -
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<ul style="text-align: left;">
<li><u><b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">သာဓုေခၚပါ</span></b></u></li>
</ul>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီပုံျပင္ေလးေတာ့ လူေတြ ၾကားဘူးထားျပီးသား
ျဖစ္ေကာင္းျဖစ္မယ္ လို ့ထင္ပါတယ္။ ထင္တယ္လို ့ ေျပာတာပါ . . . ေသခ်ာေတာ့လည္း မသိပါဘူး။
ဒီပုံျပင္ကလည္း အေပၚက ပုံျပင္လိုပဲ ဆြမ္းကပ္ဘို ့သြားရင္း ၾကံဳစုံရတဲ့ ဘုန္းေတာ္ၾကီးတပါးက
ျပန္မိန္ ့ဘူးတာေလးပါ။</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တခါက ရြာေလး တရြာမွာ ရြာဦးေက်ာင္း ဘုန္းၾကီးေက်ာင္း
တေက်ာင္းႏွင့္ ရြာသူ၊ ရြာသားေတြ ေနထိုင္ၾကသတဲ့။ ရြာေလးက ေတာဓေလ့ အတိုင္း ကိစၥၾကီး၊
ငယ္ (သို ့) သာေရး၊ နာေရးေတြ ရွိရင္ ရြာဦးေက်ာင္းက အုတ္ေမာင္းကို ေခါက္ျပီး ရြာကလူေတြကို
ရြာဦးေက်ာင္းမွာ စုစည္းေလ့ရွိသတဲ့။ စည္းေဝးပြဲးကိုေတာ့ ရပ္ကြက္လူၾကီး၊ ဒါမွမဟုတ္ ရြာဦးေက်ာင္း
ဆရာေတာ္ဘုရားက ဦးစီးတတ္ပါသတဲ့။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တေန ့ေတာ့ ရြာရဲ ့ အာရုံတက္ျပီးစ အခ်ိန္ေလာက္မွာ
ရြာဦးေက်ာင္းက အုတ္ေမာင္းသံ တဒုံး ဒုံး ထုလို ့ လူစုဘို ့ အခ်က္ေပးသံ ေပၚလာပါေရာ။ ဒါနဲ ့ ရြာဆိုေတာ့ ရြာထုံးစံ လယ္ေတာ၊ ယာေတာဆီ လုပ္ငန္းခြင္
သြားၾကမယ့္ သူေတြေရာ၊ အိမ္အလုပ္ လုပ္ဘို ့ျပင္ေနသူေတြပါ ရြာဦးေက်ာင္းစီကို ၊ ကိုယ္စီ
ခ်ီတက္သြားၾကရတာေပါ့။ ဘာလို ့ ေခါက္မွန္းလဲမသိ၊ အေရးၾကီး၊ မၾကီးလဲ မသိ နဲ ့ေပါ့။ ဒါနဲ ရြာဦးက ဘုန္းၾကီးေက်ာင္းကို လူေတြ စုေဝးေရာက္တယ္
ဆိုရင္ပဲ ရြာဦးေက်ာင္း ဆရာေတာ္ၾကီးက
ရြာသူ၊ ရြာသားေတြကို စကားစေျပာပါတယ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ` သာဓု (၃)ၾကိမ္ ေခၚၾကေတာ့` </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လို
့ ေျပာပါသတဲ့။ ဒါနဲ ့ ရြာကလူေတြကလည္း </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ` ဘာကို ဘာအေၾကာင္းေၾကာင့္ သာဓု ေခၚရမလ ဲဘုရား`
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လို
့ ျပန္ေလွ်ာက္ပါသတဲ့။ ဒါနဲ
့ ဆရာေတာ္ၾကီးကလည္း</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ` ငါ ဒီေန ့ အသက္(၉၀) လည္းျပည့္ျပီ။ ေနာက္ျပီး
ဘုန္းၾကီးဘဝနဲ ့ တသက္လုံး တရား အားထုတ္ေတာ့မယ္လို ့ ဒီေန ့ပဲ ဆုံးျဖတ္လိုက္ျပီ ၊ ဒါေၾကာင့္မို
့ရြာသားေတြကို အသိေပးျပီး၊ သာဓုေခၚဘို ့ လူစုရတာပါပဲ` </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လို
့ေျပာပါသတဲ့။ ဒီအေၾကာင္း အရာကို ေျပာျပတဲ့ ဆရာေတာ္ကေတာ့ ဘုန္းၾကီးဆိုတာလည္း အားလုံး
အရိယာဘဝ မေရာက္ေသးဘူး။ လူပဲရွိေသးတယ္၊ ဘုန္းၾကီးဘဝ ကေန အခ်ိန္မေရြး လူအျဖစ္ စိတ္ေျပာင္းနိုင္ေသးေၾကာင္းႏွင့္
ဘုန္းၾကီးဘဝမွာလည္း သူအခက္အခဲနဲ ့ သူရွိတယ္။ လူ ့ပတ္ဝန္းက်င္းႏွင့္ အေနနီးရင္ လူစိတ္ေျပာင္းနိုင္ေသးေၾကာင္း
ျဖည့္စြတ္ေျပာပါတယ္။ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoListParagraph" style="text-align: justify; text-indent: -0.25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၀ - ၀ - ၀ - ၀ - ၀ - ၀ -</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> လူဘဝမွာ ၾကံဳစုံရသမွ် သေဘာ၊ သဘာဝကို မွ်ေဝျခင္းသာ
ျဖစ္ပါသည္။ ဆရာေတာ္မ်ားကို ေျပာင္ေလွာင္လိုျခင္ အလွ်င္းမရွိပါ။ တစုံတခု မွားယြင္းစြာ
ေရးသားခဲ့ျခင္းရွိပါကလည္း နားမလည္ေသာေၾကာင့္ သာဟု နားလည္ခြင့္လြတ္ေပးပါရန္ ေတာင္ပန္
ေလွ်ာက္ထားအပ္ပါသည္။ ေရးသားသူ</span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-78286374897108033672011-10-11T19:03:00.000-07:002011-10-11T19:13:56.097-07:00သီတင္းကြ်တ္ အဘိဓမၼာေဒသနာ ရြတ္ဖတ္ပူေဇာ္ပြဲး သတင္း<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></span>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">မိဘေက်းဇူး
သိဆပ္လိုသူတိုင္း</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">မိဘေက်းဇူး
သိဆပ္, အဘိဓမၼာေဒသနာ, တရားျမတ္ မဂၤလာ, အခါေတာ္ေန ့ ဖိတ္ၾကားလႊာ</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-19J0LoCi6SE/TpT0QMkEbJI/AAAAAAAAAX0/uRMFHoCQl-g/s1600/bodhgaya-tourism3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="http://1.bp.blogspot.com/-19J0LoCi6SE/TpT0QMkEbJI/AAAAAAAAAX0/uRMFHoCQl-g/s320/bodhgaya-tourism3.jpg" width="320" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-sNKgWvJqFnc/TpT0USomb7I/AAAAAAAAAX8/E6sUw4uvdZ0/s1600/lotus.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-sNKgWvJqFnc/TpT0USomb7I/AAAAAAAAAX8/E6sUw4uvdZ0/s1600/lotus.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ပုံမ်ားကို Google Search မွ ရွာေဖြ၍ ယူထားျခင္း ျဖစ္ပါသည္။</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #632423; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဓမၼမိတ္ေဆြ သူေတာ္စင္အေပါင္းတို ့ . . .</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဗုဒၶသာသနာႏွစ္ ၂၅၅၆ ခုႏွစ္၊ ျမန္မာသကၠရာဇ္
၁၃၇၃ ခုႏွစ္၊ သီတင္းကြ်တ္လျပည့္ (ဗုဒၶဟူးေန ့)၊ ခရစ္သကၠရာဇ္ ၂၀၁၁ ခုႏွစ္၊ ေအာက္တိုဘာလ
(၁၂)ရက္ေန ့သည္ကား “အဘိဓမၼာေဒသနာဒ“ တရားေတာ္ျမတ္ၾကီးကို ေအာင္ျမင္စြာ ေဟာၾကားျပီးဆုံးခဲ့သည့္
ေန ့ထူးေန ့ျမတ္ၾကီးျဖစ္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ျမတ္စြာဘုရားသည္ မိခင္ေက်းဇူးကို ဆပ္လိုေသာ
ရည္ရြယ္ခ်က္ျဖင့္ မယ္ေတာ္မိနတ္သား အမွဴးျပဳေသာ နတ္ျဗဟၼာတို ့အား တာဝတိ ံသာနတ္ျပည္၌
“အဘိဓမၼာေဒသနာ“ တရားေတာ္ကို ေဟာၾကားေတာ္မူခဲ့ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အတိတ္အေၾကာင္းေလး တခုတြင္ အဘိဓမၼာေဒသနာသံကို
ၾကားဖူးရုံမွ်ျဖင့္ လင္းနိဳ ့ေလးမ်ားသည္ပင္ သင္သူေတာ္စင္တို ့ရဲ ့ ေဂါတမျမတ္ဘုရား လက္ထက္ေတာ္မွာ
တရားထူးရသည္အထိ ပါရမီ သတၱိထူးကို ေပးစြမ္းနိုင္သည့္ တရားေတာ္ကို ကိုယ္တိုင္ရြတ္ဖတ္ ပူေဇာ္ၾကားနာရလွ်င္ မည္မွ်အထိ
ပါရမီိအသိထူးျဖစ္မည္ကို ေျပာျပဖြယ္ပင္ လိုမည္မထင္ပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သို ့မို ့ေၾကာင့္ ထူးျခားခ်က္ (၄)မ်ိဳး၊
ဂမၻီရ (၄)မ်ိဳးတို ့နွင့္ ျပည့္စုံေစလွ်က္ ခက္ခဲနက္နဲလွစြာေသာ အဘိဓမၼာ (၇)က်မ္းကို
“အမိေက်းဇူး ဆပ္တရား“ အျဖစ္ ေဟာၾကားေတာ္မူခဲ့ေသာ ျမတ္စြာဘုရားရွင္၏ ေက်းဇူးဂုဏ္ကို
ညႊတ္ႏူး ေကာ္ေရာ္ ပူေဇာ္ျမတ္ႏိူးၾကျပီး မိမိတို
့သည္လည္း မိဘေက်းဇူး သိ၊ ဆပ္သူ ပါရမီရွင္မ်ား
ျဖစ္ၾကေစရန္၊ ဘုရားရွင္ႏွင့္ မိဘေက်းဇူးဂုဏ္ကို ရည္မွန္းပူေဇာ္ကန္ေတာ့ၾကမည္ ျဖစ္ပါ၍ “အဘိဓမၼာ
အခါေတာ္ေန ့“ အခမ္းအနားသို ့ ေက်းဇူးတရားကို သိ၊ ဆပ္ ပူေဇာ္လိုသူတိုင္း ၾကြေရာက္ ဆင္ႏြဲးၾကပါရန္
ေလးျမတ္စြာ ဖိတ္ၾကားအပ္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေအာက္တိုဘာ (၁၂)ရက္ေန ၊ ည ၆း၃၀ နာရီမွ စတင္ျပီး
ဘုရားရွင္အား စုေပါင္း၍ ေမႊးၾကိဳင္လွစြာေသာ ပန္း၊ ေရခ်မ္းတို ့ျဖင့္ ပူေဇာ္ၾကိဳဆိုၾကလွ်က္
ပါရမီျဖည့္ အဘိဓမၼာ ရြတ္ဖတ္ပူေဇာ္၊ အမွ်ေဝ၊ ဆုေတာင္းၾကမည္ ျဖစ္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">*လူတိုင္းေစ့ ဘုရားရွင္အား
ၾကိဳဆိုပူေဇာ္နိုင္ရန္ ေမႊၾကိဳင္လွစြာ္ေသာ ပန္း၊ ေရခ်မ္းတို ့ကို အသင့္စီစဥ္ ေပးထားပါမည္။</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">*ဒါနေကာင္းမူ အစုစုတို ့ကို
အသက္ထင္ရွာရွိ၊ မရွိေသာ မိဘမ်ားအား အစထား၍ သတၱဝါ အနႏၱ နတ္၊ ျဗဟၼာအနႏၱ တို ့အား စုေပါင္း အမွ်ေဝပါမည္။</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #632423; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဧည့္ခံ ေကြ်းေမြးအလွဴေတာ္-</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #632423; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၾကက္သား ၾကာဇံေၾကာ္
ႏွင့္ အေအး</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #632423; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တို ့ျဖင့္ ဧည့္ခံလွဴဒါန္းပါမည္။</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: blue; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">က်င္းပမည့္ေနရာ း ဝရာဓာတု
ရတနာရာမ အသင္းေတာ္ (ဓါတ္ေတာ္တိုက္)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: blue; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 10pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: blue; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">No.59 Lor 4 Geylang, Singapore 399297. Tel: 6841 4540, 6748 7352</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: blue; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> Bus:
7, 12, 32, 33, 197 from Kallang MRT, alight at second bus stop.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #274e13; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><span style="color: #cccccc;">(</span> </span><span style="color: #888888;"><b>Parame Group</b> မွ ေပးပို ့၍ Forward မွ ရသည့္ ဖိတ္စာကို နိဗၺာန္အက်ိဳးေမွ်ာ္၍ ျပန္လည္မွ်ေဝ၊ နိုးေဆာ္လိုက္ျခင္းသာ ျဖစ္ပါေၾကာင္း)</span><span style="color: blue; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-14119255919222761322011-10-05T02:30:00.000-07:002011-10-05T17:31:58.931-07:00မကြ်တ္ေသးသူ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">( ညဘက္မွာ မဖတ္ပါနဲ
့၊ ေၾကာက္တတ္ရင္လည္း မဖတ္ပါနဲ ့။ )</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တေန ့ကေပါ့ က်မနဲ ့ က်မအမနဲ ့ က်မတို ့ မိသားစုေၾကာင္းေတြကို
ဖုန္းဆက္ေျပာရင္းကေန ဟုိေရာက္၊ ဒီေရာက္ ေျပာျဖစ္ၾကပါတယ္။ အဲလို ေျပာရင္းကေန လူေတြ ေငြေနာက္လိုက္
လိုက္ၾကပုံမ်ား ဘယ္လို ေၾကာက္စရာေကာင္းေၾကာင္းေတြ အမက ေျပာလာပါတယ္။ လူေတြမ်ား ေငြႏွင့္
ဂုဏ္ဆို ငမ္းငမ္းတက္ၾကတာ ဘယ္လိုေတြ ျဖစ္ကုန္ၾကသလဲ မသိပါဘူးတဲ့။ ကိုယ္ခ်င္းစာတရားလဲ
မရွိေတာ့ဘူး။ က်င့္ဝတ္ဆိုတာလည္း ခါးဝတ္ထည္ေတြလို မျမဲၾကေတာ့ဘူးတဲ့။ (ခါးဝတ္ ပုဆိုး
ဆိုတာေတာ့ သိပါတယ္။ ခုေခတ္က ဝတ္ျခင္တာ အကုန္ဝတ္ေနတာမို ့ ေခတ္ႏွင့္ အညီ ေျပာင္းလိုက္ရပါတယ္။ :P)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဲလို ေျပာရင္းကေနျပီး က်မ အမ့တစ္ေယာက္ရဲ
့ အလုပ္ရွင္ႏွင့္ အမ်ိဳးေတာ္တဲ့ (သိပ္လည္း မဆင္းရဲပါဘူး) တူမ မိသားစုအေၾကာင္းကို (စပ္မိ
စပ္ရာ ဘာညာကိကြ) ေရာက္သြားပါတယ္။ လူေတြရဲ စိတ္ဟာ ေတာ္ေတာ္ ေၾကာက္စရာေကာင္းပါလားလို
့ က်မျဖင့္ ေၾကာက္ေတာင္သြားပါတယ္။ ေျပာရရင္ေတာ့ ဘယ္ကစရမွန္းေတာင္ မသိေတာ့ပါဘူးရွင္။
ျမန္မာနိုင္ငံမွာ အလုတ္ေတြထဲမွာ ကိုယ့္ဂုဏ္သိကၡာကို ထိန္းလို ့ အေကာင္းဆုံး၊ လူအေလးစားဆုံး
အလုပ္(အခု ဟုတ္ -ဟုတ္၊ မဟုတ္-ဟုတ္) ျဖစ္ခဲ့တာ ဆရာမ အလုပ္ပါ။ ဆရာ၊ ဆရာမဆိုတာ ကိုယ့္ကို
လူရိုေသေအာင္၊ ေလးစားေအာင္ ေနရသလို ၊ လူေတြကလည္း ဆရာ၊ ဆရာမ ဆိုျပီး အနည္းႏွင့္ အမ်ား
ဦးစားေပးရတဲ့ အလုပ္မ်ိဳးမလား။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေပမယ့္ ဒီအမ်ိဳးသမီးက ေဘာဒါေဆာင္ဖြင့္တဲ့
ဆရာမထင္ပါရဲ ့ရွင္။ သူ ့အိမ္မွာ တရုတ္နယ္စပ္ ေနရာတစ္ခုက လာေက်ာင္းတက္တဲ့ ေက်ာင္းသားတစ္ေယာက္
ရွိပါတယ္။ သူတို ့အိမ္မွာပဲ ငွါးေနပါတယ္။ ပထမေတာ့ ေက်ာင္းသားနွစ္ေယာက္ အတူငွါးေနၾကတာပါပဲ။
သူမအိမ္ဟာ အဲဒီတုံးက ရန္ကုန္ရဲ ့ ထင္ရွားတဲ့ ျမိဳ ့ျပ အိမ္ယာ စီမံကိန္းတစ္ခုထဲမွာ ျခံႏွင့္
ဝိုင္းနဲ ့ ေနထိုင္ၾကပါတယ္။ ေနာက္ေတာ့ ေက်ာင္းသား တစ္ေယာက္က ျမိဳ ့ထဲကို ေျပာင္းသြားေတာ့၊
သူတစ္ေယာက္ပဲ က်န္ခဲ့တဲ့ပုံပါပဲ။ ဒီေက်ာင္းသားေလးမွာ ပိုက္ဆံခ်မ္းသာတဲ့ မိဘေတြ ရွိတာကို
ဆရာမေလးက အစကေတာ့ မသိပါဘူး။ ေကာင္ေလးက သုံးနိုင္ပင္မဲ့ ပုံမွန္ပဲ ေအးေအးေနတတ္တာေၾကာင့္
ေကာင္းေလးက ဘာ၊ သူမိဘေတြ က ဘယ္လို ဆိုတာ သိခဲ့ျခင္း မရွိပါဘူး။ ဆယ္တန္းမေျဖခင္ ဆိုေတာ့
၁၆-ႏွစ္ကေန ၂၀-နွစ္ ဝန္က်င္းပဲ ရွိမွာပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တေန ့ေတာ့ ဒီေကာင္ေလးမွာ ကံအေျပာင္းအလဲ ၾကံဳဘို
့ အစျပဳလာပါတယ္။ အဲဒါကေတာ့ သူ ့ ဆရာမအိမ္က ကားပ်က္တာကို ဝတ္ေရွာ့မွာ အပ္ထားတာ ျပင္ျပီးလို
့ အိမ္ကို ကုန္က်စရိတ္(Bill) ေတာင္းစာႏွင့္ အတူ ကားကို ျပန္ပို ့လာပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္က
ဆရာမ အမ်ိဳးသားက ခရီးထြက္ေနတဲ့အခ်ိန္နဲ ့ ၾကံဳေနပါတယ္။ ကားက ေဘာဒီေတြျပင္၊ လိုတာေတြ
အကုန္ျပင္တာဆိုေတာ့ သိန္း(၂၀)ေလာက္ က်ေနပါတယ္။ ဆရာမကလည္း လက္ထဲပိုက္ဆံမ်ားမ်ားမရွိ၊
ခင္ပြန္းသည္က အလုတ္ကိစၥတစ္ခုနဲ ့ ခရီးသြားတာဆိုေတာ့
အိမ္မွာ ပိုက္ဆံ မ်ားမ်ား မက်န္တာပါ။ ဒါနဲ ့ ေကာင္းေလးဆီမွာ ပိုက္ဆံ တသိန္း၊ ႏွစ္သိန္းေလာက္ရွိရင္
ေခ်းဘို ့ ဆရာမက လာေမးပါတယ္။ အမွန္က စရံသတ္ထားဘို ့ပါ။ အမ်ိဳးသားျပန္လာမွ အျပီးေခ်ဘို
့ ညိဳနိုင္းမယ္လို ့ စဥ္စားပုံပါပဲ။ ဒါေပမယ့္ ဝတ္ေရွာ့ကလည္း အကုန္ေတာင္းေနပါတယ္။ ေကာင္ေလးက
အဲဒါနဲ ့ ေျပစာ စာရြတ္ ေတာင္းၾကည့္ေတာ့ သိန္း-၂၀ ျဖစ္ေနတာနဲ ့ သူမွာရွိတဲ့ ပိုက္ဆံထဲက
သိန္း-၂၀ ကို ထုတ္ေပး၊ ေခ်းငွါးလိုက္တာပါပဲ။</span></div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br /></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-q5U2XIfKaCE/Towir1XwadI/AAAAAAAAAXw/Ks5XR2lT4NI/s1600/shadow.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="351" src="http://1.bp.blogspot.com/-q5U2XIfKaCE/Towir1XwadI/AAAAAAAAAXw/Ks5XR2lT4NI/s400/shadow.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီေနရာမွာ ဒီေကာင္ေလးကပဲ ကိုယ့္ဆရာမဆိုျပီ
ယုံၾကည္တာလား၊ ဆရာမမွာလည္း အိမ္ေတြ၊ ကားေတြရွိတာမို ့ ခ်မ္းသာတယ္ ယုံၾကည္ေလာက္တယ္ ထင္လို
့ပဲလား မသိပါဘူး။ သူ ့က စိတ္ရင္းေကာင္းနဲ ့ ကူညီတာျဖစ္ေပမယ့္ လူေတြရဲ ့ စိတ္ဆိုတာ အစိုးမရတဲ့သေဘာကို
နားမလည္လို ့ပဲ ထင္ပါရဲ ့ ထုတ္ေပး လိုက္တာ။ ဒါေပမယ့္ ဆရာမက ေကာင္ေလးစီမွာ ပိုက္ဆံအမ်ားၾကီး
ရွိတာ သိသြားပါတယ္။ ေလာဘလည္း တက္သြားပါတယ္။ ေလာကမွာ သုံးစြဲးမယ္ဆိုရင္ေတာ့ ကိုယ္ရွာတဲ့
ပိုက္ဆံဟာ ေလာက္နိုင္တယ္ကို ရွိမယ္ မထင္ပါဘူး။ ဒီထုံးစံေၾကာင့္ပဲ ထင္ပါရဲ ့ ေကာင္းေလးရဲ
ပိုက္ဆံေတြ ဟိုလိုတမ်ိဳး၊ ဒီလို တမ်ိဳး ေတာင္းသုံးေတာ့တာပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေကာင္ေလးမွာ ပါလာတဲ့ ပိုက္ဆံကုန္ေတာ့လည္း
မိဘေတြဆီကို နည္းမ်ိဳးစုံသုံးျပီး ေတာင္ခိုင္းပါတယ္။ အစကေတာ့ အနုနည္းနဲ ့ ေတာင္းပုံပါပဲ။
ေနာက္ေတာ့ ေကာင္ေလးကို ခ်ဳတ္ထားျပီး အၾကမ္းနည္းေတြနဲ ့ ေတာင္ေတာ့တာပါပဲ။ ေနာက္ေကာင္ေလးကို
အၾကမ္းကိုင္ရင္းကေန အက္စစ္နဲ ့ ပတ္တဲ့ အခ်ိန္မွာ ေကာင္ေလးက ေသသြားပါေလေရာ။ အေလာင္းကို
အစေဖ်ာက္လုိက္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ေလာဘက မရပ္ပါဘူး။ မိဘေတြကိုေတာ့ ဆုံးေၾကာင္းတခြန္း မဟပဲ၊
သူ ့တျပည့္အေနနဲ ့ ပိုက္ဆံေတြ ေတာင္းသုံးပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ေလာဘဆိုတာ အစရွိေပမယ့္ အဆုံးသတ္ဘို
့ ခက္ေနတာပါပဲ။ ဟိုကလဲ ဘယ္ေလာက္ေတာင္ ခ်မ္းသာေနသလဲ၊ ဘယ္လို စီးပႊားျဖစ္ေနတယ္ေတာ့ မသိပါဘူး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီေကာင္ေလးက အေနနဲ ့ ပုံမွန္းေတာင္းရမယ့္
ပမာဏကို ေက်ာ္ေနတဲ့ အျပင္ ၊ မၾကာခဏ ေတာင္းပါမ်ားေတာ့ ေကာင္ေလး မိဘေတြက သံသယ ဝင္လာပါတယ္။
ေကာင္ေလးဆီ ဖုန္းဆက္တိုင္းလည္း အေၾကာင္းတမ်ိဳးမ်ိဳးျပလို ့ အိမ္မွာ မရွိတာၾကည့္ပဲမို
့ စကားမေျပာရတာလည္း ၾကာျပီဆိုေတာ့လည္း သံသယ မဝင္ေနရိုးလား။ ဒါနဲ ့ ေကာင္ေလးအိမ္က ေကာင္ေလးကိုယ္တိုင္
ေတာင္းတာလား၊ ဘယ္သူ ေတာင္းေနတာလည္း ေသခ်ာသိရေအာင္ တရက္ဖုန္းဆက္ျပီး ေငြေတာင္းတဲ့ အခ်ိန္မွာ
ေကာင္ေလးကို ပစၥည္း တစ္ခု လူၾကံဳထဲ့ေပးစရာ ရွိတဲ့အေၾကာင္းနဲ ့၊ အဝါႏွင့္ အျပာေရာင္
ဘယ္အေရာင္ ၾကိဳက္သလဲလို ့ ေကာင္ေလးကို ေမးခိုင္းပါတယ္။ အမွန္ကေတာ့ ေကာင္ေလးဘာေရာင္
ၾကိဳက္တယ္ဆိုတာ သူ ့အိမ္က သိျပီးသားပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဲဒီအခ်ိန္ၾကမွ အေျဖမွား ေျဖလိုက္လို ့ သူ
့အိမ္က ရိတ္မိသြားပါတယ္။ ေကာင္ေလး အိမ္က ရိတ္မိမွန္းလည္း သိေရာ ဆရာမႏွင့္ သူ ့ ခင္ပြန္း
ထားပါေတာ့ သူတို ့မိသားစုဟာ ဒီအိမ္ေလးကို ခပ္ျမန္ျမန္ေရာင္းထုတ္ျပီ ျမိဳ ့ထဲကို ေျပာင္းေရြ
့ေျပးပါေတာ့တယ္။ ေကာင္ေလးအိမ္ကလည္း ရန္ကုန္ ဆင္းလာျပီး လူေပ်ာက္မူ ့ စဖြင့္ေနပါျပီ။
ဒါေပမယ့္ သက္ေသမရွိ၊ ဘယ္ေျပာင္းမွန္းမသိ ဆိုေတာ့ အမူဟာ ကြင္းဆက္ပ်က္ေနခဲ့ပါတယ္။ ၾကာေတာ့
ေကာင္ေလးအိမ္ကလည္း ကိုယ့္ျမိဳ ့၊ ကိုယ္ရြာမွာ ကိုယ့္စီးပႊားလုတ္ဘို ့ ျပန္သြားၾကပါျပီ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီအိမ္ကိုဝယ္လိုက္တဲ့ အိမ္ရွင္သစ္ေတြလည္း
ေျပာင္းေရြ ့ ေနထိုင္ေနၾကပါျပီး။ အိမ္ရွင္သစ္ အမ်ိဳးသားက ေန ့ဘက္ဆို အလုပ္သြားေတာ့၊
အိမ္မွာ အမ်ိဳးသမီးတစ္ေယာက္ထဲ က်န္ခဲ့တာကမ်ားပါတယ္။ ပထမ တလ၊ ႏွစ္လ ေလာက္မွာေတာ့ အိမ္မွာ
ေနတာ သိပ္ထူးျခားမူ ့ မေတြ ့ရပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ အမ်ိဳးသမီးကလည္း ကိုယ္ဝန္ေဆာင္သယ္ျဖစ္တာက
တစ္ေၾကာင္း၊ ေနျပီး ၃-လ ေလာက္မွာေတာ့ ထူးလာတာ ေတြ ့သြားပါတယ္။ ျခံထဲမွာ လူအရိပ္တစ္ခုကို
ျဖိဳးခနဲ၊ ျဖတ္ခနဲ ေတြ ့၊ ေတြ ့ေနတာပါ။ အမ်ိဳးသမီးကလည္း မသကၤာတာေရာ၊ စိတ္မသန္ ့တာေရာမို
့ သူ မ့အမ်ိဳးသားကို ဖြင့္ေျပာ တိုင္ပင္ပါတယ္။ ဒါနဲ ့ သူ ့ အမ်ိဳးသားလည္း ရုံးပိတ္ရက္မွာ
အမ်ိဳးသမီးေျပာတဲ့ အရိပ္ေတြ ့တတ္တဲ့ ေနရာကို လူေတြေခၚျပီး အင္ကေတေတြ ဖယ္၊ ေျမေတြရွင္းလိုက္ေတာ့
လူေသအေလာင္း ထြက္လာပါေတာ့တယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါနဲ ့ ေနာက္အိမ္ရွင္ အသစ္ေတြလည္း ရဲကို
အေၾကာင္းၾကားၾကပါတယ္။ ရဲ ေရာက္လာျပီး အေလာင္းသယ္၊ အေၾကာင္းရင္းေတြေမးပါတယ္။ သူတို ့ေတြ
ဘယ္သူ ့ဆီကေန ဒီအိမ္ကို ဝယ္တာပါ။ ဘယ္ရက္ကပါနဲ ့ ေျပာျပရပါတယ္။ တကယ္က ဆရာမ မိသားစုက
ေကာင္ေလးေသတာကို မိဘေတြလည္း အေၾကာင္းမၾကားပဲ သူ ့ဝိုင္းထဲမွာ ေျမျမဳတ္ျပီး၊ အေပၚကေန
အင္ကေတေလာင္းျပီး အစေဖ်ာက္လုိက္တာပါ။ အဲဒီ ေနရာကပဲ အရိပ္တစ္ခု သြား၊လာ ေနတာကို ေနာက္ေျပာင္းလာတဲ့ အမ်ိဳးသမီးက ေတြ ့တာပါ။ တျခားသူေတြက မေတြ ့ၾကပါဘူး။ ရဲကလည္း အမူလိုက္ေတာ့ အရင္ဖြင့္ထားတဲ့
အမူေဟာင္းႏွင့္ ဆက္စပ္ျပီး ဆရာမေတြ ေျပာင္းသြားတဲ့ေနရာကို ရာေဖြ စုံးစမ္းမူ ့ေတြလုပ္ျပီး
တရားခံကို ဖမ္းနိုင္ခဲ့ပါတယ္။ ေကာင္းေလးရဲ ့ မိဘေတြကို အေၾကာင္းၾကားလို ့ တရားစြဲးေစခဲ့ပါတယ္။ ေကာင္ေလးလည္းေသ၊ သူတို ့လည္း လူသတ္မူဆိုေတာ့ ႏွစ္ၾကီးေထာင္ပဲက်သလား၊
ၾကိဳးမိန္ ့ ပဲက်သလားေတာ့ မသိေတာ့ပါဘူး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေကာင္ေလးကလည္း ကိုယ္ဝန္ေဆာင္သည္စီမွာ ေနျခင္လို
့ အရိပ္ျပတာလား၊ သူ ့ကို ဒီေနရာမွာ ျမဳတ္ထားတာကို တျခားလူေတြသိေအာင္ ျပတာလား၊ သူ ့မိဘေဟာင္းေတြ
သိေအာင္၊ အမူ ့မွန္ေပၚေအာင္လား ဆိုတာေတာ့ ေတြးရခက္ပါတယ္။ အဲဒါကို ေသခ်ာမသိေပမယ့္၊ သူ
့ အေလာင္းသယ္သြားျပီးတဲ့ ေနာက္မွာ သူ ့အရိပ္ကိုလည္း မေတြ ့ရေတာ့ပါဘူ။ ။</span></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-16816485520338808532011-09-30T02:13:00.000-07:002011-09-30T02:19:04.650-07:00စိန္လက္သီး<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-WU-1q-Uak7A/ToV5OMZnc7I/AAAAAAAAAXs/DRDk_mCFZ3g/s1600/001457_Teacher-Power.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="276" src="http://4.bp.blogspot.com/-WU-1q-Uak7A/ToV5OMZnc7I/AAAAAAAAAXs/DRDk_mCFZ3g/s320/001457_Teacher-Power.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Google မွ ရယူပါသည္။</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ခုရက္ပိုင္းမ်ားမွာ မိုးအုံ ့လိုက္၊ ရြာလိုက္၊
ပူအိုက္အိုက္ျဖစ္လိုက္ႏွင့္ အေတာ္ေလး စိတ္ပ်က္စရာ ေကာင္းပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ဒီမွာက မိုးလုံ၊
ေလလုံေလာက္ေတာ့ ရွိတာၾကည့္ပါပဲ။ ဒီက ေက်ာင္းသားေတြ ရုတ္ပိုင္းဆိုင္ရာေတာ့ ကံေကာင္းၾကပါေပတယ္လို
့ ေတြးမိေနပါတယ္။ က်မတို ့ ငယ္ငယ္က သင္ရတဲ့ မိသားစုေက်ာင္းဟာ က်မတို ့ လက္ထက္မွာ ျမိဳ
့နယ္ အစိုးရ အလယ္တန္းေက်ာင္း တစ္ခုျဖစ္ေပမယ့္၊ က်မတို ့ ေက်ာင္းတက္စဥ္က ပ်ဥ္ေထာင္ကာ
ဓနိမိုးဆိုေတာ့ မိုးတြင္းလို ကာလမွာ ေဆြးေျမ့တဲ့ အမိုးေနရာေတြက ေရယိုလို ့ စာသင္တာ
ရပ္ထားရတဲ့ အခန္းမ်ိဳးေတြ ရွိခဲ့ဘူးတာကို သြားသတိရမိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ တျဖည္းျဖည္းျခင္းမွ ေက်ာင္းေစာင္တခုက
သြတ္မိုး၊ ေနာက္တစ္ခုက ဓနိမိုး။ အဲဒီကေနျပီမွ ခုဆို ေက်ာင္းသားမိဘေတြ တစ္နွစ္ျခင္းအလိုက္
စုေဆာင္းလိုက္၊ အလွဴခံလိုက္ကေန တျခမ္းက ပ်ဥ္ေထာင္၊ သြပ္မိုး ေနာက္တျခမ္းက နံကပ္ကာ၊
သြပ္မိုးေတာ့ ခုခ်ိန္မွာ ျဖစ္လာခဲ့ပါျပီ။ ျမန္မာျပည္က ေက်ာင္းေတြဟာ ဒီလိုေတြ မ်ားမွာပါပဲ။
အဓိက ေျပာျခင္တာက ဒါေတြမဟုတ္ပါဘူး။ စိတ္ေတြက ေရာက္ျခင္တဲ့ဆီ ဝုန္းခနဲ၊ ေျပာင္လဲေရာက္သြားနိုင္ေပမယ့္
စာေရးရာမွာေတာ့ ဝုန္းခနဲသြားလို ့ မရလို ့ စာစီရ၊ ရွင္းရေသးတာ မို ့လား။ ရွင္းရင္း
ရွင္းရင္နဲ ့ ေဘးေခ်ာ္၊ ဟိုေရာက္၊ ဒီေရာက္ပဲ ျဖစ္တာေလာက္ပါ . . . :)။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဲဒီေက်ာင္းေလးမွာ သူငယ္တန္းကေန ရွစ္တန္းေအာင္ထိ
ေနခဲ့ရပါတယ္။ ခုေတာ့ ငါးတန္းကေန၊ ရွစ္တန္းပဲ တက္ရေတာ့တယ္ရွင့္။ ကေလးထဲက ဆိုေတာ့ သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ
့ သိတဲ့သူေတြက မ်ားတာေပါ့။ မ်ားေတာ့ ေပ်ာ္စရာေကာင္းတာေပါ့ရွင္။ ဒါထက္ ပိုေကာင္းတာက
က်မတို ့တက္ရတဲ့ ႏွစ္မ်ားဆီက ေက်ာင္းအုပ္ ဆရာမၾကီးကလဲ အသစ္ေျပာင္းလာ။ စည္းကမ္း ကိုင္တြယ္တာေတြေၾကာင့္
(ေက်ာင္းသူ၊ ေက်ာင္းသားေတြတင္ မဟုတ္ဘူးေနာ္၊ ဆရာ၊ ဆရာမေတြပါ ပါတယ္) ေက်ာင္းမွာ စည္းကမ္းေရာ၊
သင္ၾကားေရး ဘက္မွာပါ ေအာင္ျမင္လာ၊ နံမည္ေက်ာ္လာတဲ့ အခါေပါ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆရာေကာင္း၊ သမားေကာင္းႏွင့္ ၾကံဳဆုံရတယ္
ဆိုတာကလည္း ကုသိုလ္တမ်ိဳး ထင္ပါရဲ ့ရွင္။ ဘာလို ့လဲ ဆိုေတာ့ ခုခ်ိန္ ျပန္ၾကားရတဲ့ သတင္းအရ
က်မတို ့ ေက်ာင္းေလးမွာ အသျပာဆရာနဲ ့၊ ဝတ္ေက်သင္တဲ့ ဆရာသစ္၊ ေက်ာင္းအုပ္သစ္ ေတြေၾကာင့္
နံမည္က်ဆင္း ေနလို ့ပါ။ ေစတနာ၊ အနစ္နာခံတဲ့ ဆရာ၊ ဆရာမ ေတြပဲ ရွားပါးကုန္လို ့လား မဆိုနိုင္ပါဘူ။ ဆရာေဟာင္းေတြလည္း
ရာထူးေတြတက္၊ ေက်ာင္းေတြ ေျပာင္းကုန္ ၾကပါျပီ။ ဆရာကန္ေတာ့ပြဲး က်င္းပေတာ့ တခ်ိဳ ့ ဆရာ၊
ဆရာမေတြ ေက်ာင္းကို အေဝးက ျပန္လာကန္ ေတာ့ခံလို ့ တခါေတာ့ စုံျဖစ္လိုက္ပါေသးတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါနဲ ့ စာကိုယ္ ေခါင္းစည္းပိုင္းနဲ့ ဘာဆိုင္လဲ
ဆိုေတာ့ေလ လာမွာေပါ့ေနာ္ . . . အဟီး။ မွတ္မွတ္ရရ က်မ ေလးတန္းနဲ ့၊ ရွစ္တန္းႏွစ္က
အစိုးရစစ္ပါ။ ေလးတန္းက ျမိဳ့နယ္ပညာေရးမူးရုံးက တာဝန္ယူျပီး အမွတ္ျခစ္ ရပါတယ္။ ရွစ္တန္းႏွစ္က်ေတာ့
တိုင္းပညာေရးမူးရုံးက တာဝန္ယူရတယ္ ထင္ပါတယ္။ စာစစ္မယ့္ ဆရာေတြလည္း တိုင္းျမိဳ့ကို သြားရပါတယ္။
ဆယ္တန္းက်ေတာ့ ရန္ကုန္မွာ ဆရာေတြ သြားစစ္ရပါတယ္။ က်မတက္တဲ့ အဲဒီေက်ာင္းက ရွစ္တန္းက
အျမင့္ဆုံးအတန္း၊ ဆရာေတြကလည္း အစိုးရစစ္မွာ ေအာင္ခ်က္ ေကာင္းေအာင္ အင္တိုက္၊ အားတိုက္
သင္ၾကားေပးေနတဲ့ ႏွစ္ေတြပါပဲ။ ေက်ာင္းသားေတြ အတြက္ တကယ္ကို အက်ိဳးမ်ားလွပါတယ္။ ေက်းဇူးၾကီးတဲ့
ဆရာ၊ ဆရာမ ႏွင့္ ေက်ာင္းၾကီးပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <b style="color: #3d85c6;">ျမန္မာစာ</b>သင္တဲ့ ဆရာကေတာ့ ေအးပါတယ္။ သူ ့ဘာသာသူ
စာသင္သြားတာပါပဲ။ ျမန္မာစာ အခ်ိန္ဆိုလို ့ မွတ္မိေသးတယ္။ က်မတို ့ ႏွစ္က စာေတာ္တဲ့
ေက်ာင္းသားတစ္ေယာက္ဟာ ဆရာ အခ်ိန္မွာ ည ည ထ စာက်က္တဲ့ အရွိန္ေၾကာင့္ေရာ၊ ပ်င္းစရာေကာင္းတာေၾကာင့္ေရာ
အျမဲ အိတ္ငိုက္ပါတယ္။ တေန ့ေတာ့ ပါးစပ္ဟ သန္းလိုက္တာ ပါစပ္ထဲ ျခင္တေကာင္ ဝင္သြားပါေလေရာ။
သူကလည္း ဝူးဝါး၊ ဝူးဝါးနဲ ့ ပါးစပ္ထဲ ေရာက္ေနတဲ့ ျခင္ကို ထုတ္တာ က်မတို ့က အစ၊ အဆုံးျမင္ေတာ့
ရီလိုက္ရတာ။ သူလဲ နည္းနည္းေတာ့ ရွက္သြားပါတယ္။ ဆရာလဲ စာသင္ေနရာကေန ဘာျဖစ္ပါလိပ္ဆိုျပီ
ရပ္သြားတာကိုး ၊ ေရးရင္းေတာင္ ရီျခင္ေနတယ္
ဟီးဟိ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္မွ က်မ့ သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္နဲ ့ စကားေျပာရင္း
သူကရွင္းပါေလေရာ။ သူတို ့မွာ ေမာင္ႏွမ(၃)ေယာက္ ညမွာ တလွည့္စီ စာၾကည့္ရေၾကာင္း၊ ညဦးက
သူ ့အမ့ စာၾကည့္ရျပီ၊ မအိပ္ခင္ သူ ့ကို နိုးေၾကာင္း။ သူက ညည့္လယ္မွာ စာၾကည့္ရတယ္။ သူအိပ္ခါနီးမွ
သူ ့ညီမကို နိုးျပီး ညီမက မနက္ေစာ စာၾကည့္ရတာမို ့ သူအိပ္ေရး ညတိုင္းပ်က္ပါတယ္တဲ့
.. . အာသန္းရျခင္း အေၾကာင္း အက်ယ္ခ်ဲ ့ပါတယ္။ က်မတို ့ကေတာ့ နားပဲေထာင္လိုက္ပါတယ္။
ရီျခင္တာေတာ့ ရီျခင္တာပဲကိုး။ ဒါေပမယ့္ ခု စဥ္းစားမိေတာ့ ဒါကလဲ တကယ္ေတာ့ မွန္ကန္တဲ့
နည္းတခု မဟုတ္တာပါပဲ။ ႏွစ္ႏွစ္ခ်ိဳက္ခ်ိဳက္ အိပ္ရမယ့္အခ်ိန္ျပန္ထျပီး စာက်က္ေတာ့ ေသြးသစ္လဲတဲ့
အခ်ိန္မွာ အားမရွိဘူး၊ ဦးေဏွာက္လဲ ထိုင္းမိုင္းေနမွာပဲ၊ ၾကာလာေတာ့ လူကို ထိခိုက္မွာ
အေႏွးနဲ ့ အျမန္ပါပဲ။ တကယ္လည္း သူ MIT ေက်ာင္းျပီးစက ရူးသလိုလို ျဖစ္သြားပါတယ္။ အေမက
ဆရာဝန္၊ အေဖက ဘီအီး အင္ဂ်င္နီယာပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆရာမေတြကေတာ့ <b style="color: #3d85c6;">သခ်ၤာ</b>သင္တာက က်မရဲ အမအၾကီးဆုံးပါ :P။
သူကလည္း B.Ed ပထမသုတ္က ဆင္းတာပါ။ သူက စာသင္တာေတာ္ပါတယ္ ဒါေပမယ့္ က်မက အိမ္မွာ အညံ့ဆုံးဆိုေတာ့
သူ အရွက္ကြဲမွာ စိုးလို ့ ဆိုျပီ က်မကို စာဘယ္ေတာ့မွ မေမးပါဘူး။ ဟီးဟီး မေမးေတာ့ သက္သာတာေပါ့။
တကယ္ေတာ့ မသက္သာပါဘူး၊ စာေတြကမ်ားလြန္းေတာ့ သခ်ၤာေျဖခါနီး မျပီးနိုင္လို ့ ငိုေတာင္၊
ငိုရတယ္။ အဲဒီက်မွ အစိုးရစစ္မို ့ တုတ္တစ္ေခ်ာင္းနဲ ့ Theory တခုျခင္း ျဖတ္သင္ပါတယ္။
သခ်ၤာက (၁+၂)ေလ . . . :( ။ က်မကလည္း တာေတပါ။ စာက်က္ပ်င္းျပီး၊ အေဆာ့မက္ေတာ့လဲ
အဲလို ျဖစ္ရတာေပါ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <span style="color: #3d85c6;">သိပ္ပံ </span>ဆရာမကေတာ့ သူ ့ဘာသာ ေက်ာက္သင္ပုံးေပၚမွာ
ပုံဆြဲးျပီး ရွင္းသြားတာပဲ။ သိပ္ပံက ပုံနဲ ့၊ စာခြဲး အမွတ္ေပးတာဆိုေတာ့ ပုံဆြဲးတာ ႏွစ္သက္တဲ့
က်မ သိပ္ပံလို ဘာသာေတာင္ ဂုဏ္ထူးထြက္ေအာင္ ရႊီးနိုင္ပါတယ္။ မယုံ မရွိပါနဲ ့ တကယ္ပါ။
ေျဖရင္ေတာ့ စာအုပ္ထဲကလို ဖန္ျပြန္ထဲကို ဆာလျဖဳရစ္အက္စစ္ ေလာင္းထည့္ပါ အစား ေလာင္းထည့္သည္လို
့ ေလာင္းထည့္၏ လို ့ ေျပာင္းေရး ဆိုတာမွတ္ျပီး ေျဖတာပါပဲ။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <b style="color: #3d85c6;">ပထဝီ </b>ဆရာကေတာ့ ေျမပုံေတြ
အလြတ္ရေအာင္ အဆြဲးက်င့္ခိုင္းပါတယ္။ ေျမပုံေပၚမွာပဲ သဘာဝထြက္ပစၥည္းေတြ၊ ရာသီဥတုေတြ၊
မိုးေလဝသပုံကို ဖတ္တတ္ေအာင္ပါ ေသျခာသင္ေပးပါတယ္။ <b style="color: #3d85c6;">သမိုင္း</b>ကေတာ့ ဆရာမက ခုနွစ္ေတြကို သက္သက္
Note ထုတ္ခိုင္းပါတယ္။ ျပီးေတာ့ စာတပိုဒ္ျခင္း ရွင္းျပျပီး အတန္းထဲမွာတန္း စာေမးတာပါ။
ေျဖနိုင္ရင္ ေျဖနိုင္သူက ကိုေမးျခင္တဲ့သူ(ေယာကၤ်ားေလးဆို မိန္းခေလး၊ မိန္းခေလးဆိုရင္
ေယာကၤ်ာေလးဘက္ကို ) ေမးရပါတယ္။ မေျဖနိုင္ရင္ အတန္းထဲမွာ နားရြတ္ဆြဲးျပီး အေရွ ့၊ အေနာက္
တေခါက္ ေရွာက္ခိုင္းတာပါ။ အဲလို ျဖစ္မွာစိုးေတာ့ ဆရာမ စာသင္ရင္ က်မတို ့မွာ အခန္းထဲမွာ
စာက်က္ေနရတာပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <b> </b><b style="color: #3d85c6;">အဂၤလိပ္စာ</b> ဆရာကေတာ့ လူပ်ိဳၾကီးပီပီ စေန၊
တနဂၤေႏြေတြဆို အခ်ိန္ပိုေတြေခၚ ေခၚျပီး စာသင္၊ စာေမး၊ စာက်က္ခိုင္းေတာ့တာပါ။ ေက်ာင္းသား၊
ေက်ာင္းသူ အားလုံးက ဖိန္ ့ဖိန္ ့တုန္ေအာင္ ေၾကာက္ရပါတယ္။ စာၾကည့္ခိုင္းျပီး ရုံးကိစၥေတြရွိရင္
ရုံးခန္းသြား၊ ျပန္လာရင္ စာေမးေတာ့တာပါပဲ။ မရရင္ေတာ့ ေက်ာင္းသူေရာ၊ ေက်ာင္းသားေသာ မေရွာင္ဘူး။
တြဲေတာ့တာပါပဲ။ က်မလည္း အဂၤလိပ္စာ ညံ့တဲ့ အထဲပါပါတယ္။ ခုထိေတာင္ လကၤာေလး တခု မွတ္မိေသးတယ္။
ဘာတဲ့ အဲ tomor .. ./ soon, come, next, မန္း
Future Tense မွတ္ပါ တဲ့။ ေယာက္က်ားေလး ေမးမရရင္ လက္သီးနဲ ့ နဘူးထိုးပါတယ္။ မိန္းခေလးေတာ့
မိန္းခေလးမို ့ တုတ္နဲ ့ ရိုက္ပါတယ္။ ေခါင္းလဲေခါက္တယ္။ ကိုယ္လဲ တခါက်က္မလာလို ့ ႏွစ္ခါေလာက္
ေခါက္ခံရဘူးတယ္ေလ။ ဒါေပမယ့္ ဆရာ့ေက်းဇူးေၾကာင့္ က်မတို ့ေတြ ရွစ္တန္းမွာ Tense ေတြ
ခြဲးသိသြားရတာပါ။ ဆရာေက်းဇူးနဲ ့ ရွစ္တန္းေအာင္လာတာပါပဲ။ လူေတြ ့ရင္ စာရဘီလား? လို ့ ေမးတတ္ျပီး၊ စာမရရင္ ဒီမွာေတြ ့လား လက္သီးလို
့ ၾကိမ္းတတ္လို ့ ရပီတာ(repeater) ေတြေတာင္ ေခါင္းေမာ္ မၾကည့္ရဲပါဘူး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေၾကာင့္မို ့လို ့ ဒီဆရာနံမည္ကို ေက်ာင္းသားေတြက
ကြယ္ရာမွာ <b><span style="color: #c0504d;">စိန္လက္သီး</span></b>လို ့ ေပးထားပါတယ္။ အသက္လဲၾကီး၊ သမားဂုဏ္လည္းၾကီးျပီး
ေက်ာင္းရဲ ့ ေဝယ်ာဝတ္စေတြကို ေဆာင္ရြတ္တတ္တဲ့ ဆရာ၊ ေက်ာင္းသားအမ်ားစုက ခ်စ္တဲ့ ဆရာကို
လြမ္းမိသြားတာပါ။ ခုေတာ့ ဆရာမရွိေတာ့ပါဘူး။ ဆုံးရွာျပီေလ။ ဒါေပမယ့္ ဆရာ မဆုံးပါးခင္
(၃)ႏွစ္ေလာက္ထဲက မိသားစုေက်ာင္း ဆရာကန္ ့ေတာ့ပြဲးေတြ လုတ္ျဖစ္ခဲ့တာမို ့ ဆရာ့ကို ကန္
့ေတာ့ခြင့္ရလိုက္တာဟာ က်မအတြက္ေတာ့ ကံေကာင္းလို ့လိုေတာင္ ယူဆမိပါတယ္။ ေက်ာင္းသားနဲ
့ ဆရာဆိုတာ သား၊ သမီးနဲ ့ မိဘ လိုပဲမို ့ ဆရာ့ကိုလည္း မိုးနဲ ့ အတူ လြမ္းမိပါသည္။ ဆရာ ေရာက္ရာ၊ ျဖစ္ရာ ဘဝမွာ ေပ်ာ္ရႊင္ ခ်မ္းေျမ ့နိုင္ပါေစ။ ။</span></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-38334904934362316562011-09-28T21:42:00.000-07:002011-09-30T01:08:34.351-07:00`တကယ္လား ဧရာဝတီရယ္`<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/--7toDloVQQk/ToP2YymKJWI/AAAAAAAAAXg/QLZ0BarQwLU/s1600/Irrawaddy+14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/--7toDloVQQk/ToP2YymKJWI/AAAAAAAAAXg/QLZ0BarQwLU/s1600/Irrawaddy+14.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မ စာမေရးနိုင္တာ သုံးပတ္ေလာက္ ရွိသြားျပီ
ျဖစ္ေၾကာင္း သိပါသည္။ ဒီရက္မွာ ကိစၥမ်ားေျမာင္ လူတို ့ ေဘာင္တြင္ဆိုတဲ ့ စကားနဲ ့အညီ
ကိုယ့္ကိစၥ၊ ေဆြမ်ိဳး မိသဂၤဟ ကိစၥ၊ အဖြဲ ့အစည္းေတြနဲ ့ ပတ္သတ္တဲ့ ကိစၥ အို မ်ားလိုက္တဲ့
ကိစၥေတြ။ ေပ်ာ္စရာေတြလည္းေတြ ့ရသလို ၊ စိတ္ညစ္စရာ၊ စိတ္မေကာင္းစရာေတြနဲ ့ လဲ ၾကံဳစုံခဲ့ရေတာ့
ကမာၻေလာက- က သက္မဲ့အရာဝတၱဴေတြေတာင္မွ အပူ၊ အေအးဒဏ္ေၾကာင့္ ေျပာင္းလဲ ပ်က္ဆီးနိုင္ေသးရင္
လူ ့ေတြရဲ ့ စိတ္ဟာလည္း ခံစားခ်က္ရွိေလေတာ့ ဒဏ္ရာေတြ၊ အမွတ္ရစရာေတြနဲ ့ ျပည့္ေနေတာ့တာေပါ့ေလ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-n6ZDYVyo9c0/ToP1wsXRIJI/AAAAAAAAAXI/W9_UiW5wC_k/s1600/Irrawaddy+20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="http://1.bp.blogspot.com/-n6ZDYVyo9c0/ToP1wsXRIJI/AAAAAAAAAXI/W9_UiW5wC_k/s320/Irrawaddy+20.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> လူေတြ ဧရာဝတီနဲ ့ ပတ္သတ္တဲ့အေၾကာင္းေတြ ေရးေနေတာ့
က်မသြားဖတ္ပါတယ္။ ပညာရွင္ေတြ၊ အသက္အရြယ္(သို ့) အေတြ ့အၾကံဳ ၾကီးရင့္သူေတြရဲ ့ စာေတြကို
ဖတ္ျပီး သူတို ့ကို ေလးစားတယ္။ က်မ ေရ၊ေျမကို တန္ဖိုးထားတယ္။ ျမတ္နိဳးတယ္။ မသိစိတ္ထဲကကို
လြမ္းေမာတသ ျဖစ္ရတာပါ။ ႏွေမွ်ာတသ ျဖစ္ရလြန္းလို ့ ရင္ထဲမွာေတာင္ နာက်င္ေနပါတယ္။ ဒါဟာ
ေရာဂါလည္းမဟုတ္ပါဘူး။ ဘိုင္းရပ္စ္လို ကူးစက္ခံရတာလည္း မဟုတ္ဘူး။ ခံစားတတ္တဲ့ လူတစ္ေယာက္ရဲ
့ ခံစားမူ ့ပါ။ လူ ဆိုတာကေတာ့ အေၾကာင္းအက်ိဳး၊ အေကာင္းအဆိုးကို ေဝဖန္ပိုင္းျခား သိနိုင္ရုံတင္
မဟုတ္ေသးပါဘူး၊ ကိုယ္ျခင္းစာတရားေတြ ျခင့္ခ်ိန္နိုင္းဆ နိုင္စြမ္းေတြလည္း ပိုင္ဆိုင္ပါေသးတယ္။
ဒါဟာ ျမန္မာလူမ်ိဳ တစ္ေယာက္ရဲ ့အေတြးပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-IwBsN7vQgDA/ToP14eb7MoI/AAAAAAAAAXM/8v6MBMgTgKY/s1600/Irrawaddy+River.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-IwBsN7vQgDA/ToP14eb7MoI/AAAAAAAAAXM/8v6MBMgTgKY/s1600/Irrawaddy+River.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တကယ္ဆို က်မ အံၾသမိတာ ေလး တစ္ခု ရွိတယ္။
အဂၤလန္မွာ ရွိတဲ ့ သိမ္းျမစ္ကို အဂၤလိပ္လူမ်ိဳးေတြ ဂုဏ္ယူျပီ ထိန္းသိမ္းထားၾကတယ္။ ျမန္မာျပည္မွာ
အမူ ့ထမ္းတဲ့ အစ္စေရးလူမ်ိဳးေတြက ျမန္မာျပည္ကို ၾကည့္ျပီး မင္းတို ့ တိုင္းျပည္မွာ
ဧရာဝတီလို ျမစ္ၾကီးေတြရွိတာ သိပ္ကံေကာင္းတယ္လို ့ ေျပာတယ္။ သူတို ့ နိုင္ငံမွာ ေရအတြက္
ဘယ္လို ဒုကၡေရာက္ရတာ သူတို ့က အသိဆုံးေလ။ ဘုရားရွင္
လက္ထပ္ေတာ္ တုံးကေတာင္ ျမစ္တစ္စင္းကို တိုင္ျပည္ႏွစ္ျပည္ စိုက္ပ်ိဳးေရ မလုံေလာက္လို
့ ႏွစ္နိုင္ငံ စစ္ျဖစ္မွာကို ျမတ္စြာ ဘုရားရွင္က တရားျပလို ့ ဆုံးမတာေတြ ဖတ္ဖူးတယ္။
တကယ္ဆို သူတို ့က သူတို ့နိုင္ငံ အလယ္မွာမရွိပဲ နွစ္နိုင္ငံနယ္စပ္မွာပဲ ျမစ္ေသးေသးေလး
တစင္းကို လုယူတာ ကိုယ့္နိုင္ငံ အက်ိဳးအတြက္ပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-jF5MjimGQFA/ToP1-KaTphI/AAAAAAAAAXQ/7_DoL1o07rk/s1600/Irrawaddy+19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="145" src="http://3.bp.blogspot.com/-jF5MjimGQFA/ToP1-KaTphI/AAAAAAAAAXQ/7_DoL1o07rk/s320/Irrawaddy+19.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အခု လက္ရွိ စကၤာပူမွာ ေၾကြးေက်ာ္ေနတာက စကၤာပူျမစ္ထဲက
ေရငံေတြကို ေရခ်ိဳေျပာင္းျပစ္မယ္တဲ့။ ခုဆို ျပည္တြင္း၊ ျပည္ပက ပညာရွင္ေတြေခၚလို ့ လက္ေတြ
့စမ္းသပ္မူေတြေတာင္ လုတ္ေနၾကျပီ။ သူတို ့ အတြက္ ေရခ်ိဳဝယ္ရနိုင္တဲ့ နိုင္ငံမရွိရင္၊
စစ္ျဖစ္ရင္ အသက္ဆက္နိုင္ဘို ့ ပင္လယ္ ဒီေရဝင္ေခ်ာင္းေလးကို ပင္လယ္ေပါက္ေတြမွာ ပိတ္လို
့ ေရေတြေလွာင္ထားလိုက္ျပီ။ ခုေတာ့ ေလွာင္ထားတဲ့ေရေတြက ေရငံေတြပဲ ရွိေသးတာေပါ့။ ဒါေတြကို
ေရခ်ိဳေျပာင္းတဲ့ လုတ္ငန္းစဥ္ေတြ စျပီ အေကာင္းအထည္ေဖာ္ေနျပီေလ။ ျမန္မာျပည္မွာ ဒီလို
ျပဳျပင္စရာမလိုတဲ့ ေရခ်ိဳေတြ စီးဆင္းတဲ့ ျမစ္ဧရာၾကီး တစင္းရွိပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-5-vzNk0kNPQ/ToP2EpDCYGI/AAAAAAAAAXU/r0Ro-RgX3Rs/s1600/Irrawaddy+4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="202" src="http://4.bp.blogspot.com/-5-vzNk0kNPQ/ToP2EpDCYGI/AAAAAAAAAXU/r0Ro-RgX3Rs/s320/Irrawaddy+4.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တိုင္ျပည္ၾကီးကို သူတပါးကြ်န္ဘဝက လြတ္ေျမာက္ေအာင္
ဗိုလ္ခ်ဳပ္ႏွင့္ တကြ ျမန္မာျပည္သူ၊ ျပည္သားေတြဟာ က်ရာ အခန္းက ပါဝင္ တိုက္ပြဲးဝင္ထားတဲ့
ျပည္ေထာင္စုၾကီးကို ဘာအတြက္ေၾကာင့္မွ သူတပါးလက္ထဲ ထိုးအပ္ထားျခင္ရပါသလဲ . . . .
. </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;">?</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">။ သူမ်ားစီက ေရလိုျခင္လို ့ သူတပါးကြ်န္ျဖစ္ရတာ
ေလာက္ေတာင္ ေျပာလို ့ မေကာင္းပါဘူး။ ျမန္မာျပည္ၾကီးရဲ နွလုံးေသြးမ်ား စီးဆင္းဝင္ေရာက္
ေပါင္းဆုံရာ ဧရာဝတီျမစ္ၾကီး ဆက္လတ္ အရွည္တည္တံ ခိုင္ျမဲနိုင္ဘို ့ဟာ လွည္းေန၊ ေလွေအာက္
ျမင္းေစာင္ပါမက်န္တဲ့ လူထုရဲ ့ အဓိက လိုအပ္တဲ့ ျမစ္ေရကို ျမန္မာလူမ်ိဳးေတြရဲ ့ ေအာက္ကေန
ေပ်ာက္ပ်က္မသြားေအာင္ ကာကြယ္ေပးၾကမယ္ဆိုရင္ေတာ့ ျမန္မာျပည္ကို ခ်စ္တယ္ဆိုတာကို က်မတို
့ ယုံၾကည္လိုက္ပါမယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-FJgzh4SRmtQ/ToP2K62xbUI/AAAAAAAAAXY/OG7E9Y1lCXQ/s1600/Irrawaddy+11.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-FJgzh4SRmtQ/ToP2K62xbUI/AAAAAAAAAXY/OG7E9Y1lCXQ/s1600/Irrawaddy+11.jpg" /></a><br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-eOKmxeoH8ek/ToP2gl1TnRI/AAAAAAAAAXk/7dXr1i60Yuc/s1600/Irrawaddy+12.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-eOKmxeoH8ek/ToP2gl1TnRI/AAAAAAAAAXk/7dXr1i60Yuc/s1600/Irrawaddy+12.jpg" /></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဘာလို ့လည္းဆိုေတာ့ ျမန္မာျပည္ေျမပုံကို
ၾကည့္လိုက္ပါ။ လူတစ္ေယာက္ ရပ္ေနတဲ့ အေနအထားပါ။ လူေတြမွာ အရိုးေတြ၊ အေသြးေတြ၊ အသားေတြနဲ
့ ဖြဲ ့စည္းထားသလိုပဲ ျမန္မာျပည္ၾကီးရဲ ့ ေက်ာရိုးလည္းဟုပ္၊ အသက္ေသြး ဆိုလည္းဟုပ္တဲ့
ဧရာဝတီျမစ္ၾကီးနဲ ့ ျမစ္ၾကီးထဲကို ေပါင္းဆုံဝင္ေရာက္ၾကတဲ့ ေခ်ာင္းငယ္၊ ျမစ္ငယ္ေတြ ယွက္ျဖာေနေလတယ္။
ကုန္ေျမေတြကေတာ့ ျမန္မာျပည္ရဲ ့ အသားေတြေပါ့။ ဒီလို အေသြး၊ အသားေတြ ေက်ာရိုးေတြေပၚမွာ
ျမန္မာ ျပည္ေထာင္စုသားေတြ ေနထိုင္ၾကပါတယ္။ ဒါေတြကို ဖဲ့ထုတ္ေနတာ ၊ မသိသာတမ်ိဳး သိသိတမ်ိဳး
ဝါးမ်ိဳးခံေနရတာဟာ ျမန္မာလူမ်ိဳးေတြရဲ ့ စားဝတ္ေနေရးကို ပိုျပီး ဆင္းရဲက်ပ္တည္း ေစမွာပါပဲ။
ပိုေကာင္းဘို ့ေတာ့ ရွိမယ္မထင္ပါဘူး။ ဒါေၾကာင့္မို ့ ဧရာဝတီျမစ္ၾကီး ဆက္လက္တည္ရွိေအာင္း
စြမ္းေဆာင္နိုင္မယ္ဆိုရင္ ျပည္သူေတြကလည္း ေအာ္ အားလုံးျမန္မာျပည္ကို တန္းတူခ်စ္ၾကပါလားလို
့ လက္ခံနိုင္မွာပါပဲရွင္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-LpPJPEDQWeg/ToP3EO0olbI/AAAAAAAAAXo/BTBO8nFgYWk/s1600/Irrawaddy+18.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-LpPJPEDQWeg/ToP3EO0olbI/AAAAAAAAAXo/BTBO8nFgYWk/s1600/Irrawaddy+18.jpg" /></a><a href="http://3.bp.blogspot.com/-5vGIjB2tVtI/ToP2SrsCVGI/AAAAAAAAAXc/z_cMA06tvMk/s1600/Irrawaddy+1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-5vGIjB2tVtI/ToP2SrsCVGI/AAAAAAAAAXc/z_cMA06tvMk/s1600/Irrawaddy+1.jpg" /></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-72112200848427679502011-09-04T21:41:00.000-07:002011-09-05T01:37:33.701-07:00ဥစၥာေစာင့္ ကုလားမ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-EHRwQF92aQs/TmRSWO_9r-I/AAAAAAAAAXA/tLe35tV36co/s1600/india_destination.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="203" src="http://1.bp.blogspot.com/-EHRwQF92aQs/TmRSWO_9r-I/AAAAAAAAAXA/tLe35tV36co/s320/india_destination.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Google မွ ရွာေဖြကူးယူ ေဖာ္ျပပါသည္။</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဥစၥာေစာင့္ အေၾကာင္းေတြကို ၾကားဘူးၾကမယ္
ထင္ပါတယ္။ဥစၥာေစာင့္ဆိုရင္ ဘုရားပစၥည္းကို ေစာင့္ေရွာက္ရတဲ့သူ ႏွင့္ ကိုယ္ပိုင္ဥစၥာကို
စြဲးလန္းလို ့ ေစာက္ေရွာက္ရတဲ့ သူ ဆိုျပီး ႏွစ္မ်ိဳး ေတြ ့နိုင္မယ္လို ့ ထင္ပါတယ္။
က်မသိတဲ့ တခုေသာ ဥစၥာေစာင့္ အေၾကာင္းကေတာ့ က်မတို ့ အညာေျမျပန္ ့က အေဒၚရဲ ့ တိုက္မွာ
ျဖစ္ခဲ့ဘူးတာေလး တခုပါ။ ကိုယ္တိုင္ ေသျခာေတာ့ မေတြ ့ခဲ့ဘူးပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ ကိုယ္တိုင္ေတာ့
ခံစားသိခဲ့ရဘူးပါတယ္။ သူကေတာ့ ကိုယ့္ဥစၥာကို ကိုယ္ျပန္ေစာင့္တဲ့သူလို ထင္ရပါတယ္။ ကုလားမ
ဥစၥာေစာင့္လို ့ အကိုဝမ္းကြဲးေတြကေတာ့ ေျပာၾကတာပါပဲေလ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဥစၥာေစာင့္ အေၾကာင္းကို ဟိုးငယ္ငယ္တုံးက
စၾကားဘူးခဲ့တာဟာ လူၾကီးေတြ ပုံလုတ္ေျပာတဲ့ `ပစ္ခ်လိုက္ရမလား` ဆိုတဲ့ အေၾကာင္းအရာေလးက
စမယ္ထင္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ လူၾကီးေတြကေတာ့ ဥစၥာေစာင့္လို
့ ေတာ့ မေျပာျပထားပါဘူး။ သရဲေျခာက္တဲ့ ဟာသ ပုံျပင္တိုေလးေပါ့။ အားလုံး ၾကားဘူးထား ျပီးသားလို
့ ထင္ေပမယ့္ နည္းနည္းေတာ့ ဇာတ္ေၾကာင္းေလး ျပန္ေကာက္လိုက္ပါေစေနာ္။ တခါတုံးက ဇရပ္တေစာင္ဟာ
သရဲေျခာက္တယ္လို ့ အလြန္နံမည္ၾကီးသတဲ့။ ေရွးက ခရီးသြားရင္ ဇရပ္ေတြမွာ တညတာ တည္းခိုလို
့ ခရီးဆက္ရေလေတာ့ ခရီးသြားေတြဟာ ဒီဇရပ္မွာ ညဘက္မအိတ္ရေလေအာင္ ၾကိဳးစား ခရီးဆက္ရရွာသတဲ့။
ဘယ္လို ေျခာက္သလဲဆိုရင္ ညေရးညတာ တည္ခိုးသူေတြရွိတဲ့အခါမွာ ေခါင္းမိုးေပၚကေန `ပစ္ခ်လိုက္ရမလား`
ဆိုတဲ့ အသံနက္ၾကီး ေပၚလာျပီး ေမးေလ့ရွိသတဲ့။ အဲလိုေမးခံရတဲ့ ခရီးသည္ဟာ ေၾကာက္လန့္ျပီး
ညဘက္မွာပဲ ဆက္မေနရဲေတာ့ပဲ အထုပ္အပိုးေတြနဲ ့ ထြက္ေျပး ရေတာ့တာပဲတဲ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တေန ့ေတာ့ စိတ္ညစ္ျပီး ေသျခင္စိတ္ေပါက္ေနတဲ့ ခရီးသြား
တစ္ေယာက္ဟာ အဲဒီဇရပ္ကို ေရာက္လာပါသတဲ့။ ေန ့လည္ဘက္မွာ ခဏနားခိုၾကတဲ့ ခရီးသြားေတြဟာ
ဒီဇရပ္မွာ ညမအိပ္ဘို ့ ႏွင့္ ည- ညဆို သရဲေျခာက္တတ္ေၾကာင္း သူ ့ကို ေျပာျပ သတိေပးၾကပါတယ္။
ဒါေပမယ့္ သူကလည္း ေသျခင္ေနေလေတာ့ ခရီးမဆက္ေတာ့ပဲ ေတြ ့ျခင္တာေတြ ့ပေစပါ ဆိုျပီ တစ္ေယာက္ထဲ
ညအိပ္က်န္ခဲ့ပါတယ္။ ညဘက္ေရာက္ေတာ့ ထုံးစံအတိုင္း သရဲက `ပစ္ခ်လိုက္ရမလား` ဆိုျပီး အသံနက္ၾကီးနဲ့
ေမးေတာ့တာပါပဲ။ ေသျခင္ေနတဲ့ ခရီးသြားကလည္း `ပစ္ျခင္ ပစ္ခ်လိုက္` လို ့ ျပန္ေျပာပါသတဲ့။
အဲဒီေတာ့ `ဝုန္း` ဆိုတဲ့ အသံၾကီးႏွင့္ အတူ အထုတ္တစ္ထုတ ္က်လာသတဲ့။ သူလည္း က်လာတဲ့ အထုတ္ကို
ေျဖၾကည့္လိုက္ေတာ့ ေရႊ၊ ေငြ၊ ရတနာေတြ ျဖစ္ေနပါသတဲ့။ အဲဒီေနာက္မွာ ေသျခင္တဲ့သူကလည္း
ခ်မ္းသာသြားျပီး၊ ဒီဇရပ္မွာလည္း သရဲ မေျခာက္ေတာ့ပါဘူးတဲ့။ ဘာလို ့လဲ ဆိုေတာ့ သရဲက ဒီအထုတ္ၾကီးကို
စြဲးလမ္းလို ့ သရဲျဖစ္ေနတဲ့ ဥစၥာေစာင့္ ျဖစ္ေနျပီ၊ ခုေတာ့ ကြ်တ္လြတ္ခ်ိန္ေရာက္တာေတာင္
ဒီအထုတ္ေၾကာင့္ ဒုကၡေရာက္ေနရလို ့ စြန္ ့ပစ္ျခင္ေနတဲ့ သူရဲ ျဖစ္ေနလို ့ပါပဲတဲ့ေလ။ အဲဒါ
ပထမဆုံး ၾကားခဲ့ဘူးတဲ့ ဥစၥာေစာင့္ ပုံျပင္ေလးပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မ အေဒၚအိမ္မွာ ဥစၥာေစာင့္ ရွိတယ္လို အေဒၚနဲ့
အတူေနတဲ့ ဘဘရဲ ့ သား အကိုဝမ္းကြဲးေတြက ေျပာျပတာကို စၾကားခဲ့ရတာပါ။ ဒါေပမယ့္ ေနေနၾက
ေနရာဆိုေတာ့ ေၾကာက္ရေကာင္းမွန္းလည္း မသိပါဘူ။ အကိုေတြကေတာ့ ေတြ ့ဘူးၾကတယ္။ သူတို ့
ေျခာက္ခံရပုံေလးကို ေျပာျပတာ ၾကားဘူးတာပါ။ တိုက္က အေရွ ့အရပ္ကို မ်က္နွာျပဳျပီး ေဆာက္ထားတာပါ။
ဥစၥာေစာင့္ ရွိတယ္ဆိုတဲ့ အခန္းက တိုက္ရဲ ့ ေခါင္းရင္းပိုင္း အေနာက္ဘက္ အျခမ္းေလးပါ။
အဲဒီ အခန္းမွာ အေနာက္ဘက္နံရံကို ကုတင္ကပ္အိပ္ရင္ ပိုသိသာတယ္လို ့ ေျပာျပပါတယ္။ ညဘက္
တေရးနိုးရင္ ေဘးမွာ ေပ်ာ့စိစိၾကီး တဲ့ အဲဒါနဲ ့ ထၾကည့္ေတာ့ ကုလားမလို မိန္းမတစ္ေယာက္
အိပ္ေနလို ့ တြန္းခ်ရတယ္လို ့ ဆိုပါတယ္။ အံမယ္ ဒီကုလာမက ထၾကည့္ရင္ ဟီး ဟီး နဲ ့ ရယ္ေနေသးသတဲ့။
ဒါေပမယ့္ ေယာကၤ်ားေလး တစ္ေယာက္ထဲ အိပ္မွ ဒီလိုျဖစ္တာပါ။ က်မ အကို ဝမ္းကြဲးေတြက သတၱိေတာ့
အေတာ္ ေကာင္းၾကတယ္။ ေတာ္ရုံေတာ့ မေၾကာက္ေရးခ် မေၾကာက္တဲ့ အထဲကသူေတြၾကည့္ဘဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အကိုဝမ္းကြဲးက ညီအကို ၃-ေယာက္ ရွိေပမယ့္ တကယ္ေတြ
့တာက အကို အၾကီးဆုံးနဲ ့ အငယ္ဆုံးပါ။ အဲလိုျဖစ္ရင္ ကုတင္ကို ေနရာေရြ ့၊ ဦးေခါင္းရင္းကို
အေရွ ့ဘက္ ေရြးလိုက္မွ ေနွာက္ယွက္တာ သက္သာပါသတဲ့။ ထူးတာက ကုလာမ သူရဲက ေယာက္က်ားေတြဆိုရင္
ကုတင္ေပၚ လာလာ အိပ္တတ္ေပမယ့္ မိန္ခေလးေတြ ဆိုရင္ေတာ့ ကုတင္ေပၚက တြန္းခ်တာ၊ အိပ္မရေအာင္
လုပ္တာမ်ိဳးပဲ လုပ္တတ္တာပါ။ အဟီး ဧကႏၱေတာ့ ဧကႏၱပါပဲ။ ဒါေပမယ့္ က်မတို ့ ေတြကပဲ အဲဒီအခန္း
သိပ္မအိပ္ျဖစ္လို ့လား မသိဘူး တခါမွေတာ့ အဲေလာက္ထိေအာင္ မေတြ ့ဘူးခဲ့ဘူး။ ေန ့လည္ ေန
့ခင္းဆိုလည္း အေၾကာက္အလန္ ့မရွိ အဲဒီအခန္းထဲ ဝင္ထြက္၊ သြားေနတာပါပဲ။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေပမယ့္ က်မလည္း တခါဆို တခါပါပဲ သိသလိုလိုေတာ့
ျဖစ္လိုက္ဘူးတယ္။ အရိတ္လဲ ျပတာမဟုပ္ဘူး။ လာထိတာလည္း မဟုပ္ဘူး။ သူက ငယ္တဲ့ ကေလးေတြ ဆိုလည္း
ေျခာက္လွန့္ျခင္း မရွိဘူး ထင္တယ္။ က်မ ငယ္ငယ္ကတည္းက ဒီအခန္းမွာ ေန ့လည္ေန ့ခင္း ရံဖန္ရံခါ
အိပ္ေနဘူးပါတယ္။ တခါမွ ခုလို ေတာ့ မျဖစ္ဘူး၊ မေတြ ့ဘူးပါဘူ။ ဒါေပမယ့္ အဲဒီေန ့က ေဒၚေဒၚအိမ္မွာ
အတူေန၊ အတူစား စိုးစိုးနဲ့ က်မ တူတူ ဒီအခန္းထဲမွာ ေန ့လည္းဘက္ အိပ္ေနၾကတာပါ။ ေနာက္ေတာ့
စိုးစိုးက တေရးနိုးေတာ့ အရင္ထသြားပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္မွာ က်မတေယာက္ထဲ အဲဒီ အခန္းမွာ အိပ္ျပီးက်န္ေနခဲ့ပါတယ္။
ေတာ္ေတာ္ၾကာေတာ့ မွ လူက ဆတ္ကနည္း ျဖစ္သြားျပီး နိုးသြားပါတယ္။ လူလည္း က်က္သိမ္းထသြားတယ္။
အဲဒါနဲ ့ ကမန္းကတန္းထျပီး အခန္းထဲက ထြက္လာခဲ့ပါတယ္။ ဒီအခန္းထဲမွာပဲ ျဖစ္တာပါ။ က်န္တဲ့
ဘယ္ေနရာမွ အဲလို မျဖစ္ပါဘူး။ သူကလည္း ဒီအိမ္သားေတြနဲ ့ ရင္နွီးေနလို ့လားေတာ့ မသိပါဘူး။
က်မလည္း အျပင္ေရာက္ေတာ့ မွ စိုးစိုးကို ေျပာျပပါတယ္။ သူတို ့က ခဏ၊ ခဏ လွန္ ့နိုးတာတို
့၊ တြန္းခ်ခံရတာတို ့ ျဖစ္ေနၾကပါ။ သူကေတာ့ ရီေနပါတယ္။ က်မကေတာ့ လွန္ ့နိုးသြာတာေတာင္
ဒီတခါပဲ ၾကံဳခဲ့ဘူးတာပါ။ သူလည္း ဒီတခါပဲ က်မကို ေျခာက္ခြင့္ ရပုံေပၚတယ္ ထင္ပါ့ရွင္။
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တိုက္ရဲ ့ ေအာက္ေျမေနရာမွာ သူျမဳပ္ထားဘူးတဲ့
ပစၥည္းေတြ ရွိခဲ့ဘူးလို ့ထင္ပါရဲ ့။ သူ ့မွာ ကြ်တ္လြတ္ျခင္းလည္း မရွိနိုင္ဘူးျဖစ္ေန
ထင္ပါတယ္။ က်မ ေဒၚေဒၚ ေဗဒင္ေမးေတာ့ ပစၥည္းေတြ တူးျပီး အလွဴလုပ္လို ့ သူ ့ကို အမွ်ေဝေစျခင္ပုံရတယ္
လို ့ ေျပာပါတယ္။ ေဆာက္ထားတဲ့ တိုက္ကို ဘယ္သူက အလုပ္ရူတ္ခံ ဖ်က္ျပီး မေသျခာတဲ့ အရာကို
တူးေဖာ္ၾကည့္မလဲရွင္။ သူ ့ရဲ ့ စြဲးလန္းစိတ္က သူ ့ကို ဒုကၡေပးေနေတာ့ကာ ပစၥည္းဥစၥာေတြ
လွဴေပးသူ၊ ယူသူမရွိရင္ သူဟာ ဒီဥစၥာပုံနားကခြဲးထြက္လို ့သရဲဘဝကေန ကြ်တ္လြတ္ခြင့္ မရွိဘူးဆိုတာကေတာ့
သူ ့အတြက္ ေတြးရတာေတာင္ မလြယ္လွပါဘူးရွင္။ ။</span></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-5420646066680868042011-08-24T19:22:00.000-07:002011-08-25T17:56:30.327-07:00ဘေလာ့ၾကသူမ်ားႏွင့္ ဘေလာ့ကာေဒး(ေနာက္ဆက္တြဲး)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-dRjDXY9W_Y0/TlWwZl_7HWI/AAAAAAAAAW4/RxALHwGfmeM/s1600/blogosphere.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-dRjDXY9W_Y0/TlWwZl_7HWI/AAAAAAAAAW4/RxALHwGfmeM/s320/blogosphere.jpg" width="251" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Google ကေန ရွာတင္ေပးထားျခင္း ျဖစ္ပါတယ္။</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဲဒီလို ဝင္ရင္ကေန ေနရာေဒသ အႏွံအျပားက မတူညီတဲ့
ျမင္ကြင္း၊ ရိုးရာဓေလ့၊ ဘာသာ ထုံးတမ္းစဥ္လာေတြ ကို ေတြ ့လာရတယ္ ျမင္ကြင္းလည္း ပိုျပီး
က်ယ္သထက္ က်ယ္လာတယ္လို ့ ခံစားရပါတယ္။ အေရွ
့အလယ္ပိုင္းက အာရပ္ေဆာ္ဘြား နိုင္ငံက လူ ့အခြင့္အေရး ခ်ိဳးႏွိမ့္မူ ဇာတ္လမ္းေတြကို
</span><a href="http://www.openmindblog.info/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေတာေက်ာင္းဆရာ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ရဲ ့ ဆိုဒ္ထဲမွာ ေယာကၤ်ားေလးႏွင့္
မိန္းခေလး ၾကား ပြင့္လင္းတဲ့ ဆက္ဆံမူ ကို ဝတၳဴေတြမွာ ေရးသားခြင့္ မရွိလို ့ ဝတၳဴေရးဆရာေတြ
မာယာသုံး ေရးတာမ်ိဳးေတြဟာ သူတို ့ဆီမွာ အထူးအဆန္းေတာ့ ျဖစ္ျခင္မွ ျဖစ္မယ္၊ က်မအတြက္ေတာ့
ဒါဟာ တခါမွ မၾကားဘူးမိခဲ့တဲ့ အထူးအဆန္းေတြ ျဖစ္ခဲ့ရတယ္။ ဘာသာေရးႏွင့္ ဆက္ႏြယ္တဲ့ အစြန္းေရာက္တယ္လို
့ ယူဆနိုင္တဲ့ မရိုးနိုင္ေအာင္ ကြဲးျပားျခားနားမူ ့ေတြကို က်မ သြားေတြ ့ မိတယ္။ တကယ္ေတာ့
စာေတြဖတ္ျပီး အေတာ္အသင့္ေတာ့ သိတယ္လို ့ ထင္တဲ့ အယူအဆေတြဟာလည္း ပညာေတြ၊ ဗဟုသုတေတြရွာရင္းနဲ
့ လူေတြဟာ အသက္သာေသသြားမယ္ ဆုံးခမ္းတိုင္မွာ မဟုပ္ပါလားလို ့ သိလာ၊လက္ခံလာရတယ္။ ဘုရားမွလြဲးလို
့ ဘယ္သူမွ အကုန္ မသိနိုင္ပါ့လားေနာ္ မွန္လိုက္တာ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 115%;"></span></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal; line-height: 150%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal; line-height: 150%;"> <span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">တခါ
ကိုညီလင္းသစ္ (</span></span><span style="font-size: small;"><a href="http://nyilinnthit.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">ညီလင္းသစ္</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">) ဆိုဒ္မွာလည္း Europe ရဲ ့
လူေနထိုင္မူ ပုံစံေတြ၊ ရူ ့ခင္းေတြေတြ ့ ရျပီး သူ ့ရဲ ့ စာအေရးအသား ေကာင္းမြန္မူ
့ေၾကာင့္ ဖတ္လို ့ မညီးနိုင္ေအာင္ ျဖစ္ရပါတယ္။ သူ ့ အတြက္ေတာ့ ခုခ်ိန္မွာ
အသားက်ေနတဲ့ ပတ္ဝန္းက်င္တစ္ခုေပါ့ေလ။ ျပီး ဘာရယ္မဟုပ္ သြားသြားျပီး သူၾကြားတာပဲ
ျဖစ္ျဖစ္၊ သူမွ်ေဝျခင္တာ၊ ေျပာျခင္တာေတြကို မပ်င္းတန္း ဖတ္ျဖစ္ခဲ့တာကေတာ့ အမၾကီး
ခင္ဦးေမ (</span><a href="http://khinoomay77.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">khin oo may</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">) ။ သူလည္း လူေတြက <span style="background: none repeat scroll 0% 0% teal; color: #d6e3bc;">ဘဖ</span> သြားေနၾကလို ့၊ ဘေလာ့ထဲမွာ မေပ်ာ္ေတာ့ဘူး ေျပာေနတယ္
လည္လည္ သြားလုိက္ၾကပါဦးေနာ္။ ေနာက္ျပီး ေန ့စဥ္ႏွင့္အမွ် သူရိုက္-ရိုက္ တင္ေပးတဲ့
စာေတြကို ေစာင့္ျပီပဲျဖစ္ျဖစ္၊ သြားဖတ္ျဖစ္တဲ့ အမၾကီး ေရႊစင္ဦး (</span><a href="http://www.shwezinu.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">မေရႊစင္ဦး</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">) ႏွင့္ အမၾကီး မစစ (ေခၚ) မ စည္းစိမ္ရွင္</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; line-height: 150%;">
</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 150%;">တိုကိုလည္း အထူး
ေက်းဇူးတင္ရွိပါတယ္။ ဒီလို အျမဲ ရိုက္တင္နိုင္ဘို ့က လြယ္တာမဟုပ္ဘူးေလ။ </span></span></div>
<h2 style="line-height: 115%; text-align: justify;">
</h2>
<h2 style="font-weight: normal; line-height: 115%; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal; line-height: 115%;"> </span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <span style="color: #93c47d;"> ဘာပဲေျပာေျပာ မေခ်ာ </span>[</span><a href="http://www.missgreenlady.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေခ်ာ (အစိမ္းေရာင္ လြင္ျပင္)</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">]<span style="color: #93c47d;"> ကလည္း ေလ့လာစရာ၊ ဖတ္ခ်င္စရာ အေၾကာင္းအရာေတြႏွင့္
စုံလင္ျပီ အေတာ္ေလး သြားျပီး ဖတ္၊ မွတ္ျဖစ္တဲ့ ဆိုဒ္ပါ။ မေရာက္ဖူးေသးတဲ့ ဗန္းေမာ္ျမိဳ
့က ဘုရားေတြကိုေတာင္ ေတာ္ေတာ္ေလး ဖူးလိုက္ရပါတယ္ မေခ်ာ ေက်းဇူးႏွင့္ေပါ့။ ဧရာဝတီျမစ္ဆုံကိုေတာ့
ဝေအာင္ မၾကည့္ရဘူး ပ်က္ကုန္လို ့တဲ့။ အဲလိုပဲ ဗီယက္နန္ေရာက္ ျမန္မာမ်ိဳး ဘေလာ့ကာမ်ား
ေက်းဇူးႏွင့္ ငယ္ငယ္က သမိုင္းမွာ သင္ခဲ့ရဘူးတဲ့ အန္ေကာဝပ္ ေက်ာင္းေတာ္ၾကီးကိုလည္း </span></span><a href="http://kohtut27.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုထြဋ္</span></a><span style="color: #93c47d; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">
ဆီကေန တဆင့္ သြားေရာက္ လည္ပတ္ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ တျခား ဗီယက္နန္ေရာက္ ျမန္မာဘေလာ့ေတြ ျဖစ္တဲ့
ကေနလည္း လယ္ျဖစ္တယ္။ ဆိုဒ္ေတြ မမွတ္မိေတာ့လို ့ မေဖာ္ျပနိုင္တဲ့ အတြက္ စိတ္မေကာင္းျဖစ္ရပါတယ္။
ခုလည္း </span><a href="http://www.auntytint21183.net/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အန္တီတင့္၏ အမွတ္တရေလးမ်ား</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <span style="color: #93c47d;">က ဝါတြင္းကာလမွာ ျမိဳ ့ေပၚက ဘုရားသမိုင္းေတြႏွင့္
မနက္စာ၊ ေန ့လည္သေရစာလုပ္နည္းေတြကို ေရးသားတင္ျပ ေပးေနပါတယ္။ ဘုန္းဘုန္း</span> </span><a href="http://www.taukpakyesin.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေတာက္ပၾကယ္စင္</span></a></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <span style="color: #93c47d; font-size: small;">ကလည္း တရားသေဘာေတြကတစ္မ်ိဳး၊ ဟာသေလးတဖုံ တင္ျပထားတာ ေတြ
့ ရျပန္ပါတယ္။</span></span></h2>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ျပီးေတာ့ ယိုဒယားက ကိုမ်ိဳး (</span><a href="http://kyanaww.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေမာင္မ်ိဳး</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">)
ေရးတဲ့ မိသားစု၊ သူငယ္ခ်င္း အေပါင္းအသင္းေတြ အေၾကာင္းလည္း ဖတ္ျဖစ္ပါတယ္။ တစ္ခုေတာင္
သြားအမွတ္ရမိေသးတယ္။ ေမာင္မ်ိဳးက သူ ့အေဖ အရက္ေသာက္ျပီး ျပန္လာေတာ့ အေဖ အရက္မေသာက္ႏွင့္
သားရွက္တယ္လို ့ ေျပာျပီေတာ့ သူ ့ အမ မေကာက္ေကြး ( </span><span style="font-family: Wingdings;">J</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ) ဆီသြားေတာ့ ေယာက္ဖႏွင့္ အရက္တူတူေသာက္လို ့ အမက
ဝင္ေျပာရတာေတြ ့ ေတာ့ xxxxxx ေတာ္ဘီ ေျပာကို မေျပာျခင္ဘူး။ ျပီး ေနမေကာင္းေနလို
့ ဘေလာ့ေလာကႏွင့္ အဆက္ျပတ္ရာကေန ျပန္ေရာက္လာတဲ့ မခရစ္စတယ္ (</span><a href="http://crystal-lovelivelife.blogspot.com/2011/08/blog-post_17.html" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">http://crystal-lovelivelife.blogspot.com</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">) ဆီလည္း အလည္သြားျဖစ္ပါတယ္။ ထိုင္းဘေလာ့မွာ
စာအေရးေကာင္းတဲ့ ဆရာဝန္အမ်ိဳးသမီးတစ္ဦးဆိုဒ္လည္း ရွိေသးတယ္။ ဆိုဒ္နံမည္ေမ့ေနတယ္ ဘယ္ေလာက္
ရြာရိုးကိုးေပါက္ ေလွ်ာက္လည္သလည္းဆိုေတာ့။ ျပီး ဆရာဝန္ ဘေလာ့ကာ တစ္ဦးျဖစ္တဲ့ </span><a href="http://www.thettantcho.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သက္တန္႔ခ်ိဳ.....</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆိုဒ္ကလည္း ဗဟုသုတေတြ ၊ စိတ္ဝင္စားစရာ Creative ဝတၳဴေလးေတြလည္
ဖတ္ရတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မက သမိုင္းေၾကာင္းေလးေတြ စိတ္ဝင္စားမိလို ပိုစ့္ေတြက
သြား၊ သြား ေမႊဖတ္ျဖစ္တဲ့ ဆိုဒ္ေလးကေတာ့ </span><a href="http://ancientmyanmar.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေရွးျမန္မာ..</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ပါ။ ျပီး ကိုယ့္အတၳဳပ္ပတၱိကို ေရးတဲ့ </span><a href="http://navana07.blogspot.com/feeds/posts/default" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ၾကံဳခဲ့ရ နဗနဘ၀</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> မွာလည္း အစကေန အဆုံးထိ ဖတ္ျဖစ္ပါတယ္။
ခုေတာ့ ေပၚမလာေတာ့ဘူး ျဖစ္ေနပါတယ္။ စာအေရးေကာင္းတဲ့ </span><a href="http://sosegado1.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">sosegado တည္ ၿငိမ္ ေအး</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆီကိုလည္း စာဖတ္သြားျဖစ္ျပီ၊ ခုတေလာ
အလည္အပတ္မ်ားတဲ့ </span><a href="http://www.degolar.info/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">DeGoLar</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆီမွာလည္း သူသြားခဲ့တဲ့ ေနရာေတြ လိုက္လည္ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။
ပန္းသီးေတြ လိုက္ေပးျပီ ပုံျပင္ေတြ အေျပာေကာင္းတဲ့ တုံးဖလားသူၾကီး </span><a href="http://kokomaunguk.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကုိကိုေမာင္ (ပန္းရနံံ႔)</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ရဲ ့ သူၾကီးျဖစ္လိုက္၊ ကိုကိုေမာင္
ျဖစ္လိုက္ႏွင့္ ေျပာျပတဲ့ ပုံျပင္ရွည္ေတြကိုလည္း ေစာင့္ဖတ္ျဖစ္ပါတယ္။ ဟင္းေတြအျမဲ ခ်က္ျပဳတ္ျပီး
ကုသိုလ္ယူတတ္တဲ့ မေမဓာဝီ </span><a href="http://maydar-wii.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေတြးမိေတြးရာ...ေရးမိေရးရာ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆီက ကံေကာင္းလာတဲ့ အေၾကာင္းအရာေတြကိုလည္း
ဖတ္ရတဲ့အတြက္ စိတ္ထဲမွာ ၾကည္နဳးေနမိပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆိုဒ္ပရက္က </span><a href="http://seaandangel.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အျဖဴေရာင္နတ္သမီး</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ရဲ ့ ေမြးေန ့ပြဲးမွာ သေရက်ေလာက္ေအာင္ တင္ေပးထားတဲ့ အမယ္မ်ိဳးစုံ၊
ဆိုဒ္ပရက္ရဲ ့ ဒ႑ာရီ၊ ေခတ္ေရစီးေၾကာင္းေတြကို လည္း ဖတ္မွတ္ရတယ္။ လူၾကီးဆန္ဆန္ အေရးအသားေကာင္းေကာင္းႏွင့္
ေရးသားျပီး သူစိတ္ဝင္စားတာေလးေတြ၊ ရင္တြင္းခံစားခ်က္ေတြ တင္ျပေပးတတ္တဲ့ </span><a href="http://www.syn-pages.net/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေန၀သန္</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အေၾကာင္းေတြလည္း အားေပးျဖစ္တယ္။ ဗဟုသုတ
အျဖာျဖာကို ဘာသာျပန္ ေဝငွေပးတယ္လို ့ လူသိမ်ားတဲ့ </span><a href="http://blog.kopeter.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကုိပီတာရဲ႕အေတြးပုံရိပ္မ်ား</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကလည္း အလုပ္ေျပာင္းရာက အင္တာနက္ ကမာၻ
အျပင္ေရာက္သြားလို ့ အဲဒီကမာၻကို ၾကိဳးစားဝင္ေရာက္ျပီး ဗဟုသုတေလးေတြ ဆက္လက္ေဝငွေနပါတယ္တဲ့။ က်မစာေတြကို လာလာ ဖတ္တတ္တဲ့ </span><a href="http://www.blogger.com/profile/17251203852165364649"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">...အလင္းစက္မ်ား</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ႏွင့္ ဓာတ္ပုံဆရာႏွင့္ တရားနာေဆာ္ၾသသူ
</span><a href="http://www.blogger.com/profile/17981059068833728561"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဂ်စ္တူး ( မံုရြာ )</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၊ ကိုယ္ပိုင္ေရး ဝတၳဴေလးေတြ ေရးတင္တဲ့
</span><a href="http://www.blogger.com/profile/14524352580287740276"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေရႊျပည္သူ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၊ ပိုစ္ေတြႏွင့္ ျမန္မာျပည္ျပန္တဲ့
</span><a href="http://evergreenphyo.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">Evergreen Phyo</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၊ စာအေရးအသား ေကာင္းမြန္ေျပျပစ္တဲ့
မ</span><a href="http://www.chitkyiaye.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ခ်စ္ၾကည္ေအး</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၊
မျဖိဳး (</span><a href="http://www.phyophyohlaing.com/"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">My World</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">
)၊ </span><a href="http://www.myitkyoeinn.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ျမစ္က်ဳိးအင္း</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၊ </span><a href="http://www.maecoe.net/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မယ္ကိုးရဲ႕
စာစုမ်ား</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၊ <a href="http://suenwelay.blogspot.com/" target="_blank">စူးႏြယ္</a> ၊ ့ <a href="http://ritako.blogspot.com/" target="_blank">Rita, Evergreen Sky !</a> ႏွင့္
ဂြတီး ဂြက်နဲ ့ လူေတြအၾကားမွာ ေနျပီ ဂြက်တဲ့သူ ျဖစ္မွာစိုးေနတဲ့ </span><a href="http://kiki-idiotlove.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">KiKi-Idiotlove</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆီမွာလည္း၊ ခႏာၱမွာ ျဖစ္တတ္တဲ့ လကၡာအျဖာျဖာေတြ
ဖတ္ရတာလည္း ဗဟုသုတ တမ်ိဳးပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဂ်ာမဏီက အေၾကာင္းအရာ၊ အျဖစ္အပ်က္ေလးေတြႏွင့္
ဂ်ာမဏီ ဗုဓၵဘာသာ အေၾကာင္းေတြ ေျပာျပတတ္တဲ့ <a href="http://shinlay.blogspot.com/" target="_blank">shinlay</a> တို ့ ဆီက စိတ္ဝင္စားစရာ အေၾကာင္းေတြကို ဖတ္ရတာက တမ်ိဳး
ထူးျခားေနျပန္ပါတယ္။ </span><a href="http://anasiantouroperator.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကုိေအေအတူ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ရဲ ့ ဘာလီ တစ္ေထာင့္တစ္ညေတြႏွင့္ တိုးလိုက္တဲ့
အေတြ ့အၾကဳံေတြဟာလည္း တစ္ဘာသာ ထူးျခားေနျပန္ပါတယ္။ ဆရာေတာင္လုံးျပန္ရဲ ့ ဝတၳဴကို တင္ေပးေနတဲ့
</span><a href="http://ahphyulayy.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အျဖဴေလး</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဆိုဒ္ကိုလည္း အခန္းဆက္ ဝတၳဴရွည္ကို
ေစာင့္ဖတ္ေနမိပါတယ္။ တခါတေလ ေစာင့္ရတာ ေတာ္ေတာ္ၾကာတယ္။ အဲဒါနဲ ့ ဘယ္အခ်ိန္တင္သြားမွန္း
မသိလိုက္တာေတြ ့ရွိေသးတယ္။ ဘေလာ့ေလာကေလးကို စုစုစည္းစည္းျဖစ္ေအာင္ စုေဆာင္းကူညီလင့္ခ်ိတ္ေပးတဲ့
</span><a href="http://www.zaw357.net/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုေဇာ္</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">
ရဲ ့နည္းပညာအကူအညီကလည္း ဘေလာ့ေလာကမ်ား ေက်းဇူးမ်ားပါတယ္။ က်မဆီကို အလည္လာျပီး၊ က်မကလည္း
အလည္သြားျဖစ္တဲ့့ </span><a href="http://www.blogger.com/profile/01068906846557958643"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မိုးယံ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၊ </span><a href="http://www.blogger.com/profile/05358560082639827689"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">Angelhlaing(May everybody be
happy and health</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">
၊ . </span><a href="http://www.asiantraveler.co.cc/"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">Lyn Lyn</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">
၊ </span><a href="http://hankyi.blogspot.com/"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဟန္ၾကည္</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တို ့ကိုလည္ ေက်းဇူးတင္ပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေအာ္ဇီမွ ဘာညာသာတကာေရးျပီ ေပ်ာ္ရႊင္စရာေကာင္းတဲ့
စာေလးေတြတင္တတ္တဲ့ </span><a href="http://wesheme.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">We She Me</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၊ ခုေတာ့ ေပ်ာက္ေနျပန္ပါတယ္။ ျပီး
ေအာ္ဇီကို ေျပာင္းေရြ ့အေျခခ်တဲ့ </span><a href="http://auntysweet.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">TTSweet</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ႏွင့္ သူငယ္ခ်င္း </span><a href="http://thet-wai-blog.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သက္ေဝ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တို ့ရဲ ့ သူငယ္ခ်င္း သံေယာဇဥ္ကိုလည္း
ေဘးကၾကည့္ေနမိပါတယ္။ တဖန္ ဂ်ပန္မွာ ေတြ ့ၾကံဳရတဲ့ အၾကာင္းအရာေတြ ပန္းပြဲးေတာ္ေတြကို
စုံလင္စြာ ဖတ္ရူ ့နိုင္တဲ့ </span><a href="http://diaryofkyikyi.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ၾကည္ၾကည္ရဲ႕ဒုိင္ယာရီ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၊ </span><a href="http://kawnmon.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေကာင္းမြန္၀င္း</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တို ့ဆီ မွာလည္း ဂ်ပန္အေၾကာင္း သိေကာင္းစရာေလးေတြ ဖတ္ရပါတယ္။ ျပီး ကိုၾကီးေက်ာက္ရွိစဥ္က ကိုၾကီးေက်ာက္ စီေဘာက္မွာ
အျမဲ ဆက္သြယ္ေနၾကတဲ့ </span><a href="http://kochitphay64.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုခ်စ္ေဖ</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ၊ Ko </span><a href="http://aungthange.blogspot.com/"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">aungthange.</span></a><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၊ Ma </span><a href="http://nge-naing.blogspot.com/" target="_blank"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">Nge Naing</span></a> <span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တို့ ကေတာ့ ဘေလာ့ေခတ္ေကာင္းပိုင္းက သူေတြထင္ပါတယ္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အစားအေသာက္ လုပ္နည္းေတြ ေဝငွတဲ့ (<a href="http://www.blogger.com/profile/08715622822807333321">Mon Petit Avatar</a>)
၊ </span><a href="http://lulucooking.blogspot.com/" target="_blank">Lu Lu</a> <span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တို ့လိုဆိုဒ္ ေတြ ႏွင့္ တကယ့္ စာေရးဆရာေတြရဲ
့ ဆိုဒ္ေတြႏွင့္ သတင္းေဆာင္းပါးေရးၾကတဲ့ ဆိုဒ္ေတြကလည္း အမ်ားသားပါ။ က်မလည္း လင့္ေလးေတြ
လိုက္ရွာရင္းကေန မ်က္စိေတြေညာင္းျပီး ေခါင္းေတြပါ ေနာက္လာတာမို ့ ဒီလူသိမ်ားတဲ့ ဆိုဒ္ေတြကိုေတာ့
အေသးစိတ္ မေရးနိုင္ေတာ့တဲ့ အတြက္ ေတာင္းပန္ပါတယ္။ ေရးရင္းကေန ေၾကာ္ညာျဖစ္သြားျပီလား
မသိပါဘူးရွင္၊ တျခားေရာက္ခဲ့ဘူးတဲ့ ေနရာေတြက သိပ္သိပ္မ်ားေတာ့ အားလုံးကို မမွတ္မိေတာ့တာလဲပါပါတယ္။
ေနဦး ခုတေလာ အလွဴလုပ္တဲ့ ပုံစံေတြ အေၾကာင္း တင္ေပးေနတဲ့ <a href="http://sonata-cantata.blogspot.com/" target="_blank">ကုိဧရာ မသီတာ</a> ဆီကိုလည္း သြား ေလ့လာမိေသးတယ္။ အလွဴ ဆိုလို ့ ဟိုတေလာက
တာေလငလွ်င္ လွဳတ္တယ္ဆိုေတာ့ <a href="http://www.99sanay.com/" target="_blank">Nine
Nine SaNay</a> ရဲ ့ ဆိုဒ္ကေန အလွဴလွမ္းထဲ့ရင္းနဲ ့၊ ေရွာက္ရွာဖတ္ရင္းက တာေလျမိဳ ့
သူ ဆိုတဲ့ မုိး ေငြ႔ (<a href="http://www.blogger.com/profile/11725226354515068945">မိုးေငြ႔......</a>) ဆိုဒ္ကို
ေရာက္ေတာ့ ငိုေနတာနဲ ့ တိုးခဲ့ရေသးတယ္ . . . :P ။</span></div>
<h3 style="text-align: justify;">
</h3>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></b><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တကယ့္စာေရးဆရာေတြ ျဖစ္ၾကတဲ့ <a href="http://www.soemyint.com/" target="_blank">ဆရာစိုးျမင့္ (ေမ့ေဆး)</a> ၊ <a href="http://aungthin.com/" target="_blank">ဆရာေအာင္သင္း</a> ၊ <a href="http://www.mindin.info/" target="_blank">ကုိမင္းဒင္</a> ၊ <a href="http://www.lunhtarhtar.info/" target="_blank">လြန္းထားထား(ေဆးတကၠသိုလ္)</a> ၊ <a href="http://www.chaweimahnmdy.com/" target="_blank">ေခ်ာအိမာန္ (မႏၱေလး)</a> ၊ <a href="http://www.myathwayni.com/" target="_blank">ျမေသြးနီ</a> ၊ <a href="http://khetmar.blogspot.com/" target="_blank">မခက္မာ</a> ဆိုဒ္ေတြကိုလည္း သြားေရာက္ ေလ့လာ ဖတ္ရူ ့နိုင္ပါတယ္။
က်မလည္း ဒီထဲက သုံး၊ ေလး ဆိုဒ္ေလာက္ကို ေမႊေႏွာက္ ဖတ္ထားတယ္ဗ်။ စိတ္မၾကည္လင္၊ စိတ္ဓာတ္က်ေနရင္ေတာ့
<a href="http://www.buddhafm.net/" target="_blank">Buddha FM</a> တို ့ ၊ တျခားဆိုဒ္ေတြကိုလည္း
<a href="http://mongti.ning.com/profiles/blogs/web-sites">http://mongti.ning.com/profiles/blogs/web-sites</a>
ဒီထဲမွာ ဝင္ေရာက္ရွာေဖြ နိုင္ေသးတယ္ေနာ္။ ဒါမွ မဟုပ္လို ့ ေရဒီယိုနားေထာင္ျခင္တယ္ ဆိုရင္
<a href="http://www.apytz.org/album/2.html"><i><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အျဖဴေရာင္</span></i>
သံစဥ္</a> တို ့လို ဆိုဒ္ေတြ ရွိတာလည္း သိလာရတယ္။ <a href="http://www.google.com/url?sa=t&source=web&cd=1&sqi=2&ved=0CBUQFjAA&url=http%3A%2F%2Fwww.sagarwarmyae.org%2F&ei=_a1VToD8GsXwrQeTtJzfDg&usg=AFQjCNEwEffr8043jEoredAG2KpuQMbubQ&sig2=8-jdZs35ItcqnipWQF1lOQ">စကား၀ါေျမအြန္လုိင္းစာၾကည့္တိုက္</a>
တို ့လို ေကာင္းနိုးရာရာကို ရွာဖတ္လို ့ရတဲ့ ေနရာေတြ အမ်ားၾကီး ရွိေသးတယ္။ <a href="http://www.freemyanmarvcd.org/PlayMovie/11581/1/d"><i><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေရႊအိုး</span></i> | shwe oe |
freemyanmarvcd</a> တို ့ <a href="http://burmeseclassic.com/"><i><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">BurmeseClassic</span></i></a> တို
့မွာ ရုတ္ရွင္ ၾကည့္မလား၊ သီခ်င္းနာေထာင္မလား ၊ ေငြေစ်းႏွင့္ ေရႊေစ်းေတြ သိျခင္ရင္ <a href="http://www.naungmoon.com/" target="_blank">Mr.Sail0rMoon</a> မွာ ေလ့လာနိုင္ေသးတယ္။ တကယ္ကို ေဝေဝဆာဆာ ေထြေထြျဖာျဖာကို သိလာရပါတယ္
ဆိုတဲ့ အေၾကာင္းေလး ေရးရင္း နိဂုံးခ်ဳပ္လိုက္ပါတယ္ေနာ္။ အားလုံးကို စုံစိေအာင္ ေရးသားတင္ျပနိုင္ျခင္း
မရွိတာ၊ လိုအပ္ခ်က္ေတြ ရွိေနတာေတြကိုေတာ့ သည္းခံနားလည္ျပီး ဖတ္ေပးၾကပါေနာ္။</span></div>
<h3 style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="color: black; font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-weight: normal;"><span style="color: #741b47;"></span></span></span></h3>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-6300427036948817752011-08-23T00:13:00.000-07:002011-08-23T00:19:59.873-07:00ဘေလာ့ၾကသူမ်ားႏွင့္ ဘေလာ့ကာေဒး<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-6dToZliYOmE/TlNStdmU9DI/AAAAAAAAAW0/FKfBlp0nT_o/s1600/blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-6dToZliYOmE/TlNStdmU9DI/AAAAAAAAAW0/FKfBlp0nT_o/s320/blog.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မရဲ ့ အလုပ္မွာ ပုံမွန္ရယ္မဟုပ္ပဲ ရူတ္ျခင္တဲ့
အခါ ေတာ္ေတာ္ရူတ္ျပီး၊ အားျခင္တဲ့ အခါ ေတာ္ေတာ္ အား တတ္တာေၾကာင့္၊ အားလပ္တဲ့ အခ်ိန္ဆို
ေတာ္ေတာ္ပ်င္းျပီး ဘာလုပ္ရမွန္းမသိပဲ ျဖစ္ေနရင္းက ျမန္မာစာအုပ္ေတြကို အြန္လိုင္းကေန
ရွာဖတ္လို ့ရတယ္၊ အင္တာနက္မွာ ျမန္မာစာ ရိုက္ရွာလို ့ရတယ္ လို ့ ေျပာျပတာေၾကာင့္
Google Search ကေန ျမန္မာလို စာရိုက္ရွာၾကည့္ပါတယ္။ ျမန္မာစာကေတာ့ ေဒါင္းလုပ္ လုပ္ထားျပီးသား
စက္ထဲမွာ ရွိေနပါတယ္။ ဒီအရင္ကေတာ့ တုံးတယ္ပဲ ေျပာေျပာ က်မ အြန္လိုင္းကို အီေမးစစ္ တာကလြဲးရင္
သိပ္မသုံးျဖစ္ပါဘူး။ ပထမအလုပ္မွာတုံးက မအားမလပ္နိုင္ေအာင္ အလုပ္ရူတ္ခဲ့တာေရာ၊ အေျပာမခံရေအာင္
ေရွာင္တာေရာေၾကာင့္ ဘာမွ မသိသေလာက္ပါပဲ။( နည္းနည္းပါးပါးေတာ့ သိတယ္ သိပ္ မသုံးျဖစ္တာပါ။)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တေနကုန္ အလုပ္ထဲမွာ ကြန္ျပဳတာနဲ ့ အလုပ္လုပ္ျပီး
အိမ္ျပန္လာတဲ့ အခ်ိန္၊ ကြန္ျပဳတာကို ထပ္မၾကည့္ျဖစ္တာက မ်ားပါတယ္။ ကြန္ျပဳတာေပၚမွာ ျမန္မာလို
စာရိုက္ရွာရင္ ရမွန္းကို မသိခဲ့တာပါ။ တကယ္ေတာ့ ဒါေလာက္ထိ အလုပ္မွာ ကိုယ့္ကိုယ္ကို ႏွစ္ျမဳပ္ထားဘို
့ မသင့္ခဲ့ပါဘူး။ ေနာက္အလုပ္ တစ္ခုကို အေျခအေန အေၾကာင္းေၾကာင္းေတြေၾကာင့္ ေရာက္သြားရျပီေတာ့
အားလိုက္၊ မအားလိုက္ ျဖစ္လာမွပဲ အားတဲ့ အခ်ိန္ေတြကို သတင္းေတြ၊ စာအုပ္ေတြ ရွာဖတ္မယ္
ဆိုတဲ့ ရည္ရြယ္ခ်က္ႏွင့္ အင္တာနက္မွာ ရွာရာကေန သတင္းဆိုဒ္၊ စာအုပ္ေတြ အပ္လုပ္တင္တဲ့ဆိုဒ္ေတြ၊ ေနာက္ေတာ့ တျဖည္းျဖည္းနဲ ့ ဘေလာစ့္ဆိုတဲ့ ေလာကကို
စသိခဲ့ရပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီမွာ စတင္ ခံစားမိတာက အပ်င္းေျပတဲ့ ေဖ်ာ္ေျဖမူ
့ တစ္ခု သက္သက္တင္မဟုပ္ပဲ၊ ဗဟုသုတေတြ၊ လူေတြရဲ အေတြးအေခၚ၊ အေတြ ့အၾကံဳေတြကို အနည္းနဲ
့ အမ်ား ရရွိခံစားရပါတယ္။ စာေပတို ့ သတင္းတို
့ ဟာ သူတို ့ သိတာ၊ ၾကားသိတာ၊ သိခဲ့ဘူးတာေတြနွင့္ ခန္ ့မွန္းမူေတြေရာထားတာမ်ိဳး၊ ကိုယ္တိုင္ၾကံဳေတြ ့ ခဲ့ရတာမ်ိဳးေတြကို ေဖာ္ျပတတ္တာက
မ်ားပါတယ္။ စိတ္ကူးနွင့္ ေရးသားနိုင္တာေတြကေတာ့ ပုံျပင္၊ ဟာသနဲ ့ ဝတၳဴတို/ ရွည္တို
့၊ သေရာ္စာတို ့ ဆိုျပီ ဂ႑ေတြမ်ားစြာကို က်ယ္က်ယ္ျပန္ ့ျပန္ ့ ေလ့လာ ဖတ္ရွဴ ့နိုင္မူေတြကို
ေတြ ့ရပါတယ္။ စာဆိုတာမ်ိဳးကေတာ့ အမွား၊ အမွန္ (သို ့) အေကာင္း၊ အဆိုးကို ကိုယ္ပိုင္ဥာဏ္ႏွင့္
ခြဲးျခားျပီး ေကာင္းတာကို အတုခိုးတတ္ဘို ့၊ သူတပါးရဲ ့ အေတြ ့အၾကံဳကေန သင္ခန္းစာယူတတ္ဘို
့၊ အမွား၊အမွန္ကို ေဝဖန္ပိုင္းျခား နားလည္နိုင္ဘို ့လိုပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သူမ်ားရဲ ့ အမွား၊အမွန္ အေတြ ့အၾကံဳကေန ကိုယ့္အတြက္
သခၤန္စာ ယူနိုင္သူဟာ လူေတာ္လို ့ ဆိုပါတယ္။ ကိုယ္တိုင္မွားမွ၊ ေတြ ့ၾကဳံရမွ သခၤန္စာရသူကေတာ့
မဆိုးေသးဘူးလို ့ ဆိုပါတယ္။ သူမ်ားဆီကလည္း မယူ၊ ကိုယ္တိုင္မွားတာလဲ မရဘဲ ထပ္ခါ မွားေနသူကေတာ့
လူညံ့ပါပဲလို ့ ဆိုပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ေဖာ္ျပထားတာေတြ
အားလုံးဟာ ေရးသားသူရဲ ့ စိတ္ကူး၊ ပုံေဖာ္မူ ့ကေန အေျခခံတာမို ့ အားလုံးေတာ့ အမွန္ျဖစ္ျခင္မွ
ျဖစ္မွာပါ။ ပုထုဇင္ လူသားမို ့ အမွားမကင္းတတ္တဲ့ သဘာဝေလးပါပဲ။ ေရးသူႏွင့္ ဖတ္သူ ဒါမွမဟုပ္
ေရးသူအျခင္းျခင္းၾကား တေယာက္ႏွင့္ တေယာက္ ေတြးပုံ၊ အေတြ ့ အၾကဳံမတူတာႏွင့္ ေဝဖန္ထိုးႏွက္မူေတြ
လုပ္ေနတာထက္ ေထာက္ျပျပီ ဒီလိုေလးေတာ့ မျဖစ္နိုင္ဘူးလားလို ့ အၾကံဥာဏ္ေပးတာ က ပိုျပီျဖစ္သင့္တယ္လို
့ ျမင္ပါတယ္။ ခ်စ္စကို ရွည္ေစ၊ မုန္းစကို တိုေစလိုတဲ့ သေဘာေလး သက္ေရာက္ မယ္လို ့ ထင္ပါတယ္။
တခါတေလ ကိုယ္လက္မခံနိုင္တဲ့ အယူအဆမ်ိဳးေတြ ျဖစ္ေနရင္ က်မကေတာ့ မဖတ္ပါဘူး၊ စာမ်က္နွာ
ေက်ာ္ဖတ္လိုက္တာပါပဲ။ </span><span style="font-family: Wingdings;"></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တခ်ိဳ ့ကလည္း ေၾကာ္ညာတာပါ(ေၾကာ္ေအာင္ ညာတာေတြလည္း
ပါပါတယ္ အလကားဆိုျပီ ပိုက္ဆံေတာင္းတဲ့ ဆိုဒ္ေတြရွိတာမ်ိဳးပါ)။ ေစ်းကြက္စီးပႊားေရး စနစ္တစ္ခုအေနႏွင့္
သီခ်င္း၊ စာအုပ္၊ သင့္ေတာ္ရာ ပစၥည္းမ်ိဳးစုံ ရရွိနိုင္ေၾကာင္းလည္း ေဖာ္ျပပါတယ္၊ ေဝမွ်နိုင္တာေတြကိုလည္
အလကားဖတ္ရူ ့၊ နာေထာင္နိုင္ေအာင္ တင္ေပးၾကပါတယ္။ တခ်ိဳ ့ကေတာ့ ျမန္မာျပည္ကေန ေဝးကြာေနတဲ့
ကိုယ့္လူမ်ိဳး၊ ေဆြမ်ိဳးသာျခင္းေတြကို မွ်ေဝလိုတဲ့ စိတ္ရင္း၊ ေစတနာေတြနဲ ့ပါ။ တခ်ိဳ
့ၾကျပန္ေတာ့လည္း မိဘေဆြမ်ိဳး၊ သူငယ္ခ်င္းေတြႏွင့္ ဆက္သြယ္နိုင္၊ လူကိုယ္တိုင္ေျပာျပသလို
ဆက္သြယ္မူေလး အျဖစ္၊ နိုင္ငံရပ္ျခားမွာ ပ်င္းလို့ မွ စကားေျပာေဖာ္ မရွိဘို ့က မ်ားေတာ့
စကားေျပာမူ ့အစား၊ စာေရးမွ်ေဝဘို ့၊ အေပါင္းအသင္း မိတ္ေဆြေတြ ရဘို ့ဆိုတဲ့ အေၾကာင္းျပခ်က္
အမ်ိဳးမ်ိဳးေတြႏွင့္ ဘေလာ့ကာ ေလာကထဲကို ေရာက္လာၾကတာပါပဲ။ က်မ သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္ဆို<span style="background: none repeat scroll 0% 0% olive;"><span style="color: white;"> </span>္</span>(<a href="http://thandarlwin.blogspot.com/" target="_blank">မယ္သံရဲ ့ အမွတ္ရ စရာေလးမ်ား</a></span>
)<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သူ ့သမီးၾကီးလာရင္ သူ ့အေၾကာင္း၊
သူ ့သမီး ငယ္ငယ္တုံးက အေၾကာင္းေတြကို ေျပာျပနိုင္ဘို ့ ေျခရာခ်န္တဲ ့ သေဘာႏွင့္ စာတို၊
စာရွည္ေတြ ေရးခဲ့တာပါ။ တကယ့္ အနုပညာသမားေတြရဲ ့ စာေတြလည္း မ်ားစြာ ေတြ ့ရွိရပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ျပီး မိဘ၊ ေဆြမ်ိဳးသားျခင္းေတြ ေဝးတဲ့ အရပ္မွာ
ေရာက္ေနတဲ့ ျမန္မာလူငယ္၊ လူၾကီးမေရြးအတြက္ ထမင္း၊ ဟင္းခ်က္ပညာကို ျမန္မာဟင္း၊ အေရွ
့တိုင္း အစားအစာ၊ အေနာက္တိုင္း အစားအစာေတြ ပါမက်န္ ေရးသား ခ်က္ျပဳတ္ျပီး သေရက်ေလာက္ေအာင္
ေဖာ္ျပ၊ နည္းေပးၾကတဲ့ ဆိုဒ္ေတြကိုလည္း ေတြ ့လာရပါတယ္။ တခ်ိဳ ့ဆို ေရာက္တဲ့ေနရာေဒသမွာ
အသုံးျပဳရမယ့္ ပစၥည္းေတြ ရွာေဖြရမွာ မခက္ေအာင္ အမည္စာရင္းေလးေတြကိုပါ မက်န္ ရွာေဖြေဖာ္ျပေပးၾကတာဟာ
တကယ္ေက်းဇူးတင္စရာ ေကာင္းပါတယ္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တဖန္ အမ်ားႏွစ္သက္တဲ့ ေဗဒင္တို ့၊ နတ္ခတ္တို
့ကို တြက္ခ်က္ တင္ျပေပးတဲ့ စာမ်က္ႏွာေတြ ဟာလည္း အေတာ္ကိုပဲ ေက်းဇူးတင္စရာေကာင္းပါတယ္။ ဘာသာေရးဘက္က ဆိုရင္လည္း တရားစာ တို၊ရွည္ ေရးသားလို
့တဖုန္၊ တရားစာအုပ္ေတြ၊ တရားေခြေတြကို တင္ေပးထားတာက တစ္မ်ိဳး၊ ပါဌိကို ျမန္မာ ဘာသာျပန္လို
ေဖာ္ျပေပးျခင္းတို ့ျဖင့္ အမ်ိဳးမ်ိဳးေသာ ေထာက္ပံမူေတြ၊ ကုသိုလ္ယူသူေတြႏွင့္ ေပါ့ေလ။
ေရးခ်င္သူက ေရးလို ့၊ ဖတ္ခ်င္သူေတြကလည္း ရွာၾကံဖတ္လို ့ ဘေလာ့ကာ ေလာကေလးေပါ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မက ဘေလာ့ ေလာကရဲ ့ အစလည္း မမွီ၊ အလယ္လည္း
ဟုပ္တိ ပတ္တိ မသိပါဘူး။ ကိုယ္က ေနာက္ဖ်ားပဲ မွီတဲ့သူေလ။ ဖတ္ခါစ အစပိုင္းက ဘေလာ့ဖတ္သူ အျဖစ္ ပထမဦးဆုံး အေနနဲ
့ မွတ္မိတာ ကေတာ့ <span style="background: none repeat scroll 0% 0% olive;">ကိုေအာင္</span>(<a href="http://www.pyustate.com/" target="_blank">ပ်ဴႏိုင္ငံ</a></span> <span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">) ပါပဲ။ သူကပဲ က်မ ဘေလာ့ေလးကို စျပီး
လင့္ခ်ိတ္ေပးခဲ့တာပါ။ သူ ့ဘေလာ့ကို ဘယ္လို စေရာက္ခဲ့သလဲဆိုတာ ေသခ်ာမမွတ္မိေတာ့ ေပမယ့္
သူ ့ဘေလာ့က သရဲေၾကာင္းေတြကို၊ ေရွးကေရာ၊ ေနာက္ကေရာ လွန္ေလွာ္ရွာဖတ္ျဖစ္ခဲ့တာပါပဲ။ ကိုယ္ဖတ္ရုံတင္မကဘူး
ေတြ ့သမွ် သူငယ္ခ်င္းေတြကိုလည္း လင့္ေတြ လိုက္ပို ့။ ကူးေပးလို ့ ရတုံးကဆို အမ်ိဳးေတြဆီ
ကူးပို ့ရေသးတယ္။ ဖတ္ရေအာင္လို ့။ သူတို ့ဆီက ဖတ္ရတာ ဖြင့္ဖို ့ မလြယ္လို ့ပါ။ ေနာက္ပိုင္း
ေကာ္ပီေတြ ယူတယ္ဆိုျပီ ကိုေအာင္က နည္းပညာသမား မိတ္ေဆြေတြ အကူအညီနဲ ့ ေကာ္ပီရိုက္ဒ္
လုပ္လိုက္မွ ပို ့ရတာ သက္သာသြားပါတယ္ . . . အဟီး။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒုတိယ သတိတရႏွင့္ မွတ္မိရတာကေတာ့ အဲဒီအခ်ိန္က
ဘေလာ့ေလာကရဲ အေရးအပါဆုံး ပိုဂၢိဳလ္ၾကီး ျဖစ္တဲ့ နာယကၾကီး ျဖစ္တဲ့ အမ်ားအေခၚ <span style="background: none repeat scroll 0% 0% olive;">ကိုၾကီးေက်ာက္</span>(</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><a href="http://penai22.blogspot.com/" target="_blank">ေရႊရတုမွတ္တမ္း</a></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">)ပါ။ မွတ္မွတ္ရရ စာဖတ္ပရိသတ္ အျဖစ္ ကိုေအာင့္ဆိုဒ္မွာ သရဲေၾကာင္းေတြ၊
စာတို၊ေပစေတြ ဖတ္ေနခ်ိန္မွာ ကိုေအာင္က ကိုၾကီးေက်ာက္မွာ ကင္ဆာေရာဂါ ျဖစ္ေနေၾကာင္း ပိုစ့္တစ္ပုတ္တက္လာပါတယ္။
အဲဒီထိ ကိုၾကီးေက်ာက္ကို ဘယ္သူမွန္း မသိေသးပါဘူး။ ေနာက္မွ ကိုေအာင့္ဆိုဒ္ထဲမွာ လင့္ခ်ိတ္ထားတဲ့
ဆိုဒ္ေတြကို လိုက္ဖတ္ရင္းကမွ ကိုၾကီးေက်ာက္ဆိုဒ္ထဲေရာက္၊ တပုတ္စဖတ္ရာကေန ပိုစ့္အကုန္ကို
တစ္ခုျပီးတစ္ခု ေမႊေႏွာက္ ဖတ္ျဖစ္ ပါေတာ့တယ္။
သူက အရြယ္အရလည္း ဝါၾကီးျပီး အေတြ ့အၾကဳံစုံတဲ့ အျပင္ ရယ္ရႊင္ဖြယ္ေကာင္းေအာင္
ေရးသားတတ္တဲ့ သူ ့ရဲ ့စာေတြကို တစ္ပတ္တစ္ခါ ေစာင့္ဖတ္ခဲ့ရပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ျပီး ဘေလာ့ကလည္း လုပ္လဲ၊ မလုပ္တတ္သလို
လုပ္ဘို ့ စိတ္ကူးလည္း မရွိခဲ့ပါဘူး။ အပတ္တိုင္း ကိုၾကီးေက်ာ္ အဲေလ ကိုၾကီးေက်ာက္ ဘေလာ့ကို
သြားဖတ္ရာကေန သူ ့ဆိုဒ္က ဝင္လို ့မရပဲ ျဖစ္ေနပါတယ္။ တရက္လည္း မဟုပ္၊ နွစ္ရက္ကေန သုံးရက္ေလာက္က်
သူ ့ဆိုဒ္မဝင္ပဲ ကိုယ့္ကို ဘေလာ့လုပ္မလားပဲ ဂူဂဲက တေမးထဲေမးေနပါတယ္။ အဲဒီကေန ဘေလာထဲကို
ဘုမသိ၊ ဘမသိနဲ ့ ေရာက္လာတာပါ။ နည္းပညာဆိုတာ နထၱိေပါ့။ ဖြင့္ျဖစ္သြားေတာ့ ဟိုကလိ၊ ဒီကလိ
ေလွ်ာက္လုပ္ျဖစ္ရင္းကေန ကိုယ္ သတိတရ ျဖစ္တဲ့ အေၾကာင္းအရာေလးေတြ၊ ကိုယ္သိမ္းထားျခင္တာေလးေတြ
အတြက္ေတာ့ ေနရာရွိျပီ ဆိုျပီ စေရးျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ ဒီလို စေရးေတာ့ ပထမဦးဆုံး လာျပီ ကြန္မန္
့ေပးတာကေတာ့ ထုံးစံအတိုင္း ကိုၾကီးေက်ာက္ပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ေတာ့ ကိုေမာင္ေလး(ေခၚ) ကိုညိမ္းနိုင္
(<a href="http://www.blogger.com/profile/10484222171781393241">ညိမ္းႏိုင္</a>) က
မွားေနတဲ့ စာေတြ၊ သတ္ပုံေတြ လာျပင္ေပးပါတယ္။ သူကလည္း ဘေလာ့ေရးကာစ က်မအတြက္ အားေပးခဲ့သူ
တစ္ေယာက္ပါပဲ။ ေနာက္ ကိုကလည္း ဖတ္ျဖစ္ျပီ၊ ကြန္မန္ ့လည္း ေပးျဖစ္ခဲ့တဲ့ ေငြလမင္းမိသားစု
(<a href="http://www.ngwelamin.com/" target="_blank">ေငြလမင္း</a>) ၊ ၾကံဳတုံး ေျပာရဦးမယ္ ေငြလမင္းမိသားစုဆိုလို တေလာက
မဒန္ေငြ ေဆးရုံတက္မယ္ၾကားေတာ့ ကေလးေမႊးဘို ့ တက္တာလားလို ့ သြားေမးမိေသးတယ္။ အဟီး အျပင္မွာဆို
ပါးခ်ခံရကိန္းရွိတယ္။ ကိုယ္ကလည္း ေသျခာမသိပဲ ယူျပီးတဲ့ စုံတြဲထင္လို ့ေမးမိတာကိုး ခုေတာင္ပန္ပါတယ္ေနာ္
မဒန္ေငြ :P ။ ခုေတာ့လည္း ေစ့စပ္ေၾကာင္းျမန္းေတာ့မယ္ ၾကားပါတယ္။(ေၾကာ္ညာေပးတာပါ)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဲဒီကေန လင့္ခ်ိတ္ထားတဲ့ ဆိုဒ္ေတြကို ဟိုဝင္ဖတ္၊
ဒီဝင္ဖတ္ကေနျပီးေတာ့ တျခားဘေလာ့ကာေတြရဲ စာေတြကို ဖတ္ရူ ့ျဖစ္ခဲ့တာပါ။ ဘယ္ဆိုဒ္က ဘာမွန္းလည္း မသိဘူး။ ဖတ္ျပီး ေရးျခင္စိတ္ေပၚလာရင္
ကြန္မန္ ့ ေရးထားခဲ့တာပါပဲ။ ေရးလိုက္တာ အဆုံးသတ္လို ့ မျဖစ္နိုင္ေသးပဲ ဆက္လည္း ေရးဘို
့ အခ်ိန္ အခက္အခဲ အနည္းငယ္ ျဖစ္ေနတာမို ့ အခန္းဆက္ မေရးျခင္ေပမယ့္ ေနာက္တစ္ပိုင္းမွပဲ
လက္စသတ္နိုင္ေတာ့မယ္ ထင္ပါတယ္ေနာ္။</span></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-51251041412455381852011-08-13T01:35:00.000-07:002011-08-13T02:01:03.478-07:00ဂ်က္ကီ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" closure_uid_a7f9tn="165" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-lBZf7-uXPeg/TkY1lJfNtBI/AAAAAAAAAWw/j_O_zAFVHKo/s1600/dog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" naa="true" src="http://2.bp.blogspot.com/-lBZf7-uXPeg/TkY1lJfNtBI/AAAAAAAAAWw/j_O_zAFVHKo/s320/dog.jpg" width="320" /></a></div>
<div closure_uid_a7f9tn="146">
<br /></div>
<div closure_uid_a7f9tn="146" style="text-align: justify;">
<div closure_uid_89fif="121">
သိတတ္တဲ့ အရြယ္ေလာက္တုံးက အိမ္မွာ အိမ္ေမြးတိရိစာၦန္ေတြ ရွိခဲ့တယ္။ ဆင္၊ ေမ်ာက္၊ ခါ ေတြေတာ့ မဟုပ္ရပါဘူး။ ဆင္ကၾကီးေတာ့ ေမြးဘို ့ ေျမေနရာမက်ယ္လို ့ပါ။ ေမ်ာက္က်ေတာ့ သူကိုက္ရင္ ေရႊခ်ရတာမို ့ ေရႊဘိုးကုန္မွာ စိုးလို ့ပါ။ ခါကေတာ့ သူပါခ်တဲ့ အီ အီးထဲက ေညာင္ေစ့ကေန ေညာင္ပင္ေတြ ေပါက္လာရင္ ေနစရာေပ်ာက္မွာ စိုးတာေၾကာင့္ ဒီသတၱဝါေတြကို မေမြးၾကဘူးထင္ပါတယ္ ဟီး ဟီး။ အိမ္ေတြမွာ အမ်ားဆုံးေမြးေလ့ရွိတာက ေခြး၊ ေၾကာင္ ႏွင့္ က်က္တူေရြးေလးေတြပါ။ ခုေနာက္ပိုင္းမွာ ေရႊငါးမ်ိဳးစုံ ကိုပါ ေမြးျမဴလာၾကတာေတြ ့ရပါတယ္။ စီးပႊားျဖစ္ ေမြးတဲ့ တိရိစာၦန္ေတြလဲ ရွိပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ က်မတို ့ အိမ္မွာေတာ့ စီးပႊားျဖစ္ေမြးတဲ့ တိရိစာၦန္ေတြေတာ့ တေကာင္မွ မရွိပါဘူး။ </div>
</div>
<div closure_uid_89fif="122" style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဒါေပမယ့္ အိမ္မွာ ေခြးထီးတစ္ေကာင္၊ ေၾကာင္မိသားစုေတြ ႏွင့္ ၾကက္တူေရြးတစ္ေကာင္ ေတာ့ ေမြးဖူးပါတယ္။ ခုေျပာျပဘို ့ စိတ္ကူးထားတာကေတာ့ ဂ်က္ကီ ဆိုတဲ့ ေခြးအေၾကာင္းပါ။ ဒီေခြးကို ေမေမတို ့ ဘယ္အခ်ိန္က စေမြးမွန္း မသိေပမယ့္ က်မေဆာ့တဲ့ အခ်ိန္မွာေတာ့ ဒီေခြးက တေကာက္ေကာက္လိုက္ျခင္ခဲ့၊ က်မအေပၚ ပိုခ်စ္ပုံရခဲ့ပါတယ္။ အိမ္မွာက ညီမ(၇)ေယာက္ဆိုေတာ့ ညီမေတြ ၂-ေယာက္ တတြဲးလို တြဲးဘက္ေနရာမွ က်မမွာေတာ့ တြဲးေဘာ္ရာယ္လို ့ မရွိခဲ့သလိုပါပဲ။ က်မကလည္း အိမ္မွာ တြဲးဘို ့ ဘက္ပဲ့ေနခဲ့ေတာ့ကာ ေခြးေလးဟာ က်မရဲ ့ အပ်င္းေျဖ၊ အတူေဆာ့ကစားေဖာ္ ျဖစ္ခဲ့ရပါတယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div closure_uid_a7f9tn="155" style="text-align: justify;">
<div closure_uid_89fif="123">
ေခြးေလးလို ့သာ ေျပာတာပါ၊ က်မျပန္တြက္ၾကည့္ေတာ့ ဂ်က္ကီက က်မထက္ ၃-ႏွစ္ေလာက္ ပိုၾကီးပါတယ္။ ေခြးေတြ၊ ေၾကာင္ေတြရဲ ့ အသက္ဟာ ၁၂-ႏွစ္ေလာက္ပဲ ရွိတယ္လို က်မ ဦးေလးက က်မကို ေျပာျပဘူးပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ အိမ္က ေၾကာင္ေတြရဲ ့ သက္တန္းကေတာ့ ေတာ္ေတာ္ကို ရွည္ပါတယ္။ တခ်ိဳ ့ ေၾကာင္ေတြဆို ၁၈-ႏွစ္ေလာက္ကို ေနသြားၾကပါတယ္။ မိုးလင္း၊ ေန ့လယ္၊ ညစာဆိုျပီး ၃-ႏွပ္စားျပီး စည္စိမ္ၾကီးနဲ ့ေနၾကရလို ့ထင္ပါရဲ ့။ ျပီး ငါးေလးစားတာျငီးေငြ ့ရင္၊ အမဲသားေျခာက္တို ့၊ ပုဇြန္ေျခာက္ကို အမုန္ ့ ၾကိတ္ျပီေကြ်းေသး။ ( ခုထိ က်မတို ့မွာ အေကာင္းဆုံး ပုဇြန္ေျခာက္ ကိုယ္ေတာင္မစားဘူး၊ ေမေမ့ဘို ့မ်ား ဝယ္ကန္ေတာ့ရင္ ကိုေရႊေၾကာင္ေတြ ပါစပ္ထဲ ေရာက္သြားေရာ။ အင္း ေခြေၾကာင္းဆိုျပီ ေၾကာင္ေတြ အေၾကာင္း ေျပာေနျပန္ျပီလို ့ မထင္ပါနဲ ့ သူတို ့ အေၾကာင္းက မပါလို ကို မရလို ့ပါ။)</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ေခြးၾကီး ဂ်က္ကီကလည္း တေကာင္တည္း အိမ္မွာ ဗိုလ္ပါပဲ။ အဲ အဲ ဒါေပမယ့္ ေၾကာင္ေတြကလည္း သူတလူ၊ ငါတမင္းပါပဲခင္မ်ား ခုေခတ္အဖြဲ ့အစည္းလို အဲေလ ေၾကာင္လဲ ေၾကာင္အဖြဲ ့ လိုေပါ့။ သူတို ့ကလည္း ေခြးၾကီး ဂ်က္ကီကို သခင္အားကိုးနဲ ့ ေခြးမထင္ဘူး ရွင့္။ ေၾကာင္အေမၾကီးဆို ျပန္ေတာင္ ကုတ္ဖဲ့ျပစ္လိုက္ေသး။ ဂ်က္ကီၾကီးကေတာ့ သနားပါတယ္ တခါတခါ ကုတ္လို ့ ႏွာေခါင္းမွာ လက္သည္းရာက အစင္းလိုက္နဲ ့ေလ။ ကိုက္ျခင္လဲ လူရွိရင္ သူ ့ကိုဟန္ ့လို ရပ္လိုက္ရနဲ ့ေလ။ လူေတြကလည္း အျမင္မေတာ္ဘူးဆို ဝင္ဟန့္ရ(ဆရာလုပ္ရတာ) ဆိုေတာ့ သူ ့ခင္ဗ်ာလည္း သခင့္အၾကိဳက္ ေနရရွာတာ။ ေၾကာင္ေတြကေတာ့ လူကေျခာက္လဲ မရပါဘူး။ ဘယ္သူ ့မ်က္ႏွာမွ မၾကည့္ဘူး၊ ကုတ္ျပစ္၊ ဖဲ့ျပစ္လိုက္တာပဲ။ မကုတ္ခင္ထဲက အျမီးၾကီးကို ဖြာလို ကိုယ္လုံးၾကီးတယ္ထင္ေအာင္ တကိုယ္လုံး အေမႊးေတြက တျဖည္းျဖည္းနဲ ့ ေထာင္လာပါေရာ။ ( တရုတ္ေတြ၊ တခ်ိဳ ့ နိုင္ငံျခားသားေတြလိုပဲ တကိုယ္ေကာင္းဆန္တာလား၊ ကိုယ္ကလြဲရင္ ဘယ္သူ ့ဘို ့မွ မသိသလိုပဲ)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
က်မကေတာ့ ဂ်က္ကီကို ခ်စ္သလိုပဲ၊ ေၾကာင္ေတြကိုလည္း ခ်စ္တာပါပဲ။ ေၾကာင္ေမြးကာစေလးေတြဆို သိပ္ကိုင္လိုေကာင္း၏။ သူတို ့က ေခြးေလာက္ေတာ့ သခင့္အေပၚ သစၥာမရွိၾကေပမယ့္ သတၱဝါေတြပဲမို ့လား။ ေခြး ဆိုတာမ်ိဳးက ေသတပန္၊ သက္တဆုံး သခင္အေပၚ ခ်စ္ခင္ၾကတာ၊ တခ်ိဳ ့ေခြးေတြဆို လူေတြကံနိမ့္ေနရင္၊ ထမင္းတစ္နပ္ပဲ ေကြ်းဘူးသူအစားေတာင္ ေသေပးတတ္သတဲ့။ ေခြးတစ္ေကာင္ အိမ္ေရွ ့လာေသေနရင္ ဒဏ္ခံတာလို ့ လူၾကီးေတြက ေျပာတာ ၾကားဘူးတယ္။ သိရသေလာက္ကေတာ့ ေၾကာင္ေတြဟာ အိမ္တအိမ္ စီးပႊားပ်က္ေတာ့မယ္ဆို အိမ္ေရႊ ့သြားတတ္ၾကတာပါပဲ။ ေျပာင္းသြားတဲ့ အိမ္ကေတာ့ ေၾကာင္လာေမြးရင္၊ ေျပာင္းလာရင္ စီပႊားေရး ပိုေကာင္းလာတတ္သတဲ့။ သဘာဝ တရားေတြကို တိရိစာၦန္ေတြက လူေတြထက္ ပိုသိသလိုပဲလား မေျပာတတ္ပါဘူး။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ေမေမ ေျပာျပဘူးသေလာက္ေတာ့ ေမေမက ဂ်က္ကီကို ေမြးစားဘို ့ စာတိုက္ဝိုင္းထဲမွာ ေနတဲ့ ေခြးပိုင္ရွင္ဆီကေန ခြင့္ေတာင္းျပီး ေခြးေတြထဲက အလွဆုံးကို ေခၚလာပါသတဲ့။ ဂ်က္ကီက အယ္လေဇးရွင္း မ်ိဳး နည္းနည္းပဲပါျပီး သူ ့အေမၾကီးကေတာ့ ဗမာေခြးမ်ိဳးလို ့ ဆိုပါတယ္။ က်န္တဲ့ေခြးေလးေတြက သူ ့အေမလိုပဲ လို ့့လဲ ေမေမကေျပာျပေသးတယ္။ နိဳ ့တိုက္ျပီး ေမြးခဲ့ရတယ္တဲ့။ (ဟုပ္တယ္ ေၾကာင္းေလးေတြလည္း သူတို ့ အေမက နို ့မတိုက္နိုင္လို ့ ထြက္ေျပးေနရင္ ေမေမက နိုဆီကိုေဖ်ာ္တိုက္တာပဲ ဇြန္းေလးနဲ့။ လက္ဖက္ရည္ဇြန္းေတာင္ သူတို ့တိုက္ဖို ့ သက္သက္ထားရတယ္။) ဂ်က္ကီးက ၾကီးလာေတာ့ သမင္ေရာင္နဲ ့ အျဖဴၾကားေလး ရုပ္လဲ မဆိုးဘူး။ ခ်စ္စရာေကာင္းတယ္၊ ေခြးေပမယ့္ သေဘာေကာင္းတယ္။ ဒါေၾကာင့္မို ့ ေၾကာင္ေတြ အနိုင္ခံရတာေပါ့။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div closure_uid_89fif="133">
က်မ မွတ္မိတဲ့ အရြယ္ေရာက္ေတာ့ ဂ်က္ကီက က်မသိမ္းညည္းကို အလြန္ခံတယ္။ သူလွည္းေနတုံး က်မေျခေထာက္မ်ား သူ ့ကိုယ္ေပၚတင္ထားရင္ ေမာ့ၾကည့္ရုံၾကည့္ျပီး ျပန္လွည္းသြားတာပဲ။ ဘယ္ေတာ့မွ ရန္မလုပ္ဘူး။ သူမ်ားေတြ သူ ့ကိုယ္ အဲလိုလုပ္လိုကေတာ့ ၾကည့္ျပီး ထိုးေဟာင္ေတာ့တာပဲ။ သူက သူ ့ကိုယ္လုံးေပၚကို အဲလိုတင္တာ မၾကိဳက္ဘူးေလ။ သူ ့အျမီးက တခါတေလ ဂ်က္တပ္ခဲျဖစ္ျပီး တြဲးေနတတ္တယ္။ အဲဒီလို ျဖစ္ေနရင္ မလွလို ့ ေမေမတို ့၊ တျခားလူေတြ ညွပ္ရင္ မရဘူး။ ကိုယ္လုံးကိုယ္ ဟိုလိုလွည့္လိုက္၊ ထြက္ေျပးလိုက္၊ ေဟာင္လိုက္ လုပ္ေနတတ္တာ။ အိမ္မွာေတာ့ ဂ်က္ကီက ေမေမ့ကို အေၾကာက္ဆုံး။ က်မက ကတ္ေက်းကို မျမင္ေအာင္ ေနာက္မွာ ဖြတ္ယူျပီ အနားၾကမွ ျဖတ္ခနဲ ကိုက္ျပစ္လိုက္ရတယ္။ ဒါေတာင္ ပါစပ္က လွန္းေတာ့ ဟပ္လိုက္ျခင္ေသးတာ။ </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဂ်က္ကီက ေရေၾကာက္တယ္။ သူ ့ကိုယ္လုံးကိုေတာ့ လွ်ာနဲ ့လွ်က္ျပီး အျမဲသပါတယ္။ တခါတေလ ေရေတြ၊ ရြံ ့ေတြ တခုခုေပလာရင္ေတာ့ ေမေမက သူ ့ကို သံၾကိဳးကို အလစ္ဖမ္းျပီး အရင္ပတ္ျပီးမွ ေရခ်ိဳးခန္းထဲ ေခၚသြားျပီး ေရခ်ိဳးရတယ္။ အလြန္ေရေၾကာက္တဲ့ ေခြးေပါ့။ ခ်ိဳးျပီး ေမေမက အဝတ္တခုခုနဲ ့ သုတ္ေပးျပီးမွ လႊတ္မွ၊ မဟုပ္ရင္ ေျပးထြက္ျပီး လဲခ်ျပီး ကိုယ္လုံးနဲ ့ ေျမၾကီးေတြကို လူးပစ္လိုက္ေရာ။ ဘယ္ေလာက္ ဂ်စ္ကန္ကန္လဲဆို။ သူက ေရကို အရမ္းေၾကာက္တာ။ မိုးေရမိလာမွပဲ စုိးခံရတတ္တာ ဒါေပမယ့္ ကိုယ္လုံးကို ခါခ်ျပီး ေရေတြကို သပ္ေနတတ္ျပန္ေရာ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
သူ ့လည္ပင္ သံၾကိဳးခ်ည္တာလည္း သူက အရမ္းမုန္းတာေလ။ ေျပာရ၊ ထိန္းရတာမခက္ဘူး။ ဒါေပမယ့္ လူရူတ္ရူတ္ဆို သူကလည္း ေနရာတကာပါေတာ့တာ။ သူရူတ္ေနတာနဲ ့ဘာမွ လုပ္လို ့မရလို ့ ေမေမက သူ ့ကို ခ်ည္ရတာေပါ့။ သူေရခ်ိဳးတာနဲ ့ သံၾကိဳးခ်ည္ဘို ့ေတာ့ ေမေမကလြဲးလို ့ ဘယ္သူမွ လုပ္လို ့မရဘူး။ အေကာင္ကထြားေတာ့ က်မတို ့က သူ ့ကို ဘယ္ထိန္းနိုင္မွာလည္း။ က်မေျပာင္ခ်ည္ရင္ေတာ့ အရိတ္အကဲ သိတတ္ပုံပဲ ျငိမ္ခံတယ္။ ျပီးက်မကလည္း ျပန္ျဖဳတ္ေပးလိုက္တာပါပဲ။ ေမေမကမ်ား ဂ်က္ကီကို သံၾကိဳးခ်ည္လိုက္ ဆိုလို ့ကေတာ့ တန္းေနေအာင္ ထေျပးတာ၊ အထိမခံဘူး သိပ္လည္တယ္။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div closure_uid_89fif="132">
ဂ်က္ကီကေလ ဧည့္သည္လာရင္လည္း သူပါဝင္ပါျခင္ေသးတာ။ ဧည့္သည္ေတြက သူ ့ကို ေၾကာက္လို ့ ကိုက္မွာစိုးလို ့ :D။ သူကမကိုက္တတ္ပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ ပြတ္သီး၊ ပြတ္သတ္ ေနျခင္တယ္။ ျပီး အိမ္မွာက သူ ့ကပဲေၾကာက္ရေတာ့ သူ ့ကို ဧည့္သည္ေတြက ေၾကာက္တာလဲ သေဘာက်ေနတာ ထင္ပါရဲ ့။ ကိုေရႊေၾကာင္ေတြက သူ ့မေၾကာက္ေတာ့ သူကလည္း လူလစ္ရင္ ေဆာ္ျခင္တယ္။ ဇာတ္လမ္းကလည္း အဲဒါပဲ။ ေၾကာင္ေတြက ေနာက္မွာ သူတို ့အတြက္ အစာေကြ်းတာကို က်ဴးေက်ာ္ျပီ အိမ္ေရွ ့က ေခြးစာကို သြားသြားစားတယ္။ အလည္လြန္တဲ့ေၾကာင္ေတြက သူတို ့ အစာမရွိလည္း စားတယ္၊ တခါ ေခြးေကြ်းတာက ပိုေကာင္းတယ္ ထင္လို ့လဲ သြားစားတယ္။ သူ ့အစားလာစာရင္ ဂ်က္ကီက သူ ့ခြင္ေပါ့ မာန္ပါေလေရာ။ ထေျခာက္မွ မဟုပ္ရင္ ရန္ျဖစ္ေရာ ေခြးနွင့္ ေၾကာင္ တိန္ေဒါင္၊ တိန္ေဒါင္ေပါ့။</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div closure_uid_89fif="134">
တခါ ေခြးကလည္း သူ ့အစား လာစားေတာ့ ေၾကာင္စာကို သြား၊ သြားစားတယ္။ ငါးေလးေတြ သူေရာ ၾကိဳက္ရဲ ့လားမသိပါဘူ။ လုပ္ေနၾကတာ တိရိစာၦန္ေတြမို ့ပဲ။ ညဘက္ အိပ္ခ်ိန္ဆိုရင္ေတာ့ ဂ်က္ကီက ဟန္ ့တာမဲ့သူ မရွိေလေတာ့ သူအၾကိဳက္ပဲ၊ ေဟာင္ျပီး ေနာက္ကေနကို ေျပးလိုက္တာ။ အဲဒါဆို ေၾကာင္ေတြက ထြက္ေျပး၊ သူမမွီတဲ့ ျမင့္ျမင့္ေတြေပၚ တက္ေနလိုက္ၾကေရာ။ ေၾကာင္ရာသီဆိုရင္ အိမ္က ေၾကာင္မ လာပိုးတဲ့ ေၾကာင္ထီးေတြႏွင့္ အိမ္က ေၾကာင္ထီး၊ ေၾကာင္မေတြ ကိုက္ၾက၊ လိုက္ၾကတာ ဆူညံကို ေနေရာ။ ဒီအခ်ိန္ဆိ္ု သူက လိုက္၊ လိုက္ကိုက္တယ္။ ထိန္းတာေပါ့ သူက . . . :) ။ ဂ်က္ကီမရွိတဲ့ အခ်ိန္ၾကေတာ့ ေမေမ့မွ အိပ္ေကာင္းျခင္း မအိပ္ရ ညည ေၾကာင္သတ္ရင္ သနပ္ခါးတုံး အေပြးကုန္တာေတြ အိပ္ယာနားယူ၊ အသံၾကားရင္ ေကာက္ထု။ ကုန္သြားရင္ ညေသာက္ဘို ့ အိပ္ယာေဘး ထားတဲ့ ေရခြက္ထဲက ေရေတြလဲ ပ်ံကုန္ေရာ။ အဲဒီေတာ့မွပဲ ဝရုန္း၊ ဝုန္း ဝုန္း ဆိုျပီး ကြဲးသြားေပေတာ့တယ္။</div>
<div closure_uid_89fif="134">
<br /></div>
<div closure_uid_89fif="134">
အဲတာ အေကာင္ေမြးရတဲ့ ဒုကၡေပါ့။ ဒါေတာင္ ခရီးသြားရင္ သူတို ့စားဘို ့ပူပင္ရတာရွိေသးတယ္။ေၾကာင္ေတြရွိေတာ့ ေၾကာင္ခ်ီးေတြၾကံဳးရ၊ ေနမေကာင္း ျဖစ္လို ့အန္ျပန္ရင္ အန္ဖက္ေတြ ၾကံဳးရ၊ ေဆးရနဲ ့ တကယ္ပါ ဧည့္သည္လာရင္ တခါတေလ အာနာဘို ့ေတာင္ေကာင္းတယ္ သူတို ့အနံအသက္ေတြနဲ ့ေလ။ သိတဲ့အတိုင္းပဲ ခိုင္းနိုင္းတာေတာင္ ရွိေသးတယ္မို ့လား ေပ်ာ့ေပ်ာ့ေလးနဲ ့ နံတဲ့ ေၾကာင္အီး လို ့ . . . ဟီးဟီး။ ေခြးေတြကေတာ့ သူတို ့ကိစၥ သူတို ့ အျပင္မွာ အဆင္ေျပသလိုပဲ ရွင္းတာမ်ားပါတယ္၊ သိပ္ဒုကၡမေပးဘူး။ ခ်ီး၊ ေသး ကိစၥကို ေျပာပါတယ္။ </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div closure_uid_89fif="135">
တခါကလည္း လည္ၾကီးမ်ိဳး အင္းေခြးဆိုျပီ ေဖေဖက ေခြး အမဲေလး တစ္ေကာင္ ေခၚလာတယ္။ သူက မၾကိဳက္ဘူး။ အေကာင္းကလည္း ၾကီးေနေတာ့ ေခြမဲေလးမွာ သူ ့ကို ေၾကာက္ေနရတာနဲ ့ ေနာက္ဆုံးေတာ့ ေဖေဖက ေခြးအမဲေလးကို သူ ့အမအိမ္ပို ့လိုက္ရတယ္။ တကယ္ ေခြးေတြကလည္း သူတို ့ထက္ ပိုခ်စ္မွာစိုးတယ္။ မနာလို တတ္ဘူေလ။ အင္းေလ ေၾကာင္ေတြနဲ ့ေတာင္ တစ္ေကာင္နဲ ့ တစ္ေကာင္ မနာလုိၾကတာပဲေလ။ ကေလးေတြကလည္း တရုန္းရုန္း၊ ေခြးေတြ၊ေၾကာင္ေတြကလည္း တဝုန္းဝုန္းနဲ ့ေပါ့။ အဟီး ေပ်ာ္စရာၾကီးေနာ္။ ဒါေၾကာင့္လည္း ဘုရားရွင္ ပြင့္ထြန္းေပၚေပါက္စဥ္က သတၱဝါေတြဟာ ဘယ္သူမွ ဒုကၡကို ဒုကၡမွန္း မသိပဲ ေပ်ာ္ေနၾကလို ့ ေျခြခြ်တ္လိုတဲ့ စိတ္ကူးပ်က္သုန္းခဲ့ရတာ ေနမွာေနာ္။</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ဒီလိုေနရင္းကေန တစ္ေန ့ေတာ့ ဂ်က္ကီဟာ အရိုးကိုက္ရင္ အရိုးမ်က္သြားတယ္။ သြားၾကားထဲ မ်က္ေနတဲ့ အရိုးကေတာ္ေတာ္နဲ ့ ထုတ္လို ့မရဘူး။ သူ တရက္ခြဲးေလာက္ အစာစားလို ့မရျဖစ္သြားတယ္။ အသက္ကလည္း ေခြးသက္တန္းအရေတာ့ သူဟာၾကီးေနျပီေပါ့။ သူ ့အသက္ ၁၂-နွစ္ေက်ာ္ ဒါမွမဟုပ္ ၁၄-နွစ္ေလာက္လို ့ ထင္တာပဲ။ အစားမစားရတဲ့ ဒဏ္၊ အရိုးမ်က္လို နာတဲ့ဒဏ္ေတြနဲ ့ ဆုံးပါးသြားတယ္။ က်မတို ့မွာ ငိုလိုက္ရတာဆိုတာ တရူံရူံပါပဲ ကေလးေတြကို။ ေၾကာင္ေလးေတြ ေသရင္ အိမ္ထဲမွာပဲ ေျမတူးျပီ က်မတို ့ ကေလးေတြပဲ ျမဳပ္ေပး၊ ပန္းေလးေတြ ေျမပုံေပၚတင္ေပး လုပ္ၾကေပမဲ့ ဂ်က္ကီၾကေတာ့ အေကာင္းၾကီးေတာ့ အိမ္မွာ ျမဳပ္လို ့မရပါဘူး။ ေဖေဖပဲ လူေခၚျပီး ပိုက္္ဆံေပး ၊ ျမဳပ္ခိုင္းရပါတယ္။ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ေသသြားေတာ့ ဂ်က္ကီကို လြမ္းလို ့ ဘယ္ေတြ၊ ဘယ္ဘဝေတြမ်ား ေရာက္ေနလဲေနာ္လို ့ ေမေမ့ကို ေမးမိရင္ ေမေမက က်မကို ေျပာပါတယ္။ ေသသြားရင္ ဘယ္ကို ေရာက္သြားမွန္း မသိနိုင္ေတာ့ဘူုး တဲ့။ ဟုပ္ပါတယ္ေလ ေခြးေတြမွ မဟုပ္ပါဘူး သတၱဝါေတြေသရင္ ဘယ္ကိုေရာက္တယ္ လို ့ သိနိုင္တဲ့သူ တစ္ေယာက္ေတာ့ ေလာကမွ ရွိဘူးခဲ့ပါရဲ ့ ဘုရားလက္ထပ္က။ ဒါေပမယ့္လဲ ေနာက္ဆုံးေတာ့ နိဗ္ဗန္ေရာက္တဲ့ သူဦးေခါင္းကိုင္ ဂါထာေတြရြတ္ေတာ့ မသိနိုင္ေတာ့ဘူးေလ။ ဘုရားရွင္နဲ ့ ရဟႏာၱမ်ားမွသာ သိနိုင္ေပတာပါပဲ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div closure_uid_a7f9tn="156" style="text-align: justify;">
ဒါေပမယ့္ ေၾကာင္မ်ိဳးဆက္ၾကီးကေတာ့ ယေန ့တိုင္ အိမ္မွာအနည္းစု အေနနဲ ့ ယေန ့တိုင္ ဆက္လက္ ေပါက္ပႊားေနၾကတုံးပါပဲရွင္။ ဂ်က္ကီရဲ ့ အေၾကာင္းကေတာ့ ဒါပါပဲကြယ္။ လာလည္ၾက၊ စာလာဖတ္ၾကသူ မိတ္သဟာ အေပါင္းလည္း ကိုယ္၊စိတ္ ႏွစ္ျဖာ က်မ္းမာ ရႊင္လန္းၾကပါေစလို ့ ဒီေနရာကေန စုေတာင္းေပးလိုက္ပါတယ္။ မွတ္ခ်က္ေတြကို ျပန္ၾကာနိုင္ျခင္း မရွိတာမို ့လည္း ေတာင္ပန္းပါတယ္လို ့။ ။</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-61356934859878403532011-08-03T02:28:00.000-07:002011-08-03T02:34:15.862-07:00ငယ္က ကစားေဖာ္ေတြရယ္<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-YiAx-TU8JI4/TjkSpUmorSI/AAAAAAAAAWs/ssME-QVSH7E/s1600/happy_children_playing_0515-1003-2917-0557_SMU.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-YiAx-TU8JI4/TjkSpUmorSI/AAAAAAAAAWs/ssME-QVSH7E/s1600/happy_children_playing_0515-1003-2917-0557_SMU.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Google မွ ရွာေဖြ ရယူထားျခင္း ျဖစ္ပါသည္။</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဟိုး ငယ္ငယ္တုံးက အိမ္ပတ္ဝန္းက်င္မွာ အတူေဆာ့ေဖာ္
ကေလးေတြ အမ်ားၾကီးရွိခဲ့တာေပါ့။ ခုေတာ့ လည္း က်မေတာင္ ကိုယ့္ျမိဳ ့ေလးႏွင့္ အလွန္းကြာခဲ့တာ
ဆယ္ႏွစ္မကေတာ့ဘူးေလ။ အိမ္တစ္အိမ္မွာ အနည္းဆုံးမရွိပါဘူးဆို ကေလး ႏွစ္ေယာက္၊ သုံးေယာက္ေတာ့
ရွိတတ္တဲ့ က်မတို ့ ပတ္ဝန္းက်င္းေလးမွာ အသက္ေတြကလည္း မတိမ္း၊ မယိမ္းႏွင့္မို ့ ေဆာ့စရာ
အေဖာ္ဆိုတာကေတာ့ မရွားသေလာက္ပါပဲ။ က်မတို ့က သာလို ့ ေတာင္မ်ားေသးတာ မဟုပ္လား၊ ဒါေပမယ့္
က်မႏွင့္ အတူေဆာ့ေဖာ္က က်မအထက္က အမတစ္ေယာက္ပါပဲ။ က်န္တာေတြက အတန္းၾကီးေတာ့ သိပ္မေဆာ့နိုင္က်ပါဘူး။
တစ္ခါတစ္ေလေတာ့လည္း ကိုယ့္အိမ္ကလူနဲ ့တင္ မိုးႏွင့္ ေျမတို ့၊ ထုတ္စီးထိုး၊ ၾကက္ေတာင္ရိုက္၊
ကြင္းပစ္တူးတို ့ ေဆာ့ရတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အိမ္မွာ တခါတခါက် ေရအိုးစင္လုပ္တန္း ဆိုျပီ
လူႏွစ္ေယာက္က လက္ေလးဖက္ကို တန္းလုပ္ျပီး ေရအိုးစဥ္လုပ္၊
အေပၚမွာ ကေလးတစ္ေယာက္က တက္ထိုင္ျပီ ေရအိုးလုပ္ရတယ္။ ကစားတဲ့သူေတြက ေရေသာက္မယ္လို ့
ဟန္ႏွင့္ အလွည့္က် ခက္ေသာက္ရတယ္။ ေရႊတံခါးၾကီး ဖြင့္ပါအုံး၊ ေငြတံခါးၾကီး ဖြင့္ပါအုံးဆိုျပီ
ထမင္းအိုးေလးတင္ပါရေစအုံး လို ့ေျပာျပီ တံခါးဖြင့္ခိုင္း၊ တခါ ဟင္းအိုးေလး တင္ပါရေစအုံးဆိုျပီး
ဖြင့္ခိုင္းလိုက္ ေဆာ့ရတာ ေပ်ာ္စရာပါပဲ။ ေနာက္တမ်ိဳး ကစားနည္းကလည္း ေခြးရူးက်တဲ့သူကို
အရူးမၾကီး မစာအု ဘယ္သြားမလို ့လဲေမးရင္ ရန္ကုန္ တိရိစာန္ရုံသြားမလို ့ လိုက္က်အုံးမလား၊
မလိုက္ျခင္ဘူး က်ားေတြ၊ ျခင္ေသ့ေတြကိုက္မွာစိုးတယ္။ မလိုက္ျခင္ေနဆိုျပီ ထြက္သြားရင္၊
မစာအုၾကီးေနပါအုံးႏွင့္ ေနာက္ကလိုက္ေအာ္ ဒီလိုလည္းေဆာ့ခဲ့ၾကတယ္ အဟုပ္။ ခုေတာ့ ရန္ကုန္တိရိစာန္ရုံလား၊
ေနျပည္ေတာ္ တိရိစာန္ေလွာင္ရုံလို ့ ေျပာင္းဆို ေနၾကျပီးလားေနာ္။ တခါတေလက်ေတာ့လည္း ျငင္းက်၊
ရန္ျဖစ္က်ႏွင့္ ပြဲးပ်က္တဲ့ အခါေတြလည္း ရွိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေဆာ့ေဖာ္ေတြထဲမွာ ေယာကၤ်ားေလးေတြေရာ ဆိုေတာ့
က်မဆိုတာ သံေခြေတာင္ လွိမ့္ဘူးတယ္။ ခုေတာ့ ဘယ္လိုလိမ့္ရမလဲ ေမ့ကုန္ဘီ။ တခါကဆို ဝန္းထရံကို
ေဘာလုံးႏွင့္ တစ္ေယာက္ျခင္း အလွည့္က် ကန္မယ္ဆိုျပီကန္တာ က်မေျခသည္းေတြက မညပ္ရေသးေတာ့
ေဘာလုံးကန္လိုက္တာ ေျခသည္းႏွင့္ ေတြ ့ သြားျပီ
ေသြးေတာင္စို ့လာတယ္။ အဲဒီကတည္းက ေျခသည္း၊ လက္သည္းညုပ္ရမွာ မပ်င္းရဲေတာ့ဘူး။ ကေလးဆိုတာ
ဘာမွလည္းသိတာ မဟုပ္ဘူးေလ၊ ေျခသည္း၊လက္သည္းညုပ္တို ့၊ ေရမိုးခ်ိဳးတာတို ့ဆိုတာ အိမ္က ေရခ်ိဳးေပး၊ ဂ်ီးတြန္းေပးမွာပဲ ကိုယ္ဘာသာကေတာ့
ဗုန္း၊ ဗြမ္းႏွင့္ ေလာင္းခ်ိဳး၊ ဆက္ျပာတိုက္ဆိုတိုက္ျပီး ေရျမဳပ္မရွိေတာ့ရင္ ေရခ်ိဳးတာျပီးတာပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ငယ္ငယ္ကမ်ား အပူထဲသြားရတာမ်ားေတာ့ ေရခ်ိဳးျပီဆိုရင္
ကိုယ္လုံးႏွင့္ ေရနဲ့ ထိတာႏွင့္ အေငြ ့ ေတာင္ထြက္တယ္။ ကိုယ္က ပူေနတာ ဘယ္ေလာက္မ်ားလည္း
ဆိုေတာ့ေလ။ မိုးရာသီဆိုရင္ မိုးေရကိုေတာ့ ကေလးတိုင္း ကိုယ့္အိမ္ တံစက္ျမိတ္မွာ
ထြက္ခ်ိဳးၾကတယ္။ က်မတို ့ေက်ာက မိတ္ေတြ ေပ်ာက္ေအာင္ေပါ့။ အညာမိုးရာသီက မိုးက ရြားတာက
နည္းနည္း ၊ ေနပူတဲ့ရက္က မ်ားမ်ား ဆိုေတာ့ မိုးရာယ္လို ့လဲ သိပ္မထူးျခားလွပါဘူး။ မိုးရြာတတ္တယ္ဆိုတာ
သိတာတစ္ခုပါပဲ။ ေဆာင္းရာသီဆို အေပၚက အေႏြထည္ေတြ ခြ်တ္လို ့ ေဆာ့တာေခြ်းတလုံးလုံး၊ ျပီး
ေျခ၊လက္ေတြ ေဆး၊ အိပ္ေတာ့ အေႏြထည္ အထပ္ထပ္၊ ဂြမ္းေစာင္တို ့၊ ဘာဘူေစာင္ အထပ္ထပ္ႏွင့္
အိပ္ရျပန္ေရာေလ။ နာစည္း၊ ေခ်ာင္ဆိုးလည္း ျဖစ္ၾကတာပဲ ေအးလြန္းေတာ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဲလို ့ အိမ္ေရွ ့ေျမကြက္လပ္မွာ ေဆာ့ရုံမကဘူး၊
အိမ္လည္ျပီးလည္း ေဆာ့ေသးတာ။ က်မတို ့ျမိဳ ့က ေတာင္ကုန္းေတြ၊ ဘိုအိမ္ေတြ ရွိတယ္။ ကေလးကတည္းက
ကုန္းေပါ ္က ဘိုအိမ္ကုန္းေတြကို သြားတဲ့ ဂတ္စ္ ပိုက္လိုင္းေတြ ေတြ ့ဘူးတယ္။ ကုန္းေပါ
္မွာ က်မ သူငယ္ခ်င္းမာလာတို ့ အိမ္ရွိတယ္။ သူတို ့ အိမ္ကလည္း က်မတို ့ အိမ္လိုပဲ ေမြးျခင္းမ်ားတယ္။
သူ ့အမေတြကလည္း က်မအမေတြႏွင့္ သူငယ္ခ်င္းေတြပဲ။
တစ္ေက်ာင္းထဲထြက္ေတြ ဆိုေတာ့ ရြယ္တူေတြက၊ သူငယ္ခ်င္းေတြ ျဖစ္ၾကရတာပါပဲ။ အဲ သူတို
့အိမ္ေရွ ့ မလွမ္း၊မကမ္းမွာ ဂတ္စ္ ပိုက္လိုင္းေတြ ရွိေတာ့ ပိုက္လိုင္းဖြင့္၊ပိတ္ လုပ္တဲ့ဘဲေလးေပၚမွာ
ပူစီေပါင္းေလး စြပ္ထားလိုက္ရင္ စိမ့္ထြက္လာတဲ့ ဂတ္စ္ ေငြ ့ေတြႏွင့္ မိုးပ်ံပူေပါင္ေလး
ျဖစ္သြားတာေပါ့။ ေလျပည့္တဲ့ ပူေပါင္ကို ထိပ္က လက္နဲ ့စည္းျပီး ထိပ္ကခ်ည္လိုက္ရင္ ရေရာ။
ပူစီေပါင္းလုပ္မယ့္ အထုပ္ေလးေတြ ဝယ္သြားျပီး၊ မိုးပ်ံပူေပါင္းေလးေတြ သြား၊ သြားလုပ္တယ္။
ၾကိဳးေလးေတြ ရွည္ရွည္တပ္၊ တခါတေလက် ကြန္ ့ျပီး ေဘာပင္၊ ေဆာ့ပင္ေတြႏွင့္ လူလို မ်က္လုံး၊
မ်က္ခုံး၊ ပါးစပ္ေတြ ဆြဲးျပီး အိမ္မွ လႊတ္လိုက္၊ ျပန္ဆြဲးလိုက္ ေဆာ့ေသး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အင္း အိမ္ပတ္လည္၊ လမ္းမေတာ္တန္းက ကစားေဖာ္ေတြ
အေၾကာင္း ျပန္သြားလိုက္ရအုံးမယ္။ က်မတို ့ အိမ္နား တဝိုက္ပဲ ကေလးေတြ ရွိတယ္၊ မ်ားေသာအားျဖင့္
ရုံးေတြဆိုေတာ့ ဒီကေလးေတြကလည္း အေျပာင္းအလဲ မရွိဘူးေပါ့။ ေန ့လည္း အိမ္အလုပ္ကူၾကရတဲ့
ကေလးေတြက သူတို ့အားလပ္ျပီ ဆိုတာႏွင့္ တစ္ေယာက္ႏွင့္ တစ္ေယာက္ အခ်က္ျပလို ့ ကစားဘို
့ လူစုၾကတာ အေမာ။ တခါ လူမျမင္ရင္၊ အိမ္ေပါက္ဝသြားျပီး ဘယ္သူရွိလား၊ ဘယ္ဝါရွိလား ေမးျပီး
ေခၚထုတ္လာတာပဲ။ က်မတို ့ျမိဳ ့မွာ အလယ္တန္း ေက်ာင္းေတြက ေန ့တစ္ဝက္ပဲတက္ရတယ္။ ဒါေပမယ့္
မနက္တက္တဲ့သူႏွင့္ ေန ့ လည္တက္တဲ့သူေတြ ကြဲးေနေတာ့ ေက်ာင္းဖြင့္ရက္ဆိုရင္ ညဘက္မွ ကစားၾကတာမ်ားတယ္။
ေက်ာင္းပိတ္ရက္က်ေတာ့ ေန ့ လယ္ႏွင့္ ည အခ်ိန္ခြဲးေဆာ့ၾကတာေပါ့။ :D လက္လက္ကို စင္ေနေအာင္ ေဆာ့ၾကတာ အဖြဲ ့လိုက္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အဖြဲ ့ကလူေတြႏွင့္ စမိတ္ဆက္ေပးမယ္ေနာ္။ မျဖဴတို ့ အိမ္က လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ ဖြင့္တယ္၊ မနက္ဆို
ဆိတ္ရိုးစြပ္ျပဳပ္ေတြေတာင္ လုပ္ေရာင္းေသးတယ္။ :P ဟုပ္တယ္ေလ ဆိတ္ရိုးပဲ ပါတာပဲဟာကိုး။
သူက က်မတို ့ အဖြဲ ့ထဲမွာ အထြားဆုံး၊ ျပီ ထုတ္ဆီးထိုးလို ့ အဖြဲ ့ႏွင့္ ေဆာ့ရတဲ့ ကစားနည္းေတြဆို
ေခါင္သူၾကီးေပါ့။ တခါတေလ သူ ့ဆိုင္မွာ အလုပ္လုပ္ မျပီးေသးရင္ က်မက သြား၊သြား ေခၚရတယ္။
သူ ့ အေဖႏွင့္ အေမကို ေၾကာက္ေတာ့ ေၾကာင္သလိုလိုပဲ(စြာတာကိုး) ဒါေပမယ့္ သိပ္မေၾကာက္ပါဘူး
မနက္တိုင္း က်မက အဲဒီဆိုင္မွာ လက္ဖက္ရည္ သြားဝယ္ေနက် ဆိုေတာ့ သြားရဲတယ္။ သူ ့အကိုက
အတန္းၾကီးျပီဆိုေတာ့ က်မတို ့ႏွင့္ မေဆာ့ရပါဘူ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ ေအးဝင္း ႏွင့္ ေနာက္တိုး တို ့ ေမာင္ႏွမ။
ဒါေပမယ့္ ေနာက္တိုးနဲ ့ပဲ ကစားၾကတာ မ်ားပါတယ္။ သူ ့အေဖက ရုပ္ရွင္ရုံမွာ ဖလင္လိပ္ေတြ
ေခြတယ္၊ တကားထဲကို ရုပ္ရွင္ရုံ ႏွစ္ရုံလုံးက ျပရင္ ၊ ဖလင္လိပ္ေတြကို စက္ဘီးႏွင့္ ဟိုပို
့လိုက္၊ ဒီသယ္လိုက္ လဲလုပ္တယ္။ ဖလင္ျပတဲ့ စက္လဲေမာင္းရတယ္။ ရုပ္ရွင္ရုံ ဝန္ထမ္းဆိုပါေတာ့။
ကေလးေတြကမ်ားျပီ လခႏွင့္ မေလာက္ငလို ့ က်န္တဲ့အခ်ိန္ေတြမွာ ေရထမ္းေရာင္းရတယ္။ ေနာက္တိုးက
သူ ့ အေဖရဲ ့ ေရထမ္းတဲ့အလုပ္ကို ကူရတယ္။ ေရထမ္းစရာေတြကုန္မွ အေျပအလႊားလာ ေဆာ့ရတယ္။
က်န္တဲ့သူ ့ ညီအမေတြႏွင့္ေတာ့ သိေပမယ့္ မေဆာ့ဘူးဘူ။ ကေလးေတြမို ့ ဆင္းရဲလို ့မို ့တို့၊
ခ်မ္းသာလို ့မို ့လို ့လဲ မသိပါဘူး။ ဂုဏ္ရွိတာ၊ ဂုဏ္မရွိတာလည္း မသိဘူး။ ေဆာ့ဘို ့ပဲ
သိၾကတာ။ အိမ္ေတြကလည္း ဘယ္သူနဲ ့ မေဆာ့ရဘူး၊ ဘယ္ဝါႏွင့္ မေဆာ့ရဘူလို ့မျပစ္ညုပ္ပါဘူး။
အားလုံးက စာရိတေတာ့ ေကာင္းၾကပါတယ္။ ကေလးမို ့ မဟုပ္ဘူး ခုထိလည္း ေကာင္းၾကပါတယ္။ သတင္းေတြ
ၾကားရသေလာက္ေပါ့ေနာ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အင္း ေနာက္ ၂-ေယာက္ကေတာ့ ညီညီ နဲ ့ မရွည္
တို ့ ေမာင္၊ ႏွမ ေပါ့။ သူတို အကို ကိုၾကီးလည္း တခါတခါေတာ့ ဝင္ေဆာ့တတ္တယ္။ သူတို ့က
ရခိုင္လူမ်ိဳးေတြပါ။ သူ ့တို ့ အေဖက ဧရာဝတီရုံးက ကိုယ္စာလွယ္လုပ္တယ္။ (ေနာက္ဆို ဒီရာထူး
ရွိပါအုံးမလားပဲ) သူတို ့ေတြႏွင့္က တအိမ္လုံးနဲ ့ သိတာ။ ညီညီက က်မႏွင့္ အရြယ္မတိမ္းမယိမ္းေပါ့။
ကေရာင္း ကစားျပီဆိုရင္ေတာ့ (အဖြဲ ့ႏွစ္ဖြဲ ့ခြဲးျပီ အိုးခ်မ္းကြဲးေတြ ထပ္ ၊ ျပီးေတာ့
ေဘာလုံး ေသးေသးႏွင့္ ပစ္ရတယ္။ ေခြးရူးက်တဲ့ အဖြဲ ့က ေဘာလုံးေကာက္ျပီး တစ္ေယာက္နဲ ့
တစ္ေယာက္ လက္ပူမထိေအာင္ ပစ္ေပးရင္း က်န္အဖြဲ ့က လူေတြကို ေဘာလုံးပစ္ျပီး မိေအာင္ဖမ္းရတယ္။
က်န္တဲ့ အဖြဲးက ကိုယ္ပစ္ထားလို ့ ေအာက္က်ေနတဲ့ အိုးၾကမ္းကြဲးေတြကို အလစ္မွာ ဝင္ ဝင္ေကာက္ျပီ
ျပန္ထပ္ရတယ္။ အားလုံးထပ္ျပီးရင္ ကေရာင္း လို ့ေအာ္ရင္ နိုင္တယ္။ မတင္ျပီခင္ ေဘာလုံးနဲ့
တစ္ေယာက္ေယာက္ ထိသြားရင္ ရုံးတယ္၊ ေခြးရူးလုပ္ရတာေပါ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီကစားနည္းဆိုရင္ ညီညီနဲ ့ က်မနဲ ့ အျမဲ
ရန္ျဖစ္ရတယ္။ သူက လက္တည့္တဲ့အျပင္ အင္နဲ ့ အားနဲ ့ ပစ္ဖမ္းတတ္တယ္။ ဖမ္းတိုင္းလည္း က်မကို
အရင္ ဖမ္းေလ့ရွိတယ္။ ဘယ္လိုဖမ္းတယ္ ထင္လဲရွင္ ။
ဘယ္ေလာက္ေဝးေဝး ေျပးေျပး ေနာက္ကေနလိုက္လို ့ မွီေလာက္တဲ့ အေနအထားေရာက္လာရင္
က်မပါးကို အတည့္ခ်ိန္ျပီမွ အားနဲ ့ပစ္တာေလ။ ပါးကို နီစုတ္ေနေတာ့တာပဲ။ က်မ ဘယ္ေလာက္
စိတ္ဆိုးဆိုး ကစားတိုင္း အျမဲအဲလိုပဲ လိုက္ဖမ္းတာပဲ။ ဒါေပမယ့္ သံေခြလိမ့္တမ္း ကစားတာတို ့ တျခားကစားနည္းေတြႏွင့္ဆို
က်မကို အေလွ်ာ့ေပးျပန္ေရာ။ အဲဒီလို သူငယ္ခ်င္းေပါ့။ သူ ့ညီမက က်ျပန္ေတာ့ သေဘာေကာင္းျပန္ေရာ။ သူတို ့
ႏွစ္ေယာက္က က်မႏွင့္ တစ္ႏွစ္ၾကီး၊ တစ္ႏွစ္ငယ္ေတြ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ျပီးေတာ့ က်မႏွင့္ က်မအမ အားလုံးေပါင္း ၆-ေယာက္၊
တခါတခါၾက ၈-ေယာက္ ေပါ့။ ကစားနည္းမွာ ေခြးရူးက တစ္ေယာက္ထဲ လုပ္ရတာရွိတယ္။ နွစ္ဖြဲးခြဲး
ကစားရတဲ့ ကစားနည္းေတြ က်ရင္ေတာ့ အရြယ္ညီေတြ တြဲးျပီး နံမည္ဖြက္ရတယ္။ ေခါင္းသူၾကီးေတြကို
ဖြက္တဲ့ နံမည္ႏွစ္ခုေျပာရင္ သူတို ့ထဲက တစ္ေယာက္က နံမည္တစ္ခု ေရြးတယ္။ က်တဲ့သူက သူဖက္လိုက္၊
က်န္တာက တျခားအဖြဲ ့ ဆိုျပီ အဖြဲ ့ခြဲး လိုက္တာပါပဲ။ တေန ့ ၊တရက္လည္း မဟုပ္ဘူး။ ကစားလိုက္တာဟာ ေႏြပိတ္ရက္တင္
လည္းမကဘူး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေပမယ့္ ခုေတာ့ မျဖဴတို ့ မိသားစုေတြလည္း
ဘယ္ေရာက္သြားလည္း မသိေတာ့ဘူး။ သူတို ့ လက္ဖက္ရည္ဆိုင္ ေနရာမွာ တျခားသူေတြေရာက္ေနျပီ။ ရုပ္ရွင္ရုံကလည္း အစိုးရပိုင္ကို ေရာင္းလိုက္ေတာ့
ေနာက္တိုးတို ့ မိသားစုေတြလည္း က်မတို ့ အပိုင္းကေန တျခားရပ္ကြက္ေရာက္သြားျပီ။ ၾကီးလာေတာ့
ေခၚရတာလည္း အရင္ေလာက္ မဟုပ္ေတာ့ဘူး။ နည္းနည္း စိမ္းလာတယ္။ ညီညီကလည္း အိမ္ေထာင္ေတြက်ျပီ
အထက္အရပ္မွာလို ့ ၾကားတာပါပဲ။ သူ ့ညီမကေတာ့ ရန္ကုန္မွာ အလုပ္လုပ္လို ့ လမ္းၾကံဳရင္
ေတြ ့ရေသးတယ္။ က်မတို ့လား၊ က်မတို ့ ညီမေတြေတာင္ အိမ္ေထာင္ကြဲးေတြ ျဖစ္ကုန္ပါျပီ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေအာ္ သူငယ္ခ်င္း၊ မိသားစု၊ အေဖာ္ဆိုတာေတြက
တေန ့ေန ့၊ တခ်ိန္ခ်ိန္မွာ ဒီလိုပဲ ကိုယ္လမ္းေတြကို ဆိုင္ရာ၊ ဆိုင္ရာသြားလိုက္ၾကတာ
ျပန္စုံဘိုလည္း မလြယ္၊ စုံခဲ့ရင္ေတာင္ အရြယ္ေတြ၊ရုပ္ေတြေျပာင္းလို ့ ဘယ္သူရယ္၊ ဘယ္ဝါရာယ္
မွတ္မိၾကေတာ့မယ္ မထင္ေတာ့ပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ က်မတို ့ေတြ ငယ္ငယ္က ကြင္းျပင္က်ယ္ၾကီးထဲမွာ
အတူတူေဆာ့ ကစားဘူးခဲ့ၾကတယ္ ဆိုတာကိုေတာ့ အျမဲတမ္းမွတ္မိ ေနပါတယ္ သူငယ္ခ်င္းတို ့ရာယ္။ ဒါေၾကာင့္ ေရစပ္ေတြ ့စုံတုံးခဏ ေတြ ့ၾကရတဲ့ သူေတြ
တစ္ေယာက္ႏွင့္ တစ္ေယာက္ ဘာလို ့မ်ား ခ်စ္ခ်စ္ခင္ခင္ စိတ္ရင္းႏွင့္ မေနနိုင္တဲ့ သူေတြမ်ားေတြ
့ရင္ က်မေလ စိတ္မေကာင္းလည္း ျဖစ္မိတယ္။ ကိုယ့္အေပၚ မေကာင္းတဲ့သူေတြ ေတြ ့ရင္လည္း ခပ္ခြာခြာပဲ
ေနမိေတာ့တယ္။ ကိုယ့္စိတ္ကို သူတို ့ ေတြေၾကာင့္ အေရာင္ေတြ ပို မဲညစ္မလာေစျခင္ဘူးေလ။
ဆရာၾကီးေရႊဥေဒါင္းရဲ ့ တသက္တာ မွတ္တမ္းထဲကလို ဆူးေတြတစ္ေခ်ာင္းျပီး၊ တစ္ေခ်ာင္းေပါက္လာတာ
မွန္ေပမယ့္ တတ္နိုင္သမွ်ေတာ့ ထပ္မတိုးေအာင္ ကာကြယ္ရမွာေပါ့ေလ။ ။</span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-10057089973325107262011-07-28T01:52:00.000-07:002011-07-29T01:40:32.707-07:00စေလျမိဳ ့မွ တခိုးၾကီး ဘုရား ႏွစ္ဆူ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေမေမ့အိမ္ကို ျပန္စဥ္က စေလျမိဳ ့ကို အလည္သြားခဲ့ပါတယ္။
စေလမွာလည္း ေက်ာင္းတက္တုံးက သူငယ္ခ်င္းေတြ ရွိပါတယ္။ သူတို ့အိမ္ေတြကိုေတာ့ အလည္သြားခဲ့ရေပမယ့္
အမ်ိဳးအိမ္ကိုေတာ့ မေရာက္ခဲ့ရပါဘူး။ မသြားတာၾကာေတာ့ အိမ္ေပ်ာက္ေနတာမို ့ မဝင္ခဲ့ရေတာ့ပါဘူး။
သူငယ္ခ်င္းက သြားျခင္တဲ့ေနရာေတြ ဘယ္လိုသြားရမလဲ ေမးတာႏွင့္ သူကိုယ္တိုင္ လိုက္ပို ့ေပးပါတယ္။
သူငယ္ျခင္းက လိုက္ပို ့ ေပးလို ့ ဖူးခဲ့ရေသာ ဘုရား(၂)ဆူကို အမ်ားဖူးေမွ်ာ္နိုင္ ေစရန္
ရိုက္ယူခဲ့မိေသာ ပုံမ်ားကို ျပန္လည္ မွ်ေဝေပးျခင္တာပါ။ စေလႏွင့္ ဆိတ္ျဖဴျမိဳ ့ေတြဟာ
ပုဂံေခတ္ကေန ယေန ့ထက္တိုင္ တည္ရွိေနတဲ့ ျမိဳ ့ ေတြပါ။ ပုဂံေခတ္ကေတာ့ အေတာ္ကို စည္းကား
ၾကီးက်ယ္တဲ့ ဧရာဝတီျမစ္ေဘးက ျမိဳ ့ေတြ ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ ခုေတာ့ ျမိဳ ့ ငယ္ေလးေတြ အျဖစ္ဆက္လက္ တည္ရွိေနဆဲပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> စေလသူ၊ စေလသားမ်ားကေတာ့ သူတို ့ျမိဳ ့ကို
ပုဂံငယ္လို ့ တင္စားေျပာဆိုေလ့ ရွိၾကပါတယ္။ ဘုရားေတြႏွင့္ ပုဂံမွာလိုပဲ ျပည့္ေနလို
့လို ဆိုတာပါပဲရွင္။ စေလနားက ရွင္ပင္စာၾကိဳ ဘုရားၾကီးကိုေတာ့ ဒီတေခါက္ မသြားျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။
မဟာမုနိ ဘုရားဆင္းတုေတာ္ ျမစ္ရိုးတစ္ေလွ်ာက္ ပင့္ေဆာင္လာရာ စာေလးငွက္ငယ္မ်ားက ဘုရားကို
လာၾကိဳတဲ့ေနရာျဖစ္တယ္လို ့ ဘုရားသမိုင္းကို ေျပာၾကပါတယ္။ ဘုရားပင့္လာတဲ့ ေဖာင္ေတာ္ကိုလည္း
ဒီေနရာမွာ တစ္ေထာက္နားရင္း ဘုရားတည္ထားခဲ့ျခင္း ျဖစ္ပါတယ္။ မေရာက္ခဲ့တာမို ့ ဘုရားပုံေတာ္ကိုေတာ့
မတင္ေပးနိုင္ေတာ့ပါဘူ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေပမယ့္ ခုတင္ေပးမယ့္ ဘုရားပုံကေတာ့ ရခိုင္ဘုရားပါ။
ဒီဘုရားဆင္းတုကလည္း မုနိတဆူ ျဖစ္တယ္လို ့ သူငယ္ခ်င္းက ေျပာျပပါတယ္။ ဆုေတာင္းျပည့္တယ္လို
့လည္း သူငယ္ခ်င္းကေျပာပါတယ္။ အလြန္ သပ္ပါယ္ပါတယ္။ ဧရာဝတီျမစ္ေဘးမွာပဲ တည္ရွိပါတယ္။
ျမိဳ ့ကေန မလွန္း၊တလွန္မွာ တည္ရွိေနတာပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-IQBj6l1_Yy0/TjER9_lhhMI/AAAAAAAAAWQ/sS0Y1oP6XG8/s1600/DSC01223.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/-IQBj6l1_Yy0/TjER9_lhhMI/AAAAAAAAAWQ/sS0Y1oP6XG8/s400/DSC01223.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဘုရားတံတိုင္းအဝင္ မုတ္ဦးပုံပါ။ </span></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-oKVxWjB-ZrE/TjEUtEwzrpI/AAAAAAAAAWU/875TiYcDYus/s1600/DSC01224.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://3.bp.blogspot.com/-oKVxWjB-ZrE/TjEUtEwzrpI/AAAAAAAAAWU/875TiYcDYus/s400/DSC01224.JPG" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
အတြင္း ဝင္သြားေတာ့ ျမင္ရတဲ့ပုံပါ။ ဘုရားက ျမိဳ ့ႏွင့္ လွမ္းေတာ့ ေစာင့္ေရွာက္ဘို ့ မိသားစုတစ္စုက ဘုရားဝန္း အတြင္းမွာ ေနတာမို ၊့ ေသာ့ပိတ္ထားတဲ့ အတြင္းတံခါးကို လိုက္ဖြင့္ေပးမွ ဝင္ဖူးလို ့ရပါတယ္။ </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-rD4Mj0rCxRI/TjEanLsHgSI/AAAAAAAAAWY/SyEPOHdytTM/s1600/DSC01225.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://3.bp.blogspot.com/-rD4Mj0rCxRI/TjEanLsHgSI/AAAAAAAAAWY/SyEPOHdytTM/s640/DSC01225.JPG" width="480" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ဓာတ္ပုံထဲကထက္ အျပင္မွာေတာ့ ေရႊသားအတိျဖင့္ ဆင္းတုေတာ္ကို ၾကည္ညိုဖြယ္ရာ ဖူးေျမာ္ရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။ (ဆင္းတုေတာ္ကေတာ့ ေရႊခ်ထားတာပါ :P)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-7BcUVqWqqlM/TjEeWcHHYKI/AAAAAAAAAWg/cRrubWH-EN8/s1600/DSC01172.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-7BcUVqWqqlM/TjEeWcHHYKI/AAAAAAAAAWg/cRrubWH-EN8/s640/DSC01172.JPG" width="480" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-DtvkH6Go7gQ/TjEdaAhPuVI/AAAAAAAAAWc/BpOcv_x_CXU/s1600/DSC01231.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">ဒါကရွင္ပင္မဟာလာဘ(မံဘုရား) ျဖစ္ပါတယ္။</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္တစ္ဆူကေတာ့ မံဘုရားပါ။ ယြန္းဘုရားတစ္ဆူ
အျဖစ္ေတြ ့ရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။ ႏွီးမ်ားျဖင့္ ယက္လုပ္ထားျပီ၊ သစ္ေစးမ်ားျဖင့္ သရိုးကိုင္ထားကာ၊
ေရႊခ်ထားေသာ ပုဂံဘုရားျဖစ္ပါတယ္။ ပုဂံဘုရားေတြ ျမစ္ထဲေမွ်ာ္ပါစဥ္က ဘုရားဆင္းတုေတာ္သည္
ယြန္ထည္ျဖစ္ေသာေၾကာင့္ ျမစ္ေရမွာ ေပါေလာ ေမွ်ာပါလာတာကို စေလျမိဳ ့ခံမ်ားက ဖူေတြ ့ရတဲ့အတြက္
ေရထဲကို ဆင္းဆယ္ယူျပီး ျမိဳ ့ ေပါ ္မွာ ေက်ာင္းေဆာက္လွဴဒန္းလို ့ ပူေဇာ္ထားတဲ့ ဘုရားတစ္ဆူျဖစ္ပါတယ္။
မၾကာခင္ကပဲ ဘုရားရဲ ့ ေက်ာဘက္က အမိုးေရယိုရာမွ ေဆြးေျမ ့ပ်က္ဆီးခဲ့လို ့ အမိုးမ်ားကို
လုံျခံဳေအာင္ျပင္ဆင္ျပီးမွ ယြန္းပညာရွင္မ်ားႏွင့္ ဘုရားေက်ာဘက္ အပ်က္အဆီးတို ့ ကို
ျပန္လည္ ျပင္ဆင္ထားတာ ျဖစ္ပါတယ္။ ပုဂံေခတ္လက္ရာျဖစ္ျပီး ၾကည္ညိုဖြယ္ ဖူးေမွ်ာ္နိုင္မွာ
ျဖစ္ပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <span style="color: #fff2cc;"><span style="color: #b45f06;">ရုပ္စုံ</span>ုံ</span>ေက်ာင္းမွာ ရိုက္လာတဲ့ ပုံေတြက နည္းနည္းမ်ားတာမို ့လို ့ ေနာက္မွ သက္သက္ ခြဲးတင္ေပးမယ္လို ့ စိတ္ကူးထားပါတယ္။ စေလျမိဳ ့ရဲ ့ အရိပ္အေယာင္ကို မေတြ ့ရေပမယ့္ စေလက ဂုဏ္ထူးေဆာင္ ဘုရားႏွစ္ဆူကို ဖူေမွ်ာ္ၾကပါအုံးလို ့ ေျပာရင္းနိဂုံးခ်ဳပ္လိုက္ပါျပီေနာ္။ ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br /></span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-64857336272355192222011-07-22T00:43:00.000-07:002011-07-22T18:14:00.366-07:00စိတ္မႏွံျခင္းႏွင့္ အေယာင္ေဆာင္သူ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-YX1Ff8sSH-4/Tiki0m9HBMI/AAAAAAAAAWI/HhqV9QXxRUI/s1600/Beautiful_Wallpaper.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-YX1Ff8sSH-4/Tiki0m9HBMI/AAAAAAAAAWI/HhqV9QXxRUI/s320/Beautiful_Wallpaper.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ျမိဳ ့လယ္မွာ တခါတရံ၊ လူေတြၾကားထဲ ေနျခင္သလိုေန၊
သြားျခင္ရာ ေလွ်ာက္သြားေနျပီး စိတ္မႏွံေနတဲ့ လူေတြကို ရံဖန္၊ ရံခါ ၾကံဳရ ေတြ ့ရဘူးၾကမွာပါ။ ျမိဳ ့ျပေတြမွာေတာ့ လိုင္းကားေတြေပါ ္မွာ ပါလာတတ္
ပါေသးတယ္။ နယ္ေလးေတြမွာေတာ့ ဧရိယာက်ည္းေတာ့ ျမိဳ ့ခံလူေတြႏွင့္ အျမဲလို ေတြ ့ၾကံဳေနရတတ္တာပါပဲ။
တခါတေလလည္း ကိုယ့္ျမိဳ ့က အရူးကို တျမိဳ ့ႏွင့္ တျမိဳ ့ကူးေနေသာ လိုင္းကားေပါ ္ တင္ေပးလိုက္တတ္
တာေတြလည္း ရွိရဲ ့။ က်မတို ့ ျမိဳ ့ေလးမွာလည္း ေမြးကတည္းက ေနလာျပီ၊ စိတ္ေနွာက္က်ရာကေန
ေသတဲ့ အထိ ေနသြားတဲ့ သူေတြလည္း၊ သုံးေယာက္ေလာက္ ရွိခဲ့ဘူးတယ္။ သူတို ့ကိုသြားစျပီဆိုရင္
တကယ္လည္း ၾကမ္းၾကမ္းတမ္းတမ္း တုံ ့ျပန္ၾကေလ့ ရွိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မတို ့ ငယ္ငယ္တုံးက ထင္ရွားခဲ့တဲ့ အရူးမတဦး
နံမည္က `ပူးစူးမ`တဲ့။ စိတ္ဆင္းရဲမူ ့ဒဏ္ဖိစီးလို ့ သာရူးသြားတာပါ။ အဝတ္အစား အလြန္လုံျခဳံပါတယ္။
သူမ၏ ဖခင္က အဂၤလိပ္စာ က်ဴရွင္သင္ပါတယ္။ က်မတို ့ ေမေမေတာင္ ဒီဆရာ့ရဲ ့ က်ဴရွင္ တက္ခဲ့ဘူးပါေသးတယ္။
ဖခင္ဆုံးျပီးေနာက္ပိုင္း လုပ္ကိုင္စားရင္ ေၾကြးပူလို
့ပဲ ရူးသြားတာလိုလို ၾကာခဲ့ဘူးပါသည္။ အရူးမမို ့မ်ား ထိရမယ္ မထင္ပါနွင့္ ေယာက်ၤားေတြႏွင့္
စကားေတာင္ မေျပာပါဘူး။ စရင္လည္း ကုန္းေအာ္ တုတ္ေတာ့တာပါပဲ။ စိတ္တိုေအာင္ စရင္ေတာ့ လူကိုေတာင္
လိုက္လုပ္တတ္ပါေသးတယ္။ တကယ္ကို ၾကမ္းပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ အထင္ရွားဆုံး ႏွင့္ က်မ အေၾကာက္ဆုံး အရူးတစ္ေယာက္ကေတာ့
`အရူးသိမ္းေအာင္` ပါ။ သူက က်မတို ့ အိမ္ေရွ ့ စိန္ပန္းပင္ေအာက္ သစ္ျမစ္ဆုံ ခြၾကားက
ေျမျပင္ေပါ ္ အျမဲထိုင္လို ့ ေနတတ္ပါတယ္။ တစ္ခါတစ္ေလလည္း ေရွာက္သြားလို ့ မရွိပါဘူး။
သူလာထိုင္ေနရင္ က်မက ကေလးဆိုေတာ့ အျပင္မထြက္ရဲပါဘူး။ ေမေမကခိုင္းလို ့ အိမ္ျပင္ထြက္စရာရွိရင္
အိမ္ေက်ာ္တဲ့ အထိ ေဖေဖကို လိုက္ပို ့ခိုင္းျပီးမွ သြားပါတယ္။ သူကလည္း သိတယ္ ၾကည့္ျပီ
ျပဳံးေနတတ္ ပါတယ္။ ေဖေဖကေတာ့ တခါတေလ ငွက္ေျပာသီးေလး ဘာေလး ထြက္ေကြ်းတတ္ေတာ့ သူက ဗိုက္ဆာတုံး
ေဖေဖ့ကို ျမင္ရင္ မုန္ ့လာ ေတာင္းတတ္ပါတယ္။ လာေတာင္းရင္ေတာ့ ရွာေကြ်းရတာေပါ့ေလ။ သနားေတာ့
သနားပါတယ္။ အရူးေထာင္ကို ပို ့လိုက္သလို ၾကားျပီး ေပ်ာက္သြားပါေသးတယ္။ ေနာက္ေတာ့ ျပန္ထြတ္လာျပီ
က်မတို ့ အိမ္ေရွ ့တခါ ေရာက္လာျပန္တာပါပဲ။ ေသေတာ့လည္း က်မတို ့ အိမ္ေရွ ့ ေထာင့္ေလးမွာပဲ
ေသသြားလို ့ ရပ္ကြက္ကပဲ ေျမျမဳပ္သျဂိဳဟ္လိုက္ရပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေပမယ့္ ဘယ္ကလာမွန္းမသိတဲ့ စိတ္ေႏွာက္ေနသူေတြ
ထဲကေန အသက္(၄၅-ႏွစ္ ၅၀) ေလာက္ရွိတဲ့ အမ်ိဳးသမီးၾကီး တစ္ဦး က်မတို ့ျမိဳ ့မွာ ေပါ ္လာပါတယ္။
ေစ်းေရွ ့က အဂၤလိပ္ေခတ္က ရွိတဲ့ ႏွစ္ထပ္ အေဆာက္အဦးေရွ ့က ေလွခါးထစ္ေတြမွာ တခါ တခါ
မနက္ပိုင္း၊ တခါ တခါက်ေတာ့လည္း တေန ့ လယ္လုံး မလုံျခဳံတဲ့ ဝတ္စား ဆင္ယင္ပုံေတြႏွင့္
ပါးစပ္က ေပါက္တတ္ကရေတြ ေအာ္ဟစ္ေျပာရင္း ထိုင္ေနေလ့ ရွိပါတယ္။ ကိုယ္လုံး၊ ကိုယ္ထယ္ကလည္း
ခပ္ထြားထြားမို ့ အေဝးကပင္ ထင္ထင္ရွားရွား ျမင္ရတဲ့ သူေပါ့ရွင္။ ၁၉၉၄-၅ ခုႏွစ္ ကာလမ်ားကပါ။
ေစ်းဘက္ကို ေစ်းဝယ္ဘို ့၊ ေမေမ့ေစ်းျခင္းလိုက္ယူဘို ့၊ သူငယ္ခ်င္းေတြႏွင့္ သြားရင္းလာရင္း
အေၾကာင္း အားေလွ်ာ္စြာ ျဖတ္သြားရေလတိုင္း ဒီအမ်ိဳးသမီးကိုေတြ ့ ရျမဲပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သြားျပန္ေတာ့လဲ ျမင္ရတယ္၊ ျမင္ရေတာ့လဲ အသံေတြၾကား(သူမက
တခါတေလ ျဖတ္သြားတဲ့ လမ္းသြား၊ လမ္းလာေတြကို ေအာ္ဟစ္ေခါ ္ နဳတ္ဆက္တတ္ပါေသးတယ္။) ေတာ့လဲ
မၾကည့္ဘဲ မေနနိုင္ ျပန္ေပါ့ေလ။ ခပ္ေဝးေဝးကပဲ သြားျဖစ္တာပါ။ လွမ္းဆြဲးလိုက္မွာ ေၾကာက္လို
့ေလ။ :D ေယာကၤ်ား၊ မိန္းမ မွန္သမွ်လည္း
ၾကည့္သူကၾကည့္၊ ေရွာင္သူက ေရွာင္ေပါ့ေလ။ သူမက ထိုင္ရင္ လုံခ်ည္က ေအာက္စလြတ္ ေနတတ္ျပီး၊
ရင္ဘက္က ေဟာင္ေလာင္း ျဖစ္ေနတာကိုး။( ျမန္မာနိုင္ငံမွ စိတ္မႏွံ ့တဲ့သူေတြသာ အသိစိတ္
မရွိမွ ဒီလိုလုပ္တတ္ၾကတယ္လို ့ ထင္လို ့လားမသိပါ။။ က်မတို ့ျမိဳ ့က တျခားစိတ္မႏွံ ့တဲ့
အမ်ိဳးသမီးတစ္ေယာက္ဆို ေသတဲ့အထိ လုံျခဳံတဲ့အက်ၤ ီ၊ လုံခ်ည္ရွည္ႏွင့္ တခါမွေတာင္ ဘာဆို၊ဘာမွမေပါ ္ ေအာင္ေနသြားတာပါ။ )</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သူမကို ပထမစေတြ ့ဘူးစဥ္က ၁၉၉၂ လြန္မ်ားဆီက
ထင္ပါတယ္။ အခ်ိန္ကာလ ေတာ့ အတိအက် မမွတ္မိေတာ့ဘူး၊ သူ ့ကိုေတြ ့ျပီး ၃-၄ လေလာက္ၾကာေတာ့
ေပ်ာက္သြားပါတယ္။ ဘယ္ကလာမွန္းမွ မသိတာ ျပန္ေပ်ာက္သြားေတာ့လဲ တျခားေနရာ ေရာက္သြားျပီလို
့ပဲ ယူဆလိုက္ရတာပါပဲေလ။ ေမ့ေမ့ေပ်ာက္ေပ်ာက္ ေနျပီးခါမွ တစ္ႏွစ္၊ႏွစ္ႏွစ္ေလာက္ ေနျပီးမွ
တစ္ခါ ဒီပုံစံႏွင့္ ျပန္ေပါ ္လာျပန္ေတာ့လဲ အားလုံးက ဘာလဲ၊ ေထာက္လွန္းေရးကလိုလို တကယ္ရူးတာလာ?
လိုလိုေတြးၾကတာပါပဲ။ ေတြးလည္း ေတြးပါပဲ၊ သူလည္းသူ ့ ဘာသာေန၊ ကိုယ္လဲ ကိုယ္အေၾကာင္းနဲ့မို
့ ဘယ္သူမွလဲ လိုက္ ၾကည့္ေနမယ္ မထင္ပါဘူေလ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သူမကလည္း တစ္ေနရာထဲ ထိုင္ေနတာမ်ိဳး မဟုပ္ေတာ့ဘူး။
ျမိဳ ့လယ္ပိုင္းမွာ ေလွ်ာက္လိုက္၊ ေစ်းေရွ ့ လမ္းမတေလွ်ာက္ ေတာင္ဘက္ျခမ္း သြားလိုက္၊
ေျမာက္ဘက္ျခမ္း သြားလိုက္။ ၾကဳံရာ ေတြ ့ ရာထိုင္လိုက္ လုပ္ေနတတ္ပါတယ္။ ဝတ္စားဆင္ယင္တာ၊
ေနပုံ ထိုင္ပုံေတြကေတာ့ အတူတူပါပဲ ဘာမွေျပာင္းလဲမူ မရွိပါဘူး။ သူမျပန္ေပါ ္လာျပီ ေနာက္ပိုင္းလဲ
က်မတို ့ အဖို ့ေတာ့ စိတ္ေနွာက္သူ ေနာက္တစ္ေယာက္တိုး လာတာပဲေပါ့။ ေနတာ၊ ထိုင္တာ ကေတာ့
တကယ့္ကို သတိခ်ိဳ ့ယြင္းေနလို ့သာ အျမင္မေတာ္၊ ေတာ္ယိ ေရာ္ယိ ေနထိုင္ေနသူ လိုပါပဲ။
စား၊ ေသာက္ေနတာမ်ိဳးေတာ့ က်မကပဲမေတြ ့ တာလားေတာ့ မေျပာတတ္ဘူး၊ တခါမွကို မျမင္ဘူးဘူ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ေတာ့ ျပန္ေပ်ာက္သြားတယ္။ ဘယ္လိုေပ်ာက္သြားတယ္လို
့ မသိရပါဘူး။ သူေပ်ာက္သြားျပီး ၁၀-ရက္ေလာက္
အၾကာမွာ တိုင္းက စသုံးလုံးေတြ က်မတို ့ျမိဳ ့ကို အုပ္စုလိုက္ဆင္းလာပါတယ္။ နယ္ျမိဳ ့မွာ
လူစိမ္းေတြ ေရာက္လာရင္ ျမိဳ ့ခံေတြက သတိထားမိၾကတတ္တာ သဘာဝပါပဲ။ သူတို ့ အဖြဲ ့ကလည္း
အုပ္စုလိုက္ သြား၊ လာေနတာ ဆိုေတာ့ ပိုလည္း သတိထားမိတာေပါ့။ သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္လဲ ဒီအဖြဲ
့ ထဲပါလာေတာ့ က်မဆီ တစ္ရက္ေတာ့ အလည္ေရာက္လာပါတယ္။ သူတို ့က သူတို ့ အလုပ္ႏွင့္ဆိုေတာ့
တမင္လာတာေတာ့ မဟုပ္ပါဘူး။ ခရီးသြား ဟန္လြဲပဲ ဆိုပါေတာ့ေလ။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေမးဘို့ အေၾကာင္းတိုက္ဆိုင္စြာ ေရာက္လာတဲ့
သူငယ္ခ်င္းကို ၾကဳံတုံး ကိုယ္ကလဲ ေမးလိုက္မိပါတယ္။ ဟဲ့ နင္တို ့ ဘာကိစၥႏွင့္ ဒီမွာ
ဒီေလာက္လူအမ်ားၾကီး ေရာက္လာတာလဲလို ့ . . . . .။ က်မေမးေတာ့ သူငယ္ခ်င္းက လိုတိုရွင္းပါပဲ
သူတို ့ ဌါနေအာက္က အမ်ိဳးသမီး တစ္ဦး ဒီျမိဳ ့မွာ အသတ္ခံရလို ့ စစ္ေဆးဖို ့ နယ္ဆင္းလာတဲ့
အေၾကာင္းပါ။ တာဝန္မို ့ တျခားလဲထပ္မေျပာ၊ က်မလဲ ထပ္ေမးဘို ့ မေကာင္းေတာ့ပါ။ ဘယ္လိုလူမ်ိဳးႏွင့္
ပတ္သတ္တာ စုံစမ္းမိလို ့ အသတ္ခံလိုက္ရတယ္၊ စုံစမ္းခံရတဲ့သူကလည္း သိလို ့ လက္ဦးမူ ့
ယူလိုက္တာလားလဲ မသိရပါဘူး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီ ျမိဳ ့လယ္မွာ ေပါ ္လာတဲ့ ရူးေနေရာင္ေဆာင္ထားတဲ့
အမ်ိဳးသမီးကိုလည္း ဘယ္ေတာ့မွ ျပန္မေတြ ့ ရေတာ့ပါဘူး။ က်မလည္း စိတ္မေကာင္းျဖစ္တာကလြဲလို
့ ဘာတတ္နိုင္မွာလဲေလ။ ကိုယ္ကေက်ာင္းသားပဲ ရွိေသးတာ။ အလုပ္ဆိုတာလဲ မသိ၊ အလုပ္ရဲ ့သေဘာကိုေတာင္
သိေသးတာမွ မဟုပ္တာ။ စုံစမ္းေထာက္လွမ္းတဲ့ ပညာေတြက စိတ္ဝင္စားစရာေကာင္းေပမယ့္ အသက္အႏၱရာယ္
မ်ားျပားတာေတာ့ အမွန္ပဲလို ့ မ်က္ျမင္ကေလး ျဖစ္ခဲ့ရပါတယ္။ ဒီလို ေနရာဌါနမ်ိဳးမွာ စားဝတ္ေနေရးအတြက္ အလုပ္လုပ္ရတဲ့
ဝန္ထမ္းေတြဟာ စား၊ဝတ္ ေနမူ အဆင္ေျပေစဘို ့ စိတ္တစ္ခု အျပင္ အလုပ္မွာ ကိုယ့္ဘဝ တစ္ခုလုံးကို
ေပးဆပ္ထားရတဲ့ သေဘာမ်ိဳးလား? . . . တိုင္းျပည္
ႏွင့္ လူမ်ိဳးကို တကယ္ပဲ ခ်စ္နိုင္မွ လုပ္နိုင္တာမ်ိဳးလား ? သူတို ့ေတြရဲ စိတ္ကူးကို က်မလဲ မသိေတာ့ပါ။</span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-88952989170429521642011-07-17T19:02:00.000-07:002011-07-18T00:29:31.501-07:00မိခင္ ဟူသည္<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-QNRjX2r1dHQ/TiOUGB8BNRI/AAAAAAAAAWE/nHBu45YcPXo/s1600/Sad+Smiley.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-QNRjX2r1dHQ/TiOUGB8BNRI/AAAAAAAAAWE/nHBu45YcPXo/s1600/Sad+Smiley.png" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> `ဘုန္း`
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ေက်ာကို
လက္နဲ ့ တီးလိုက္တဲ့ အသံ ေၾကာင့္ ေဘးျခင္း ကပ္ရပ္ ထိုင္ေနေသာ ဧည့္သည္က လွည့္ၾကည့္လိုက္ပါတယ္။
ရိုက္လိုက္တဲ့သူကေတာ့ ကေလး အေမ၊ ဧည့္သည္ႏွင့္ ေထာင့္ခ်ိဳးေနရာတြင္ ထိုင္ေနရာမွ လွမ္းတီးလိုက္တာပါ။
ဧည့္သည္ကလည္း စကားေျပာေနရင္းမွ ဘာလို ့ ဒီလိုျဖစ္သြားမွန္း
မသိ၊ ေၾကာင္ေနသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကေလးကလည္း
မိခင္ ဘာျဖစ္ေနသည္ မသိ။ သူပူဆာတာ မရလို ့ ဧည့္သည္ေဘးထိုင္၊ မ်က္ႏွာေလး စာပြဲးေပါ ္ေမွာက္လို
့ ဆူပုတ္၊ ဂ်ီက်ေနသည္။ အေမျဖစ္သူက ဧည့္သည္လာလို ့ အခန္းထဲမွ ထြက္၊ ဘာမွ မျဖစ္သည့္ မ်က္ႏွာႏွင့္
ဧည့္ခံစကားေျပာေနသည္။ ဧည့္သည္ကေတာ့ ဘာမွမသိ ခုမွေရာက္ျပီး ဘာလို ့ ဒီဘက္လာတယ္၊ သူ ့ကိစၥ
သူသိတာ၊ စကားစပ္တာ ေျပာေနသည္။ ကေလးကေတာ့ ဧည့္သည္ေရွ ့ ဆူဆူညံညံမဟုပ္ပဲ အသံတိတ္ ဆႏၵျပရာမွ
မိခင္က စိတ္မရွည္ေတာ့ပဲ လွမ္းတြယ္လိုက္ျခင္းျဖစ္သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကေလးကေတာ့
ရိုက္ခံရေတာ့ `အီး` ခနည္း ျမည္ေအာင္ ငိုေၾကြးေတာ့တာေပါ့။ ဧည့္သည္က မငိုဘို ့ ေခ်ာ့ေပမယ့္
မိခင္ကေတာ့ ထပ္တီးျခင္ေနသည္။ သူမ၏ စိတ္ထြက္ေပါက္သည္ ဒီကေလးေပါ ္ ေရာက္သြားျခင္း ျဖစ္ပါသည္။
အခန္းထဲးက မထြက္ခင္ အၾကီးမ ရည္းစားထားသည့္ ကိစၥကို ဆုံးမေျပာဆိုခဲ့သည္။ အၾကီးမ ျပန္ေျပာလိုက္တဲ့
ရည္စားထားျခင္းသည္ သမီး အခြင့္၊ အေရးပဲ ဆိုတဲ့ စကားေၾကာင့္ အၾကီးမကို ေျဖာင္း ခနဲ
မည္ေအာင္ ေဆာ္ခဲ့ျပီးျပီ။ ဧည့္သည္လာသည္ ဆိုသည့္ အသံေၾကာင့္ အျပင္ထြက္ ဧည့္ခံေနတုံး
ေနာက္တစ္ေယာက္က လာဂ်စ္ေတာ့ စိတ္တိုတာေတြက ဧည့္သည္ေရွ ့ ဆုံးမလို ့ရေသာ ကေလးဆီေရာက္သြားသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဧည့္သည္ေရွ
့ ဂ်စ္တဲ့ အမွဳျဖင့္ ဧည့္သည္ျပန္သြားေတာ့ ကေလးကို ေတြ ့ရာ တုတ္တစ္ေခ်ာင္းျဖင့္ ထပ္တီးလိုက္ေသးသည္။
မိခင္စိတ္ျဖင့္ ကိုယ့္သမီးကို စာသင္ခ်ိန္မွာ ရည္စားထားျခင္းကို မႏွစ္သက္ပါ။ ဒါေပမယ့္
သူကလည္း ေကာလိပ္ေက်ာင္းသူ ျဖစ္ေနျပီ။ ကိုယ္မၾကည္ျဖဴနိုင္သူမို ့ ပိုလို ့ စိတ္တိုမိသည္။
သူတို ့ ဒုကၡေရာက္မည္ကို ဘယ္မိဘကမ်ား ရူ ့စိမ့္ပါမည္နည္း။ ဒါေပမယ့္ သား၊ သမီးမ်ားသည္
မိဘစိတ္ကို သိသည္လား၊ မသိသည္လား မသိ။ ရည္းစားစိတ္ တက္ေနျခင္းသည္ မိဘကို ျပန္ေျပာရ၊
ဆန္ ့ က်င္ရမွာကိုပင္ ရွက္ရမွန္း၊ ေၾကာက္ရမွန္း မသိေအာင္ မြန္ထူေနေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ည အိပ္ရာဝင္ခ်ိန္တြင္
မိခင္ျဖစ္သူသည္ အိပ္ရာဝင္ခ်ိန္၊ မီးမိွတ္ျပီးေသာ္ မ်က္ရည္က်ေလသည္။ ရွိုပ္သံေလးမ်ားပင္
ထြက္ေလသည္။ မိခင္ႏွင့္ အတူအိပ္ရေသာ အရိုက္ခံရသည့္ ကေလးသည္ မိခင္ငိုသံကို ၾကားရ၏။ ဘာေၾကာင့္
ငိုမွန္းကို တိတိက်က် မသိေပ။ အရိုက္ခံရတာ၊ အရိုက္ခံရတာပင္ မိခင္မ်က္ရည္က်ေနသည္ကို သိေတာ့ စိတ္မေကာင္းေပ။ မ်က္ရည္လဲ
သုတ္မေပးဝံ၊ ေမးလည္း မေမးဝံေပ။ ကေလးမ်ားႏွင့္ အိမ္မွဳကိစၥ၊ စီးပႊားေရး၊ လူမူေရးမ်ားကို
ေယာကၤ်ားမ်ားထက္ မိန္းမတစ္ေယာက္ အေနျဖင့္ ထမ္းေနရသျဖင့္ မိခင္စိတ္သည္ မအားလပ္နိုင္ေအာင္
အလုပ္ရွုပ္ရေပသည္။ တခါ၊တရံတြင္ ေရွးကစကာပုံ တစ္ခုသည္ပင္ မွန္ပါ၏ေလာ ေမးခြန္းထုတ္မိသည္။
**ေမာင္တစ္ထမ္း၊ မယ္တစ္ရြက္** ဆိုးရိုးစကားသည္ ဘယ္ေခာတ္ဆီမွာ ရွိခဲ့ပါလိမ့္မလဲ။ သူမ
အတြက္ေတာ့ မဟုပ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တကယ္ေတာ့လည္း
ခင္ပြန္းသယ္သည္ ေသာက္စား၊ ခိုး၊ ဆိုးေနသည္ မဟုပ္ပါ။ အစိုးရ အရာရွိ (ျမိဳ ့မ်က္ႏွာဖုံး
အဆင့္) ရွိသူတစ္ဦးပင္။ ရသမွ်လခ အကုန္အပ္ပါသည္။ ဒါေပမယ့္ ဒီကေလးေတြႏွင့္ လူမ်ားသည့္
အိမ္ေထာင္စုကို ခုေခတ္ တစစ တက္လာေသာ ေစ်းနုန္းမ်ားျဖင့္ တကၠသိုလ္၊ အထက္တန္း ႏွင့္ အလယ္တန္း
အသီးသီးတို ့တြင္ တက္ေနေသာ ေက်ာင္းစရိတ္၊ စားစရိတ္၊ က်ဴရွင္ခ၊ အခြန္၊အခ ႏွင့္ သာေရး၊နာေရးေတြကို
မေလာက္ငနိုင္။ ဒါေပမယ့္ အစိုးရမွေပးေသာ ဝန္းထမ္းလစာမွလြဲျပီး၊ သူ ့သိကၡာကို ထိန္းသိမ္းေလသည္။
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒီၾကားထဲ အၾကီးဆုံးသမီး
အိမ္ေထာင္သည္ကလည္း၊ ခင္ပြန္းတာဝန္က်ရာ မလိုက္နိဳင္ပဲ ဒီျမိဳ ့က ဝန္ထမ္းအလုပ္ႏွင့္ ကေလးေတြပါ
အိမ္မွာ။ ဒါကေတာ့ အိမ္က သူ ့ေအာက္ ညီမေတြက ကူထိန္းက်သည္။ မိသားစုမ်ားေတာ့ အေၾကာင္းၾကီး၊
ငယ္ေတြ ရန္ပြဲးေတြကလည္း ရွင္းရေသးသည္။ ခုလည္း ေနာက္တစ္ေယာက္ သေဘာမတူသူႏွင့္ ရည္ငံေနသည္ကို
ဘယ္လိုလုပ္ရပါ့မလဲ။ သူယူလို ့ သူ ့ဒုကၡ၊ သူခံလိပ္မည္လို ေတြးလိုမရပါ။ ကိုယ္က မိခင္
သမီးျဖစ္သူ တစ္စုံ၊တစ္ခု ျဖစ္လွ်င္ ကိုယ္ပင္ ရင္ကြဲးရမည္။ ျပင္နိုင္တုံး ျပင္ေစျခင္သည္။
ဒါေပမယ့္ သမီးက နားမလည္း၊ ခ်စ္စိတ္မြန္ေနသည္။ ျပီလွ်င္ သူ ့ဒုကၡသည္ ကိုယ့္ဒုကၡျဖစ္လာမည္။
အငယ္ေတြက တစ္ဖက္ႏွင့္ မိခင္ျဖစ္ေသာ သူမ ငိုမိေလသည္။</span></div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-29141514094317446892011-07-15T23:12:00.000-07:002011-07-18T00:18:31.359-07:00က်မတို ့ ျမိဳ ့က ဝါဆိုပြဲး<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-YJ6PfyU1yHc/TiEpr5q0KqI/AAAAAAAAAWA/V1hbNOP4q5M/s1600/DSC00927.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-YJ6PfyU1yHc/TiEpr5q0KqI/AAAAAAAAAWA/V1hbNOP4q5M/s640/DSC00927.JPG" width="480" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မတို
့ျမိဳ ့က ဓေလ့ေလး တစ္ခုအေၾကာင္း ေျပာျခင္စိတ္ေပါ ္ ေနပါတယ္။ တျခား အရပ္ေဒသေတြ မွာေတာ့
ဒီဓေလ့ ရွိ၊ မရွိ မသိပါဘူး။ လာမယ့္ေန ့ေလးက ဝါဆိုလျပည့္ေန ့ေလးမို ့ ဒီအေၾကာင္းေလးကို
ေရးရင္ေကာင္း မလားလို ့ စိတ္ကူးရလာပါတယ္။ အလွဴဒါနကို လူျဖစ္ေစ၊ ဘုန္းၾကီးျဖစ္ေစ ျပဳတတ္ၾကတာ ဗုဓၵဘာသာဝင္ေတြ အမွတ္လကၡာထဲက တစ္ခုပါ။ တျခားဘာသာေတြမွာလဲ သူတို ့နည္းႏွင့္
သူတို ့ လွဴပုံေလးေတြ ရွိတယ္လို ့ေတာ့ သိပါတယ္။ ေသေသျခာျခာေတာ့ မေလ့လာဘူးေသးပါဘူး။<o:p></o:p></span></div>
<br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒါေပမယ့္
ဗုဓၵဘာသာ ဘုန္းဘုန္းေတြဟာေတာ့ အျမဲ အလွဴခံေနတဲ့ ပုဂၢိဳလ္ေတြ မဟုပ္ၾကပါဘူး။ :D ဆိုလိုျခင္တာက တစ္ခါတစ္ရံမွာ ကိုယ္အလွဴခံရထားတဲ့
ပစၥည္းေတြကို ျပန္လည္ ဒါနျပဴတတ္တဲ့ ဘုန္းဘုန္းေတြ အမ်ားၾကီးပါလို ့ ဆိုလိုတာပါ။ ဘုန္းၾကီးဆိုတာ
ပိုလွ်ံေနတဲ့ ပစၥည္းကို (ဘုရားရွင္ရဲ ့ ဝိနည္းအရ) ဆားေလး တစ္ဆုတ္ကအစ မသိမ္းရပါဘူး။
ပစၥည္းအတြက္ ေၾကာင့္ၾကျပီး တရားသားမတက္မွာ စိုးလို ့ပါ။ ခုေခာတ္ေတာ့ တရားထိုင္တဲ့ ဘုန္းဘုန္းေတြထက္ ၊ စာခ်တဲ့
ဘုန္းဘုန္းေတြ၊ စာသင္သားေတြ ကလည္းမ်ားလွတာမို ့ အပ္စပ္ေအာင္ ကပ္ပိယထားလို ့ စီစဥ္ေစရပါတယ္။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဘုရားရွင္
လက္ထက္ေတာ္ကပင္ အရွင္သာရိပုတရာ ကိုယ္ေတာ္ျမတ္ ရဟန္ေတာ္ တပါး ေလနာထ ျပီး ဆြမ္းခံမၾကြနိုင္တာၾကာင့္
ယခင္ ေလနာထခဲ့စဥ္က မည့္သည့္အရာကို ဘုန္းေပးျပီး
ေလနာေျပာက္ခဲ့ ဘူးေၾကာင္း ေမးျမန္ရာ ယာဂုဆြမ္းျဖင့္ ေပ်ာက္ကင္းဘူးေၾကာင္း ျပန္လည္ ေလွ်ာက္ထားသျဖင့္
ယာဂုဆြမ္းကို ရွာေဖြကာ ခံယူလို ့ ေကြ်းလွဴခဲ့ဘူးပါတယ္။ ဂီလာနရဟန္းေတာ္ကို လုပ္ေကြ်းျပဳစုရာလည္းေရာက္
ဆြမ္းလည္း လွဴဒါန္း ျပီးသားလည္း ျဖစ္ပါတယ္။ <o:p></o:p></span><br />
<br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဝါဆိုလျပည့္ေန
့သည္ ဗုဓၵဘာသာဝင္တို ့၏ အခါၾကီး၊ ရက္ၾကီး ေန ့ထူး၊ ေန ့ျမတ္ ျဖစ္သည့္ အေလွ်ာက္ ဘုန္းေတာ္ၾကီးေက်ာင္းတြင္
ဝါဆိုသဃၤာန္း၊ ဆြမ္း၊ ကြမ္း၊ ေဆး ႏွင့္ တျခား လွဴဖြယ္မ်ိဳးစုံကို ကပ္လွဴပူေဆာ္ေလ့ ရွိၾကေပသည္။
တစ္ေန ့တာ ကာလ တရားနာယူ၊ ဥပုတ္သီတင္း ေစာင့္သူမ်ားျပားလွသည္။ ကိုယ့္ျမိဳ ့၊ ရြာရွိ
ေစတီပုထိုး မ်ားသို ့ သြားေရာက္ျပီး ပန္း၊ ေရခ်မ္း၊ ဆီးမီးပူေဇာ္ျခင္း တံမ်က္စည္းလွည္း
ကုသိုလ္ စသည္ျဖင့္ ေဝရာဝတ္စ ကုသိုလ္ယူသူမ်ားလည္း ေပါမ်ားလွေပသည္။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မတို
့ကိုးကြယ္ေသာ ဗုဓၵဘာသာ ရဟန္းေတာ္မ်ားသည္ ဝါတြင္း ၃-လ ဝါဆို၊ ဝါကပ္နိုင္ရန္ ဝါဆို လျပည့္ေက်ာ္
၁-ရက္တြင္ ဝါစဥ္ ၾကီး၊ ငယ္ အလိုက္ ကန္ေတာ့ ဝါကပ္ရသည္ကို ငယ္စဥ္က ျမင္ခဲ့ရဘူးပါသည္။
က်မတို ့ အရပ္ေဒသမွာ ဝါကပ္မည့္ရက္တြင္ ဝါဆိုပန္းမ်ားျဖင့္ ဘုန္ေတာ္ၾကီးမ်ား သတင္သုံးရာ
အရပ္မ်ားသို ့ လွဴဒါန္းမည့္သူမ်ား လာေရာက္ဖူးေမွ်ာ္သူမ်ား ဘုရားတဝိုက္ႏွင့္ ဘုန္းၾကီးေက်ာင္း
တဝိုက္တို ့တြင္ ျပည့္ႏွက္လွ်က္ ေနေလသည္။ က်မတို ့ အိမ္ေရွ ့ မင္းလမ္းမတြင္ ဝါကပ္ပြဲးကို
ပန္းလွဴရန္၊ ပန္းလွဴရန္ လာသူမ်ားကို အေအး၊ ဂ်င္းသီးသန္ ့သုတ္မ်ား ေကြ်းေမြးရန္ အလွဴရွင္မ်ား၊
ကာလသားမ်ားႏွင့္ ျပည့္လွ်ံ ေနတတ္သည္မွာ ႏွစ္စဥ္၊ ႏွစ္တိုင္ပင္ ျဖစ္ပါသည္။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒါေပမယ့္ က်မတို ့ျမိဳ ့မွာ
ဝါဆိုရက္တြင္ လူမ်ားက လွဴတန္းၾကသလို၊ ဝါဆိုလျပည့္ေက်ာ္ ၁-ရက္တြင္ ရဟန္းေတာ္မ်ားက မိမိတို
့ ဆြမ္းခံအိမ္ ႏွင့္ သိကြ်မ္းသူ ဒါယိကာ၊ ဒါယိကာမတို ့အား ဝါမကပ္မွီ ညေနခင္း ၃၊ ၄-နာရီေလာက္မွ
စ၍ ဘုန္းၾကီးေက်ာင္းတိုင္းတြင္ ဝါဆိုပန္းလွဴသူေရာ၊ ဝါကပ္လာေရာက္ ၾကည္ညို ၾကသူမ်ားကိုလည္း
မိမိတို ့ဆိုင္ရာ၊ ဆိုင္ရာ ကိုယ္ေတာ္မ်ားက ဆန္ဆႏြမ္းမကင္း၊ ငွက္ေပ်ာ(သို ့) အာလူး ဆႏြမ္းမကင္း၊
လဖက္၊ဂ်င္သုတ္ အေအး၊ ဖာလူဒါ၊ ေရႊရင္ေအး၊ သာကူၾကိဳ၊
အသီးအႏွံမ်ား စသည္ျဖင့္ ေကြ်းေမြး ဧည့္ခံ လွဴဒန္းေလ့ ရွိတဲ့ ဓေလ့ေလးပါပဲ။ ဒီလိုေကြ်းေမႊး
လွဴဒါန္းတာဟာ ေက်ာင္း တစ္ေက်ာင္းထဲကတင္ မဟုပ္ပါဘူး။ က်မတို ့ ျမိဳ ့မွာ ရွိတဲ့ ေက်ာင္းတိုင္း၊
ေက်ာင္းတိုင္းကပါပဲ။ <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တျခားအရပ္ေဒသမွာ
ဒီဓေလ့ကို မေတြ ့ဘူးပါဘူ။ ဝါဆို၊ဝါကပ္ ၾကည္ညိုသူေတြကို လူေတြအျခင္းျခင္း ေကြ်ေမြးလွဴဒါန္းသူ
အလွဴရွင္ ေတြကေတာ့ အရပ္ေဒသတိုင္းမွာ ရွိမယ္ထင္ပါတယ္။ ဒီအခ်ိန္ကေတာ့ က်မတို ့ ျမိဳ ့က ဘုန္းဘုန္းေတြက ျပန္လည္
ေကြ်းေမြး လွဴဒါန္းတဲ့ အခ်ိန္အခါ ျဖစ္ပါတယ္။ စာသင္သဃၤာေတြမို ့ လွဴနိုင္ေလာက္တဲ့ ဝတၳဴ
ပစၥည္း မလုံေလာက္ရင္ေတာင္ ဘုန္းဘုန္းရဲ ့ မိဘ၊ ေမြးခ်င္းမ်ားက ဝါကပ္မဲ့ ရက္မွာ လာေရာက္
ကူညီေပးရေလ့ ရွိပါတယ္။ က်မတို ့ျမိဳ ့သူ၊ ျမိဳ ့သားေတြကေတာ့ တစ္ႏွစ္လုံး ဘုန္းဘုန္းတို
့ရဲ ့ဆြမ္း၊ကြမ္း ကပ္လွဴၾကေပမယ့္၊ ယခုလို ဝါဆိုလျပည့္ေက်ာ္ ၁-ရက္မွာ ဘုန္းဘုန္းတို
့ ျပဳတဲ့ ဒီအလွဴကို သြားေရာက္ စားရတာ၊ ဝါကပ္မူ ့ကို ၾကည္ညိုရတာဟာ ယခုတိုင္ ျမိဳ ့ေလးရဲ
့အေလ့အထေလး တစ္ခု ျဖစ္ေနဆဲ ပါပဲရွင္။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span><span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">- - - - - - - - - - - -<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: large;"> <span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><span style="color: purple;"><b><i>၃၈-ျဖာ မဂၤလာ ကဗ်ာ </i></b><span style="font-size: small;">(ငယ္ငယ္က ရြတ္ခဲ့ဘူးေသာ ကဗ်ာေလး ကူယူေဖာ္ျပပါသည္။)</span></span></span></span><br />
<b><span style="color: purple;"><i>
</i></span></b><br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁။ လူမိုက္ဆိုလွ်င္ ေရွာင္ေသြလႊဲလို ့၊ မမွီဝဲႏွင့္ ကင္းေအာင္ေန။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span><span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ပညာရွိကို
အရွည္တြဲလို ့၊ မွီဝဲဆည္းကပ္ နည္းယူေစ။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သုံးပါးရတနာ
မိဘမ်ားႏွင့္၊ ဆရာသမားကို ပူေဇာ္ေလ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ခ်မ္းသာကိုေပး
ဆက္ဆံေရး၊ ေမွ်ာ္ေတြး သုံးခ်က္ေပ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂။ ကုသိုလ္ ပညာ ဥစၥာရဖို ့၊ သင့္ရာေဒသ အျမဲေန။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေရွးကတင္ၾကိဳ
ျပဳခဲ့ဖူးသည့္၊ ေကာင္းမူ အထူး ရွိပါေစ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> မိမိကိုယ္ကို
ေကာင္းေအာင္ထိန္းလို ့၊ မတိမ္းေစနဲ ့ ေဆာက္တည္ေလ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဥစၥာကိုေပး
ေနထိုင္ေရး၊ ေမွ်ာ္ေတြး သုံးခ်က္ေပ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃။ တတ္ေကာင္းတတ္ရာ ဟူသမွ်ကို၊ ၾကားျမင္သုတ ရွိပါေစ။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အိုးအိမ္တည္ေထာင္
ဝမ္းစာေရးနဲ ့၊ အသက္ေမြးဖို ့ အတတ္သင္ေလ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လူႏွင့္ ဆိုင္ရာ က်င့္ဝတ္မ်ားကို၊
ေကာင္းစြာသင္ၾကား နားလည္ေစ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">မွန္ကန္ယဥ္ေက်း ခ်ိဳသာေအး၊
ဆိုေရးတတ္ပါေစ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၄။ ျမင္းမိုရ္ေရႊေတာင္ မိဘေၾကြးကို၊ ေကာင္းစြာဆပ္ေပး ဝတ္ေက်ေက်။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေၾကြးသစ္ခ်ကာ
သားႏွင့္ မယား၊ ေျမွာက္စားခ်ီးျမွင့္ ဝတ္ကုန္ေပး။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အလုပ္တာဝန္
မလစ္ဟင္းနဲ ့၊ အျပစ္ကင္းေအာင္ လုပ္ပါေလ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> စည္းစိမ္ကိုေပး
ျပဳစုေရး ေမွ်ာ္ေတြး သုံးခ်က္ေပ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၅။ သုံးတန္ ေစတနာ ျဖဴစင္လြန္းလို ့၊ ေပးကမ္းေဝမွ် လွဴနိုင္ေစ။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကိုယ္နဳတ္
စိတ္ၾကံ မမိုက္မွားနဲ ့၊ သုစရိုက္တရား က်င့္ပါေလ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေဆြးမ်ိဳးေတြကို
ပစ္မထားနဲ ့၊ သဂၤဟတရားနဲ ့ ခ်ီးေျမွာက္ေလ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သန္
့စင္ျပစ္မ်ိဳး လူထုအက်ိဳး၊ သယ္ပိုးေဆာင္ရြက္ေစ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၆။ မေကာင္းမူေတြ ဟူသမွ်ကို၊ မေတြ ့ခင္က ေရွာင္ၾကဥ္ေလ။<o:p></o:p></span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေတြ
့ၾကဳံလာလွ်င္ မလြန္က်ဴးနဲ ့၊ အထူးသျဖင့္ ေစာင့္စည္းေန။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အရက္ေသစာ
မေသာက္စားနဲ ့၊ ေမွာက္မွားတတ္တဲ့ အရာေပ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> လုပ္ကိုင္ေျပာၾကား
သတိထား၊ တရားမေမ့ေစ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။<o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၇။ အသက္ဂုဏ္ဝါ ကိုယ့္ထက္ၾကီးက၊ ဆည္းကပ္ခစား ရိုေသေလ။</span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> (ဂုဏ္ဝါ = သီလ၊ သိကၡာ)</span></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> မာနတံခြန္
ဂုဏ္မၾကြနဲ ့၊ ကိုယ့္ကိုႏွိမ့္ခ် အျမဲေန။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေလာဘအပို လိုမလိုက္နဲ ့၊
ကိုယ္ထိုက္တာနဲ ့ ေက်နပ္ေလ။</span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> (ကံမွလႊဲ၍၊ ဥာဏ္၊ လုံးလ၊ ဝီရိယ ျဖင့္ မက်ိဳးစာတာကို မဆိုပါ)<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကိုယ့္ေပါ
္ျပဳဖူး သူ ့ေက်းဇူး၊ အထူးသိတတ္ေစ။</span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> (ကိုယ့္ေက်းဇူ ဆပ္ရန္အတြက္၊ အျခား သူတပါးကို အက်ိဳးမဲ့ မျပဴသင့္။)<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေကာင္းက်ိဳးဆင့္ပႊား
ျမတ္တရား၊ နာၾကား မျပတ္ေစ။<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒါမွ *ဗုဓၵဝါဒ * ကမၻာ့မဂၤလာေတြ။</span>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-77817869588815092242011-07-07T01:59:00.000-07:002011-07-08T18:32:47.582-07:00` ရ` ရထားၾကီး ေပ်ာ္ေပ်ာ္စီး<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-2C1l-RAbnDo/ThVz2GK-i8I/AAAAAAAAAVk/ApCrmf0SvJ4/s1600/Train.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="214" src="http://2.bp.blogspot.com/-2C1l-RAbnDo/ThVz2GK-i8I/AAAAAAAAAVk/ApCrmf0SvJ4/s320/Train.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: #4c1130;">ပုံေလးကိုေတာ့ Google ကေန ရွာထည့္ေပးတာပါ။</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ခရီးေလးတစ္ခု အေၾကာင္းဆီ စိတ္အာရုံကေလးက
က်က္စားလို ့ ေနျပန္သည္။ ခရီးဆိုေသာ္လည္း ကိုယ္မေရာက္ဘူးေသာ အရပ္ေဒသမ်ားသို ့ သြားရသည္
ျဖစ္ျခင္းေၾကာင့္လား မသိပါ မျမင္ဘူး၊ မေတြ ့ ဘူးေသာ အရပ္ေဒသမ်ား၊ ျမင္ကြင္းမ်ား ႏွင့္
အေတြ ့အၾကံဳမ်ားၾကားမွ သြားရေသာေၾကာင့္ ထင္ပါရဲ ့ ယခင္ကဆိုလွ်င္ ျငီးေငြ ့မိမည္ျဖစ္ေသာ္လည္း၊
ယခုအခါတြင္ေတာ့ ကိုယ့္အရပ္၊ ကိုယ့္လူမ်ိဳးေတြရဲ ့ စကားသံကို မညီးျငဴနိုင္အားပါပဲ ခရီစဥ္မ်ားကို
စိတ္ခ်မ္းေျမ့စြာ၊ လြမ္းေမာတသစြာ သြားျဖစ္ခဲ့ရပါတယ္။ အိမ္ေထာင္ျပဳျပီး ႏွစ္ႏွစ္ခြဲး၊
သုံးႏွစ္ၾကာမွ သြားျဖစ္ေသာ ေဆြျပ၊ မ်ိဳးျပ ခရီးစဥ္ေလးတစ္ခုတြင္ လမ္းခုလတ္မွာ ၾကံဳေတြ
့ရေသာ ျဖစ္ေၾကာင္းကုန္စင္ကို နတ္သံမေႏွာပဲ အစခ်ီလိုက္ ျခင္ပါတယ္ေနာ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မ ခင္ပြန္းရဲ ့ မိဘ၊ ေမာင္ဘြား ႏွင့္ ေဆြမ်ိဳးမ်ားရွိရာဆီ
မျပန္တာၾကာျပီျဖစ္ေသာ ခင္ပြန္သည္ႏွင့္ အတူ လိုက္ပါရင္း ခရီးသြားခဲ့ရပါတယ္။ က်မ ကလည္း
ခရီးသြားရတာ တာဝန္မပါတာမို ့ ေပ်ာ္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ခရီးစဥ္က မႏၱေလးမွ ထိုအရပ္ေဒသ ကြ်န္းလွ
ဆိုတဲ့ျမိဳ ့ျပနဲ ့ အလွမ္းေဝးေသာ၊ ေတာင္ေပါ ္လိုလို ေတာင္ၾကားလိုလို အရပ္ အထက္အညာ ေဒသကေလးဆီပါ။
အဲဒီကို အသြားခရီးက မေထာင္းတာလွပဲ အျပန္ခရီးတြင္ ထိုအရပ္ေဒသသားတို ့ရဲ ့သြားေရး၊ လာေရး
ခက္ခဲးပုံမ်ားႏွင့္ ၾကံဳေတြ ့ ရရုံသာ မက ခရီးသြားတို ့ ၾကား ၾကံဳစုံရေသာ အေၾကာင္းအရာေလးေတြကိုျဖင့္
အမွတ္တရျဖစ္ခဲ့ရပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အသြားခရီးသည္ မႏၱေလးမွ ေန ့လည္ ၃း၃၀ နာရီတြင္
စထြက္ျပီး၊ ည ၉း၃၀နာရီ၊ ၁၀နာရီေလာက္တြင္ သြားရမည့္ ေနရာသို ့ေရာက္ေသာေၾကာင့္ ခရီးလမ္းတြင္
အေခါက္တစ္ရာေလာက္ လူတိုင္းကို ဘာစားမလဲ၊ ဘာမွာမလဲေမးျမန္ ေႏွာက္ယွက္ေသာ ရထားမွ အမွဴထမ္းတို
့၏ တာဝန္ပိုလြန္းမူ၊ သုံးခါထပ္မနည္း စစ္ေဆးေသာ လတ္မွတ္စစ္တို ့၏ ဝတ္တရားသိတတ္မူႏွင့္
ပိုက္ဆံေပးတင္လာေသာ အထက္တန္းတြဲမွ ကုန္စည္ စလြယ္မ်ားေၾကာင္ ့အိမ္သာပင္ တတ္မရေအာင္ ပစၥည္းေတြၾကပ္၊
ၾကမ္းျပင္မွာ ျပားေနေအာင္ ဆင္းအိမ္ေသာ လူေတြမွလြဲး၍ တျခားစိတ္ရူတ္ဖြယ္ အထူးအေထြ မေတြ
့ရေပ။ :D(က်မတို ့ ခ်စ္တဲ့ ျမန္မာလူမ်ိဳးေတြပါ . . .တကယ္ပါ မညာပါဘူး။)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> သူ ့မိဘေတြ ့ႏွင့္ေတြ ့ ဒါေတြကေတာ့ ထုံးစံေပါ့ေနာ္။
ကိုကလည္း အတူေနတာမွ မဟုပ္တာ ဧည့္သည္၊ အိမ္သည္သေဘာမ်ိဳး ျဖစ္ေနတာကိုး။ ေရာက္တုံးမွာ
သူတို ့မိသားစုဝင္ေတြ တခါမွ စုံတယ္မရွိဘူး၊ ခုလို စုံတုံး အလွဴအတန္းေတြလုပ္ေပါ့။ သူ
့တို ့အမ်ိဳးကလည္း မ်ား၊ လူကလည္းတက္ညီ၊ လက္ညီႏွင့္ ကူၾက၊ ဝိုင္းၾက ဆိုေတာ့ အလွဴပြဲးေလးဟာ
ေအာင္ေအာင္ျမင္ျမင္ႏွင့္ ျပီးဆုံးသြားပါတယ္။ သူတို ့ျမိဳ ့ေဟာင္းေလး ေရးျမဳတ္ ဧရိယာေလးထဲ
ပါသြားတဲ့ သဖန္းဆိတ္ဆိုတာၾကီးႏွင့္ ကင္းတား ေရတားစီမံကိန္းေတြကို အလည္သေဘာ လိုက္ပို
့ပါတယ္။ က်န္တာေတြကေတာ့ ဘာညာ၊ သာတကာေပါ့။ ဒါေပမယ့္
ေနရမယ္ အခ်ိန္ကာလတစ္ခု ျပည့္လာေတာ့ အျပန္ခရီးစဥ္ စဖို ့ စီစဥ္ရတာေပါ့ေလ။ သူ ့ေဖေဖ၊
က်မ ေယာက္ခမၾကီးက ဆိုရင္ သူ ့သားေတြ၊ သူရင္ခြင္ကေန ခြဲးျပီး ျပန္ေတာ့မယ္ ဆိုျပီ၊ ႏွစ္ရက္၊
သုံးရက္ အလိုကတည္းက မ်က္ႏွာလည္းမေကာင္း၊ ေကာင္းေကာင္းလည္း မစား ျဖစ္ေနေတာ့တာပါပဲ။
(ဒါေတာင္ ခုမွ ခြဲးရတာ မဟုပ္ပါဘူး၊ သူ ့ သားေတြႏွင့္ ခြဲးခဲ့ရတာ ဆယ္စုကိုေတာင္ ခုဂဏန္းေတြ
စြန္းခဲ့ပါျပီ။)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မကေတာ့ ကိုယ့္ရပ္ဌါေန ျပန္ရ၊ သြားရေတာ့မွာ
ဆိုေတာ့ တက္ၾကြျခင္ သလိုလိုေပါ့ေလ။ ဒါေပမယ့္
ရထားလက္မွတ္ကလည္း ဒီလို ျမိဳ ့ေလးအတြက္ အထက္တန္းတြဲးက (၄)ေနရာပဲ ခြဲးတန္းရပါတယ္။ က်မတို ့ ျပန္မယ့္သူက (၄+၁) ျဖစ္ေနပါတယ္။ တစ္ေယာက္စာကေတာ့
အပိုေၾကးေပးျပီ ကိုယ့္ဘာသာ အဆင္ေျပသလို လိုက္နိုင္တဲ့သူဆိုေတာ့ (၄)ေယာက္စာကို လုံးပန္းၾကရတယ္။
ဘာလို ့လဲ ဆိုေတာ့ က်မတို ့ ျပန္မယ့္ရက္မွာပဲ မႏၱေလး တကၠသိုလ္က ဆရာမ (၆)ေယာက္ဟာလည္း
အထက္တန္းတြဲးကို ျဖတ္ဘို ့ ၾကိဳးစားေနလို ့ပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ က်မတို ့မွာလည္း
ခြင့္ရက္နဲ ့ ကိုက္ျပန္ရတာမို ့ မီးရထားရုံးမွာ လက္မွတ္ရဘို ့ ဝယ္ေပးသူေတြက အေတာ္ၾကိဳးစား
ရပါတယ္။ သူတို ့က (၁၀)တန္း စာေမးပြဲးအမွီ ဒီျမိဳ ့ကေလးက ေက်ာင္းသားေလးေတြကို အနီးကပ္
လုပ္အားေပး၊ စာလာသင္ေပးၾကတာ ဆိုေတာ့ ဝန္းထမ္းကလည္း ဟိုလူ ့ ေပးရနိုး၊ ဒီလူ ့ေပးရနိုုး
ျဖစ္ေနတာေပါ့ေလ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အင္း ကြ်န္းလွျမိဳ ့က ျပန္ရမယ့္ညေပါ့ ၊ ဟုပ္တယ္ေလ
အျပန္က ျမစ္ၾကီးနားက ထြက္လာမယ့္ ရထားက သန္းေခါင္သႏြဲးမွ ဝင္မလားမသိ၊ ကိုယ္လဲ တစ္ခါမွ
မျပန္ဘူးပဲကိုး။ ေစာေစာ အိပ္ေနၾက မဟုပ္လို အိပ္လို ့လဲ မရပါဘူ။ မနိုးမွာလဲစိုးေတာ့
အအိပ္ကလည္း ဆတ္ေနျပန္ေရာ။ မအိပ္ အိပ္ရေသးဘူး မနက္ (၃)နာရီ ျပန္ထရ ျပန္ပါေရာ။ သူ ့ ေမေမႏွင့္
ေမာင္ႏွမ တစ္ေတြကေတာ့ လွဳပ္စိ၊ လွဳပ္စိႏွင့္ ျပန္ဘို ့ျပင္သူက ျပင္၊ လိုက္ပို ့မယ့္သူ
့က လိုက္ပို ့ဘို ့ျပင္နဲ ့ပါပဲ။ သူ ့ေဖေဖကေတာ့ နိဳးေနေပမယ့္ မလွဳပ္ပဲ၊ အိပ္ခ်င္ေယာင္
ေဆာင္ေနပါတယ္။ သူ ့က မခြဲးျခင္သူကိုး မိဘေတြလည္း
သနားမိပါရဲ ့၊ ကိုယ့္ကိုလည္း သနားမိပါတယ္။ ေနျခင္ေပမယ့္၊ ေတာ္ရာမွ ေနရတဲ့ဘဝ၊ ေပ်ာ္တယ္ရယ္
မဟုပ္ေသာ္လည္း၊ ေနတတ္ေအာင္ ေနရတဲ့ဘဝေတြ မို့ လား။ လူရယ္လို ့ ျဖစ္လာတာ ေသေသခ်ာခ်ာမ်ား
စဥ္စားၾကည့္မိရင္ သုခဆိုတာထက္၊ ဒုကၡေတြက မ်ားလွပါတယ္။ သံေဝဂေတြ ခဏထားလို ့ အေၾကာင္းအရာေလးကို
ဆက္လိုက္ၾကအုံးစို ့ေနာ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ခရီးသြားခါနီး ဘုရားကို အရင္ရွစ္ခိုးရပါတယ္။
ျပီးရင္ အိမ္ကမထြက္ခင္ မိဘ၊ ဦးေလး၊ ေဒါ ္ေလး၊ ကိုယ့္ထက္ၾကီးသူကို ကန္ေတာ့ေလ့ ရွိတဲ့
က်မတို ့ မိသားစုရဲ ့ အေလ့အတိုင္း ေယကၡမၾကီးေတြကိုလည္း လက္ဆယ္ျဖာ ထိပ္မွာမိုးလို ့
ကန္ ့ေတာ့ခဲ့ပါေသးတယ္။ မိဘေတြက ခရီးမွာ ခလုတ္မထိ၊ ဆူးမျငိေအာင္လို ့ တဲ့။ က်မတို ့
ညီအမ တစ္ေတြ အျမဲကန္ေတာ့ျပီ္းမွ ခရီးသြားရပါတယ္။ ဘယ္သူမွမရွိရင္ေတာ့ ဘုရားကိုပဲ ဦးခ်ျပီး
ခရီးထြက္ရပါတယ္။ အနည္းဆုံးေတာ့ ကိုယ့္ကိုယ္ကို သရဏဂုံတင္ျပီး ခရီးသြားရတဲ့ အေလ့အထေလးေပါ့။
ခ်စ္စရာ ျမန္မာဓေလ့ေလးမို ့ ျမတ္နိုးစရာေလး မဟုပ္ပါလား။ မိဘေတြ ကိုယ့္ဆီ လာလည္ေတာ့လည္း မျပန္ခင္မွာ မိဘေတြကို
ကန္ေတာ့လိုက္ၾကျမဲပါပဲရွင္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဇာတ္လမ္းေလးက စတည္းက ယာဥ္သကိုးရွင့္။ က်မတို ့ (၃)နာရီေလာက္က ထျပီး၊ ျပန္ဘို ့ တရုန္းရုန္းလုပ္ျပီး၊
၃-နာရီ ခြဲး အိမ္ကထြက္လာခဲ့ပါတယ္။ ၄-နာရီေလာက္ကတည္းက စျပီးေစာင့္လိုက္ရတဲ့ ရထား လည္ပင္ကို
ေညာင္ေရအိုး ျဖစ္ေလာက္တယ္။ ေဆာင္းတြင္းအေအးဟာ ဝတ္ထားတဲ့ အေႏြးထည္ကိုေတာင္ ထီမထင္ပဲ
ေဖာက္ဝင္လာေနတာမို ့ ရထားဘူတာရုံလို လဟာျပင္မွာ ေသြပူေအာင္ ထျပီး ဟိုေလွ်ာက္ေလွ်ာက္၊
ဒီေလွ်ာက္ေလွ်ာက္နဲ ့ အိပ္ျခင္သလို မ်က္လုံး အစုံကလည္း မ်က္ရည္ေတြ ေဝ့ေဝ့လာလို သုတ္ရေသး။
ရထားကလည္း ရိုးရိုး သူတို ့အေခါ ္ နဘားတြဲးေတြေတာ့ လာပါရဲ ့၊ ကိုယ္စီးမယ့္ အထူးရထားက
မလားေသးနဲ ့ေပါ့ေလ။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေဟာ လာမယ့္ လာေတာ့ (၅)နာရီ ထိုးလုလုမွ ေပါ
္လာတယ္။ ကိုယ္စီးရမယ့္တြဲးကို သူတို ့ေတြက နယ္ခံဆိုေတာ့ သိၾကတယ္၊ ရွာေပးၾကပါတယ္။ မီးရထားက
ရပ္တာမွ ၅-မိနစ္၊ ၁၀-မိနစ္ တြဲးရွာ အဲ ရိုးရိုးေတာင္ ရွာရတာ မဟုပ္ဘူး။ အျပန္သယ္မယ့္
ပစၥည္း၊ ျခင္းေတြ အိတ္ေတြ ဆြဲးျပီး ေျပးေျပးလႊားလႊား ရွာရတာ။ ေတြ ့ေတာ့ ေနာက္ဆုံးတြဲမွာ အထူးတန္း-၂။ ရထားေနာက္ဆုံးတြဲး
ျဖစ္ေနတဲ့ အထူးတန္း ဆိုတာၾကီးဆီ သူတို ့ေတြသယ္ပို ့ေပးလို ့သာ လူစုံ၊ ပစၥည္းစုံ ေရာက္ျပီး
ပါလာပါတယ္။ ပစၥည္းက ေနရာမွ မက်ေသး ရထားက ဥဩစြဲးလို ့ စထြက္ျပီ။ က်မတို ့ျမိဳ ့က မီးရထား
မရွိဘူးတဲ့ အရပ္၊ ဘယ္သြားသြား ကားပဲစီသြားရတာ ဆိုေတာ့ ကားစီးရတဲ့ ဒုကၡေတာ့ သိေပမယ့္၊
ရထားစီးရတဲ့ ဒုကၡကေတာ့ ဒါ ပြဲးဦးထြက္ေလာက္နီးနီးေပါ့ေလ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ရထားစီးဘူးသူေတြ အတြက္ကေတာ့ ေနာက္ဆုံးတြဲးစီးရတဲ့
အရသာကို ေကာင္းေကာင္း သိထားျပီး ျဖစ္မယ္ထင္ပါတယ္။ ျပီးေတာ့ အထူးအျမန္ ရထားလဲ ျဖစ္ေနေတာ့
ေတြးရုံႏွင့္တင္ ျမင္ေရာင္မိမွာပါ။ ရထားကလည္းထြက္၊ က်မ အမ်ိဳးသားႏွင့္ သူ ့အစ္ကိုကလည္း
ပစၥည္းေတြ စင္ေတြေပါ ္တင္၊ ခုံေတြေအာက္ထဲ့ နဲ ့ရထားေပါ ္ ပါလာၾကပါတယ္။ အို ဘာေျပာေကာင္းမလဲ ရထားလမ္း အေကြ ့ အေကာက္ေတြ မ်ားတာ
ခုတစ္ေခါက္မွပဲ သိရပါေတာ့တယ္။ ရထားက တစ္ခါ၊ တစ္ခါမ်ား ေကြ ့ လိုက္ရင္း တြဲးၾကီးက ၆၀
ဒီဂရီေလာက္ ရွိမယ္ ဟိုဘက္ယိမ္းလိုက္၊ ဒီဘက္ ရမ္းလိုက္နဲ ့ ပစၥည္းေတြမ်ား ျပဳတ္ပ်က္
က်လာမတတ္ပဲ။ က်မတို ့ ပစၥည္းေတြထဲမွာ လပ္ေက့စ္ အေသးတလုံးပါလာတယ္။ က်န္တဲ့ပစၥည္းေတြက
သူဟာႏွင့္သူ အထားက်ေနေပမယ့္၊ ဒီလပ္ေက့စ္ အေသးေလးက တြဲးကရမ္းသြားရင္ တစ္ခါထြက္လာလိုက္၊
ျပဳတ္က်ေတာ့မလို ျဖစ္လို ့ ခုံေပါ ္မတ္တပ္ရပ္ျပီ ထိန္းလိုက္ရတာလည္း အေမာ။ တစ္ခါ၊ ႏွစ္ခါလည္း
မဟုပ္ဘူး ေလး၊ ငါး ခါေလာက္လဲ အေျပးတက္ထိန္းျပီးေရာ က်မလည္း အိပ္ကလည္း အိပ္ခ်င္၊ စိတ္ကလည္း
မရွည္ေတာ့ဘူး။ ဒါနဲ ့ မသိျခင္ေယာင္ ေဆာင္ျပီ
အိပ္မလို ့ပဲ ရွိေသးတယ္ “ဝုန္း“ ခနဲး မည္သံႏွင့္ အတူ လက္ေက့စ္ အေသးေလးေအာက္ကို ျပဳတ္က်လာပါေရာလား။
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အိတ္က ရိုးရိုးက်တာ မဟုပ္ဘူးေလ၊ ခုံရဲ ့
စၾကၤန္လမ္းဘက္ျခမ္းက ဦးပဇင္းတပါး ထိုင္လိုက္လာတာကို ဘုန္းၾကီး ေခါင္းေပါ ္ “ဒုန္း“
ခနဲ မည္ေအာင္ ျပဳတ္က်သြားတာပါပဲ။ က်မႏွင့္ က်မ ေယာက္က်ားလည္း ဘုန္းၾကီးကို အာနာျပီး
ျမန္ျမန္ ေကာက္ထားလိုက္ရတယ္။ အေပါ ္မတင္ေတာ့ပဲ ခုံေဘး ကပ္ထား လိုက္ရေတာ့ တာေပါ့။ ေတာ္ေနၾကာေတာ့
ဘုန္းေတာ္ၾကီးက သူ ့ေဘးမွာက်န္ေနခဲ့တဲ့ လက္ကိုင္းအက်ိဳးေလး ေကာက္ျပီး ျပန္ေပးတယ္၊ ဘာမွ
မျဖစ္သလိုပဲ။ သံဃာမွန္း သိေသာ္လည္း ခရီးသြားေနစဥ္မို ့ ကိုယ့္ဒုကၡႏွင့္ကို ဘာမွလည္း
သီးသန့္ ဖယ္ျပီ အရိုအေသေပးလို ့ မရနိုင္ေအာင္ ျဖစ္ရပါတယ္။ ဒီၾကားထဲ ကိုကလည္း ကိုယ့္ပစၥည္းေတြနွင့္
အထာက်မလို ရွိေသး လက္မွတ္စစ္ကလာလို ့ လက္မွတ္ျပရေသးတယ္။ အဲဒီမွာပဲ က်မတို ့ႏွင့္ လက္မွတ္ဝယ္ဘို
့ ၾကိဳးစားၾကတဲ့ ဆရာမေတြကလည္း က်မတို ့ ရထားေပါ ္မွာ ပါလာပါတယ္။ ျမိဳ ့ခြဲးတန္းကမွ
၄-ခုံပဲ ရတာ။ ရထားေပါ ္တက္တုံးက စုျပဳံတိုးတက္လာတာ အားလုံးစုစုေပါင္း ဆယ့္ႏွစ္ဦး၊
ဆယ့္သုံးဦးေလာက္ေတာ့ ရွိပါမယ္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်မတို ့က ၅-ေယာက္ ဒါေပမယ့္ ၁-ေယာက္စာေတာ့ ၾကိဳေပးထားတာမို ့ လက္မွတ္စစ္ကဘာမွ
မေျပာပါဘူး။ ဆရာမေတြ လက္မွတ္စစ္ေတာ့ ၄-ေယာက္က အထက္တန္းတြဲး၊ ၂-ေယာက္က ရိုးရိုးတြဲးပါ
ဆိုျပီ ယစ္ပါေလေရာ။ လက္မွတ္စစ္ကလည္း ပိုက္ဆံလိုျခင္လို ေတာ္ၾကာလာလိုက္ တမ်ိဳးေျပာလိုက္၊
ေတာ္ၾကာ လာျပန္ရင္း လက္မွတ္စစ္ကို ထပ္စစ္မဲ ့ စစ္ေဆးေရးေတြ လာရင္ ဘယ္လိုေျပာရမလဲႏွင့္
လာညစ္ ေနတာေပါ့ေလ။ ဆရာမေတြကလည္း ဝန္းထမ္းေတြေလ ဘယ္ေပးျခင္မလဲ။ ဘုႏွင့္ ေဘာက္ေပါ့။ လမ္းခရီး ေတာ္ေတာ္ေပါက္မွ ဆိုေတာ့ ခုေတာ့ မေျပာင္းပါရေစႏွင့္ေပါ့။
ေရႊဘို ေရာက္ရင္ေတာ့ ရိုးရိုးတြဲးကို သြားပါ့မယ္ဆိုျပီး ၃-ေယာက္ တစ္ခုံတန္းနဲ ့ ထိုင္လိုက္လာပါတယ္။
ဆရာမ တစ္ေယာက္က ေတာ္ေတာ္ `ဝ`ပါတယ္။ သူတို ့ထိုင္လိုက္ေတာ့ ရေတာ့သြားတာပါပဲ။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ေနာက္ဆုံး ဘယ္လိုမွ ေပးမွာ မဟုပ္ဘူး၊ ဆရာမေတြကလည္း
တာဝန္နဲ ့လာတဲ့ ဝန္ထမ္းေတြ ဆိုတာ သိသြားေတာ့(ဆရာမေတြက ဝန္းထမ္းကဒ္ေတြ ထုတ္ျပျပီ ျပန္စြာလိုက္တာ)
ေရႊဘိုေရာက္ရင္ေတာ့ တြဲးေျပာင္းပါဆိုျပီး ျပန္သြားတယ္။ :D လက္မွတ္စစ္
ထြက္သြားေတာ့မွ ` လား လား` ဆရာမေတြက သူတို့ ျခင္းေျပာျပီး ရယ္က်ပါေရာ။ ဆရာမေတြကလည္း ဒီရက္ပဲ ရေအာင္ျပန္လာမယ္ ဆိုျပီး ျဖစ္ေအာင္
စီစဥ္တယ္ ထင္ပါရဲ ့။ ျဖစ္ပုံက အထက္တန္းတြဲး
လက္မွတ္ေတြက လာတုံးက လက္မွတ္ေတြ၊ ရိုးရိုးတန္း လက္မွတ္ကမွ အျပန္ အတြက္ ဝယ္ထားတာ။ ဒါေပမယ့္
သူတုိ ့ကလည္း ရိုးရိုးတန္းမွာ မစီးျခင္ေတာ့ အထက္တန္းတြဲးလက္မွတ္ အေဟာင္းႏွင့္ တြဲးျပီး
ရေအာင္ တက္စီးလာတာ။ ရိုးရိုးတန္း လက္မွတ္ ႏွစ္ေစာင္ ဝယ္ထားတဲ့ ဆရာမ ၂-ေယာက္က ေရႊဘိုထိပဲ
လိုက္မွာ။ အဲဒီေတာ့ ေျပာင္းခိုင္းတဲ့ အခ်ိန္ၾက သူတို ့ျမိဳ ့ေရာက္ျပီ။ က်န္ခဲ့တဲ့ ဆရာမမ်ားကလည္း
မႏၱေလးထိ စီးလိုရသြားပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> က်န္တဲ့ လူ ၂-ေယာက္ကေတာ့ တြဲးေစာင့္ကို ဒဏ္ေၾကးေပးလိုက္ရျပီ(သူတို
့က အဲလို လက္မွတ္ အေဟာင္ေလးမွ မျပနိုင္ပဲကိုး) ေနာက္ဘူတာေရာက္ေတာ့ ရိုးရိုးတြဲး ေျပာင္းသြားရပါတယ္။
ကိစၥေလးျပီးသလို ျဖစ္သြားေတာ့ က်မလဲ အိပ္မလိုလိုပဲ ရွိေသး ေရႊဘိုျမိဳ ့ဝင္လာပါတယ္။
မိုးလဲ လင္းလုလုဆိုေတာ့ ေရႊဘိုမွာလည္း ရထားရွန္တိန္လုပ္ရမွာ ဆိုေတာ့ အေၾကာ္၊ ထမင္းေၾကာ္
၊ ေျပာင္းဖူး စတာေလးေတြ ဆင္းဝယ္စား အဲ အဲ မ်က္ႏွာအရင္သစ္
ျပီးမွ ဝယ္စားၾကပါတယ္ :P ။ မိနစ္ ႏွစ္ဆယ္၊ နာရီဝက္ေလာက္ေတာ့ ၾကာမယ္ထင္တယ္။ အဲဒီကေန ရွန္တိန္လုပ္ရမယ့္ တြဲးေတြလာျပီးမွ က်မတို
့ စီးလာတဲ့ ရထားတြဲးၾကီးဟာလည္း ခရီးဆက္လက္ ထြက္ခြာလာခဲ့ပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> လမ္းမွာလည္း လယ္ကြင္းအမ်ိဳးမ်ိဳးကို ျဖတ္လာေတာ့
က်မကလည္း ဟိုအပင္ကဘာလဲ၊ ဒီအပင္ဘာႏွင့္ ၾကည့္ရူ ့စပ္စုလာရသေပါ့ေလ။ ယူကလစ္ပင္ေတြ ေတြ
့ရေတာ့ က်မက ယူကလစ္ပင္ေတြဟာ ေျမဆီလႊာကိုျပဳန္းေစတယ္၊ မိုေခါင္ေစတယ္ဆိုေတာ့ အမ်ိဳးသားကလည္း ေနၾကာပင္ေတြကို လူေတြက စိုက္လို
့သာ စိုက္ေနတာ သူကလည္း စိုက္ျပီးရင္ ေျမဆီကို စုပ္ယူသြားလို ့ ေျမဇာခ်ရင္ ေတာ္ေတာ္ႏွင့္
မတက္ဘူးလို ့ ရွင္းျပျပန္ပါတယ္။ တခ်ိဳ ့ေနရာေတြမွာ စိုက္ပ်ိဳးမျဖစ္တဲ့ ေျမေတြျပျပီ
ဒီေျမေတြက က်စ္လို ့ လယ္၊ ယာ အေနႏွင့္ အသုံးမျပဳနိုင္ဘူးလို ့ ျပျပန္ပါတယ္။ တစ္ေနရာေရာက္ေတာ့
ဒါက ဆားက်င္းတဲ့။ စစ္ကိုင္းမေရာက္ခင္ ရထားလမ္းေဘးမွာ မုဆိုးခ်ဳံးရြာနားမွာ ေျမကေန သဘာဝအေလွ်ာက္
ျဖစ္ေနတဲ့ ဆားက်င္းပါ (ရြာလား၊ ျမိဳ ့လားဆိုတာ က်မ ေသျခာေတာ့ မေျပာတတ္ပါဘူ။)။ ဒါေပမယ့္ ငယ္ငယ္က စစ္ကိုင္းတိုင္းမွာ ဆားခ်က္စက္ရုံရွိတယ္လို
့ ပထဝီမွာသင္ဘူးတာကို သတိရသြားပါတယ္။ စိတ္ကလည္း ဩ ဒါပဲျဖစ္မယ္လို ့ ေတြးလိုက္မိေသး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> စစ္ကိုင္းျမိဳ ့ရဲ ့ေဘးက ျဖတ္လာေတာ့ ေကာင္းမူေတာ္ဘုရားၾကီးကို
အေဝးကတည္းက ဖူးေမွ်ာ္ရတယ္။ အဲ ေရႊေရာင္သုတ္ခါစ ထိပ္ေလးမွာ ေရႊေရာင္၊ ေအာက္ကေတာ့ ထုံးသဃၤန္းအတိုင္း
ရွိေသးတယ္။ ရထားေပါ ္ ကျမင္ကြင္းဟာ စစ္ကိုင္းေတာင္ရုိးေပါ ္က ဘုရားေတြကို တေမွ်ာ္တေခါ
္ပဲ ဖူးျမင္နိုင္ပါတယ္။ စစ္ကိုင္းတံတားကို ျဖတ္ေတာ့ တံတားအေဟာင္းေပါ ္က ေန တံတားအသစ္ႏွင့္
ဧရာဝတီျမစ္ၾကီးကို ေငးေမာရင္းျဖတ္လာခဲ့ရတယ္။ က်မရင္မွာ ေတာ္ေတာ္ၾကည္နုးမိပါတယ္။ ဒုတိယကမၻာစစ္က
လူေတြ စစ္ကိုင္းေတာင္ရုိးမွာ ဘယ္လိုမ်ား ေနထိုင္ခဲ့ပါလိပ္လို ့လဲ စဥ္စားမိတယ္။ ဆရာမ
ေဒါ ္နုနုရည္ (အင္းဝ)ေရးတဲ့ စာအုပ္တစ္အုပ္မွာ ဆရာမ ေျပာဘူးတာေလးေတာင္ သတိရတယ္။ ဆရာမက
အင္းဝသူဆိုေတာ့ သူက အင္းဝတံတားလို ့ ေျပာေလ့ရွိျပီး၊ စစ္ကိုင္းက စာေရးဆရာမ တစ္ေယာက္(ဦးဘေဆြရဲ ့ သမီး)ႏွင့္
ေတြ ့ရင္ စစ္ကိုင္းတံတား၊ အင္းဝတံတားလို ့ ျငင္းေလ့ရွိတာေလးကိုပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တံတားဆုံးေတာ့ ေရႊၾကက္ယက္ဘုရားဆိုျပီး ျပပါတယ္။
က်မ မႏၱေလးမွာ ေက်ာင္းတက္ခဲ့ေပမယ့္ အေဝးသင္ဆိုေတာ့ ဘယ္မွႏွံႏံွစပ္စပ္ မေရာက္ဘူးပါဘူ။
သူကေတာ့ အထက္တန္းေက်ာင္းကို မႏၱေလးမွာ ေနလာတာဆိုေတာ့ ေတာ္ေတာ္ေလးသိပါတယ္။ ခြင့္ရက္ေၾကာင့္
က်မသြားလိုလွတဲ့ စစ္ကိုင္းေတာင္ရိုး၊ အင္းဝ ႏွင့္ ေမျမိဳ ့တို ့ကို မသြားခဲ့ရပါဘူး။ ေနာက္တစ္ေခါက္
ေရာက္ေအာင္ သြားမယ္လို ့ အားခဲးထားပါတယ္။ ေျမျမိဳ ့၊ မင္းကြန္းႏွင့္ မုံရြာေတြ၊ အမရပူရက
မဟာဂႏၱာရုံေက်ာင္းေတြကို ငယ္ငယ္က မၾကာခဏ ေရာက္ေလ့၊ လွူေလ့ရွိေပမယ့္ စစ္ကိုင္းေတာင္ရိုးကို
ေမေမသြားတဲ့ အေခါက္က က်မ မလိုက္နိုင္ခဲ့လို ့ ခုထိေအာင္ မေရာက္ဘူးေသးပါဘူး။ ေရာက္ေအာင္သြားဘို
့ တစ္ခါ ေတးမွတ္ထားရမွာေပါ့ေလ။ (ဧရာဝတီျမစ္က ေရေတြကိုလည္း ဘယ္ေလာက္ေရာ့သြားလဲလို ့ မွတ္ထားပါတယ္၊ ေရလယ္မွာ ေသာင္ထြန္း နတ္သမီးေနတဲ့ ကြ်န္းပဲျဖစ္မလား၊ တံငါႏွင့္ ကိုင္းလုတ္တဲ့ ကြ်န္ပဲ ျဖစ္မလားပါပဲ)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဒီလို စိတ္ညစ္စရာ၊ ေပ်ာ္စရာေတြႏွင့္ ျပည့္ေနတဲ့
က်မတို ့ ခရီးစဥ္ေလးဟာ မႏၱေလးျမိဳ့ကို (၁၂)နာရီ ပတ္ဝန္းက်င္ေလာက္မွာ ဝင္လာေတာ့ တစ္စခန္းရပ္ခဲ့ရပါတယ္။
က်မရဲ့ ခရီးစဥ္ေလး တစ္ခုဟာ ဒီလို အေတြ ့အၾကဳံေလးေတြ စုံေနေအာင္ေတြ ့ခဲ့ရတာကို က်မျဖင့္
ေတာ္ေတာ္ေလးကို မွတ္မွတ္သားသားေလး သတိရေနမိပါတယ္။ က်မတို ့လူမ်ိဳးေတြက ဆရာ ေအာ္ပီက်ယ္ေျပာသြားဘူး
သလိုပဲ ျမန္မာျပည္မွာ ေနရတာ ေပ်ာ္ပါတယ္။ ခုလည္းၾကည့္ေလ က်မလည္း ခရီးစကေတြ ့ခဲ့ရတဲ့
မဆိုစေလာက္ စိတ္ညစ္ခဲ့ရတာေတြကို ေမ့ျပီး ခုေတာ့လည္း ၾကည္နုူးစိတ္ေလး၊ ေပ်ာ္ရႊင္စိတ္ေလး
ဝင္လာခဲ့တာပါပဲ။ အင္း ခရီးသြားတဲ့ အရသာကို ဒါေတြေၾကာင့္ ဥေရာပကလူေတြက သေဘာက်-က်တာျဖစ္မယ္
ထင္ပါရဲ ့လို ့ ေတြးရင္ ေနာက္တစ္ခါ ဘယ္အခ်ိန္ ခရီးထြက္နိုင္မလဲလို ့ … ေမွ်ာ္ေတြးရင္၊ က်မလိုပဲ ခရီးသြား ႏွစ္သက္သူေတြ စဥ္စားမိက်မယ္လို
့ ထင္ရင္ နိဂုံးခ်ဳတ္လိုက္ပါျပီ။ ။</span></div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4973046100915904962.post-59239346823395505862011-06-28T00:23:00.000-07:002011-06-28T01:34:07.982-07:00စေလဦးပုည (အပိုင္း ၃၊ ဇာတ္သိမ္း)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အမ်ိဳးသားတကၠသိုလ္၊
ရာဇဝင္ႏွင့္ ျမန္မာစာျပဆရာ ဦးသက္တင္က အကိုအကားတို ့ႏွင့္ တကြ တင္ျပေသာ ဦးပုည မေသေၾကာင္း
ေဖာ္ျပခ်က္မွာ ေအာက္ပါအတိုင္း ျဖစ္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> အတိုခ်ဳပ္မွာ
ဦးသာအိုးက ၁၂၂၈-ခု ။ သီတင္ကြ်တ္လဆုတ္၊ ၁၃-ရက္ေန ့ည သန္ေခါင္ေက်ာ္တြင္ အီကင္း ေရဆိပ္သို
့ ခ်၍သတ္ေစ၏။ ထို အစီအစဥ္ကို ၾကိဳသိတင္သိ၍ ကယ္ဆယ္ရန္ၾကံသူတို ့မွာ ဦးသာအိုး၏ မယာငယ္
ခင္သုံ၊ ၄င္းအမ ခင္မွဳံ ႏွင့္ ခင္ပြန္း ကိုသူရ၊ ဦးပုညကို ၾကည္ညိုရင္းစြဲး ရွိေသာ ပုသိမ္ျမိဳ
့ပြဲးစားၾကီး ဦးညို (ထိုစဥ္က ကုန္ကူးရင္း မႏၱေလးတြင္ ေရာက္ရွိေနသည္။) တို ့(၄)ဦးက
ကယ္ခဲ့သည္။ ကယ္ပုံမွာ ဦးညိုက ေငြစိုက္၍ သူသတ္ဆိုင္ရာမွ လူတို ့ႏွင့္ ၾကိတ္နယ္ တိုင္ပင္ကာ
ေရခ်မည့္ ေနရာတြင္ ပိုက္ကြန္ျဖန္ ့ခံထားျပီး ဦးပုည အသက္ကို ကယ္လိုက္ၾကသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကယ္ျပီးေနာက္
ဦးပုည အပါအဝင္ (၅)ဦးေပါင္း တိုင္ပင္လ်က္ `ဦးပုည` ကို ရွမ္းျပည္ကျဖတ္၍၊ သံလြင္ျမစ္ေၾကာင္းစုန္ျပီး၊
ျမန္မာျပည္ေအာက္ပိုင္း (ထိုစဥ္က အဂၤလိပ္လက္ေအာက္ ေရာက္ရွိျပီးျဖစ္သည္။) ေမာ္လျမိဳင္ျမိဳ
့သို ့ ကိုသူရက ေခါ ္လာခါ ဦးညို၏အမ- ေဒါ ္ႏွင္းရီ ႏွင့္ ခင္ပြန္း ဦးဂြယ္တို ့ အိမ္တြင္
ပုန္းေအာင္ တည္းခိုေနေလသည္။ ေမာ္လျမိဳင္တြင္
၁၂၃၆-ခုထိ (၈)ႏွစ္ၾကာ ပုန္းေအာင္းေနျပီးမွ အထက္အရပ္မွ သတင္းၾကားသိ၍ မလုံျခံဳဟုထင္ေသာေၾကာင့္
ကရင္နီနယ္သို ့ ေျပာင္းေရႊ ့ပုန္းေအာင္းရာတြင္ ၁၂၃၇-ခုတြင္ ဖ်ားနာ၍ အနိစၥေရာက္(ကြယ္လြန္)ေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဦးပုညသည္
မႏၱေလးျမိဳ ့မွ အသက္ေဘးမွ လြတ္ေျမာက္ျပီး ၁၂၂၈-ခု၊ ျပာသိုလဆန္း ၉-ရက္(တနဂၤေႏြေန ့)
က ဦးညိုအား ေရးစပ္ေပးသည့္ ေတးထပ္မွာ၊ ေအာက္ပါအတိုင္းျဖစ္သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="background-color: #eeeeee;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-FDad790sapM/TgmAo3gY8QI/AAAAAAAAAVg/6l3j9yEpoco/s1600/upn.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="548" src="http://2.bp.blogspot.com/-FDad790sapM/TgmAo3gY8QI/AAAAAAAAAVg/6l3j9yEpoco/s640/upn.JPG" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> (မွတ္တမ္း
အျဖစ္သာ ေဖာ္ျပျခင္းျဖစ္ပါသည္။)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဦးညိုမွ
ေဒါ ္ေက်ာ့ကို ဖြားသည္၊ ၄င္းမွ ဦးဖိုးေသာင္ကို ဖြားသည္။ ၄င္းမွ ယခု ဦးသက္တင္ကို ဖြားသည္။
၄င္းအားျဖင့္ အေဖး-ဦးညို၏ မွတ္တမ္း စာအုပ္မ်ား၊ စေလဦးပုညကိုယ္တိုင္၏ မွတ္စုစာအုပ္၊
မွတ္တမ္း ပုရပိုက္တို ့ကို စဥ္ဆက္ထိန္းသိန္းရာမွ ဆရာဦးသက္တင္က ရရွိထားခဲ့ေလသည္။ (ေနာက္မ်ိဳးဆက္ကိုေတာ့
ဆက္၍ မသိရွိပါ။) </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
--------------------o--------------------------------o----------------------------0------------------------</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> <b><i>(ေအာက္ပါ အေၾကာင္းအရာတို ့ကို ဦးမင္းဒင္၏
Site မွ ကိုးကားေရးသား ေဖာ္ျပပါသည္။)</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဘိုးဝဇီရ
အတၳဳပ္ပတိၳ စာအုပ္တြင္ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဘိုးဝဇီရသည္
ဦးသာအိုး၏ သားျဖစ္သူ ေမာင္ေမာင္ေလးအား ပညာသင္ၾကားေပးရသည္ကို အေၾကာင္းျပဳ၍ ဦးသာအိုးႏွင့္
ခင္မင္ျပီး၊ ဦးသာအိုးကို ` စေလဆရာဦးပုညကို ကြပ္မ်က္သလား` ဟု ေမးျမန္ဘူးေလသည္။ ထိုအခါ
ဦးသာအိုးက ` သူကံမေကာင္းလို ့ စြပ္စြဲခံရပါသည္။ ျမိဳ ့ဝန္လည္း ျဖစ္ေနပါတယ္။ တကယ္က
တပယ္မင္းသား အမိန္ ့ျဖင့္ လက္မရြံ ့တို ့ သတ္တာပါ။ မင္းတရားၾကီး မေက်နပ္မွန္း သိသျဖင့္
သူ ့အေပါ ္ လႊဲခ်တာသာျဖစ္ပါတယ္။ မင္းသားပါလို ့လည္း မစြပ္စြဲဝံ့လို ့ သည္အတိုင္းေနရတာပါပဲ`
လို ့ေျဖခဲ့ေၾကာင္း ပါရွိခဲ့သည္ ဆိုပါတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တပယ္မင္းသားသည္
ေတးကဗ်ာ ဝါသနာပါ၍ အတီးအမွဳတ္တတ္ေလသည္။ သီခ်င္းၾကီး၊ သီခ်င္းခန္ ့လည္း စုေဆာင္းတတ္သည္ဟု
ပညာရွိ ေရႊျပည္ ဦးဘတင္၏ အမွတ္အသားရွိသည္။ ကဗ်ာစာဆိုမ်ားကိုလည္း ေတးကဗ်ာ ေရးခိုင္းတတ္ေသာ
အေလ့ရွိ၏။ ထိုေၾကာင့္ စာဆိုစေလဦးပုညအား ေတးကဗ်ာေရးခိုင္းရာမွ စိတ္မေကာင္းစရာ အျဖစ္ႏွင့္
ၾကံဳရပုံကို နယ္ပိုင္ဝန္ေထာက္ ဦးေမာင္ေမာင္တင္ (K.S.M. , A.T.M) ၏ ` ဦးပုညသမိုင္း`
စာအုပ္တြင္ မွတ္တမ္းတင္ထားပုံမွာ ေအာက္ပါအတိုင္းျဖစ္သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တပယ္မင္းသားသည္
ေတးကဗ်ာေရးခိုင္းရန္ အတြက္ လူပ်ိဳေတာ္တစ္ဦးကို ေစလႊတ္၍ ဦးပုညအား အေခါ ္ ခိုင္းေလသည္။
ဦးပုညမွာလည္း အျခားမင္းသားေတြက ေတးကဗ်ာ ေရးခိုင္းထားသျဖင့္ မအားဘဲရွိေလသည္။ ထို ့ေၾကာင့္
အလုပ္ျပီးမွ လာနိုင္မည့္ အေၾကာင္းကို ျပန္ေလွ်ာက္ခိုင္းေလသည္။ ေနာက္တစ္ေန ့တြင္လည္း
အေခါ ္လႊတ္ေလရာ မအားလပ္သျဖင့္ ဦးပုညက စိတ္ရူတ္ရူတ္ျဖင့္ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">` မင္းသား အစစ္ေတြခိုင္းတာကို ေရးေနရတယ္။
ယမေနမင္းသား ေခါ ္တာကို မလာနိုင္အားေသးဘူး။ သည္ကျပီးမွ လာနိုင္ပါမယ့္အေၾကာင္းကို ေလွ်ာက္ထားလိုက္ပါ`
ဟု မေခ်မငံ ျပန္ေျပာခဲ့ေလသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">(မွတ္ခ်က္။ ။ ရုပ္ေသးရုပ္ကို ယမေနသားႏွင့္ ထုလုပ္ျမဲ ျဖစ္သည္။ ရုပ္ေသးမင္းသားဟု
တပယ္မင္းသားအား ေျပာဆိုျခင္းမွာ မင္းသားအစစ္ မဟုပ္ဟု ဆိုလိုသည္ ဆို၏။ မင္းတုံးမင္း၏
မိေထြးေတာ္မွ ပါေသာသားျဖစ္သည္။( ေလးဗိုလ္ ဦးဆိုင္ႏွင့္ မင္းတုံးမင္းမိေထြး အလႅကပ္ပျမိဳးစား
တို ့ မွေမြးျပီး ၊ မင္းေသြးမဟုပ္ေပ။) မင္းတုံးမင္းသည္ မိေထြးေတာ္ကို ေနရာေပး၍ ၊ သူ
့သားကိုလည္း မင္းသား အရာေပးထားျခင္းသာ ျဖစ္သည္။)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> တပယ္မင္းသား
သတ္ေၾကာင္းကို ` ဘိုးဝဇီရ အတၳဳပ္ပတိၳစာအုပ္` ႏွင့္` ဦပုည သမိုင္း` စာအုပ္ႏွစ္အုပ္ကို
ကိုးကား၍ ၄င္း၊ ၁၈၇၆-ခုႏွစ္ေလာက္တြင္ ျဗိတိသွ်ပိုင္ ေအာက္ျမန္မာျပည္သို ့ စိန္ဂြ်န္း(ဆရာမတ္)
ေက်ာင္းတြင္ ဆရာအျဖစ္၄င္း၊ သတင္းေထာက္အျဖစ္၄င္း အလုပ္လုပ္ကိုင္ရန္ လာေရာက္ခဲ့သည့္ ဂ်ိမ္းေဂ်ာ့စေကာ့
သည္ ၁၈၈၂-ခုႏွစ္ သီေပါမင္း လက္ထက္တြင္ကား သူ ့အေတြ ့ အၾကဳံမ်ားကို စုစည္းလ်က္ `ေရႊရိုး`
ကေလာင္ အမည္ခံ၍ The Burma, His Life and Notions အမည္ျဖင့္ ႏွစ္တြဲေပါင္းစာအုပ္ကို
ေရးထုတ္ခဲ့သည္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> စာမ်က္ႏွာ(၃၅၂)တြင္</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">Oo Hpo Nyah is the most
celebrated recent auther. He was killed in the late King’s reign by the Tabe
Mintha. (ဦးပုည သည္ နာမည္ အၾကီးဆုံး ေခတ္ေပါ ္ စာေရးဆရာ ျဖစ္သည္။ သူ ့ကို ယခင္မင္းလက္ထက္တြင္
တပယ္မင္းသားက အဆုံးစီရင္ခဲ့ေလသည္။)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ရည္ညႊန္းကိုးကား ထားေသာ စာအုပ္မ်ားကို <a href="http://www.mindin.info/2011/03/blog-post.html">http://www.mindin.info/2011/03/blog-post.html</a> တြင္ သြားေရာက္ဖတ္ရွူ ့နိုင္ပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
--------------------o--------------------------------o----------------------------0------------------------</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဦးပုည၏
ပုံစံသြင္ျပင္မွာ မနိမ့္မျမင့္၊ အရပ္ျပတ္ျပတ္၊ အသားလတ္၏။ လက္ယာလက္မွာ လက္ေမာင္းရင္းကစ
ေသးသိမ္ေနသည္ကို လူမျမင္ေစရန္ ပုဆိုးစကို ယာဖက္ပခုံးစြန္း၌ အျမဲတင္ထားေလ့ရွိသည္။ ၄င္းပုဆိုးစသည္
ခ်ိတ္တြယ္ထားျခင္း မရွိပဲ ျမဲျမံစြာေနသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ကြမ္းစားေသာအခါ
ကြမ္းရြက္ကို ပုဆိုးတြင္းမွ လက္ယာလက္မ၊ လက္ညိုး ႏွစ္ေခ်ာင္းျဖင့္ ညုပ္ထားျပီး၊ လက္ဝဲလက္ျဖင့္
ထုံးသုပ္ျခင္း၊ ကြမ္းသီးညွပ္ျခင္း၊ ထည့္ျခင္းျပဳ၍ ၊ လက္ဝဲလက္ျဖင့္ စားေလ့ရွိသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ပုဝါကို
ေပါင္းေသာအခါ၊ လက္ယာဘက္မသန္ေသာ္လည္း လူၾကီးေပါင္း၊ အုပ္ေပါင္း ေကာင္းမြန္ သပ္ယပ္သည့္ျပင္
အလြန္လွ်င္ျမန္သျဖင့္ အံဩဖြယ္တစ္ခုပင္ ျဖစ္သည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> စာေရးေသာအခါ
လက္ဝဲလက္ျဖင့္ ေရးရသည္ ျဖစ္သျဖင့္၊ ပုရပိုက္ကို ေထာင္လိုက္ထားကာ ေရးခ်ေလ့ရွိသည္။အလြန္လွ်င္ျမန္သည့္အျပင္
လက္ေရးလက္သားေကာင္းလွသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဦးပုညေရးသားခဲ့ေသာ စာေပမ်ားမွာ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁။ ဗဟန္းဘြဲ ့၊ ကန္ေတာ္ၾကီးဘြဲ ့ ေတာလား၊</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂။ မင္းၾကီးဦးပြား၏ ေရစက္သြန္း ဆုေတာင္း ေမာ္ကြန္းစာ၊</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃။ တရားေဟာစာ၊ ဝတၳဳ ၂၆-ပုတ္ ၊</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၄။ ေမတၱာစာ ပုဒ္ေရ ၅၀-ခန္ ့</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၅။ ေဟာကိန္းရကန္မ်ား။ ၄င္းရကန္မ်ားတြင္၊ သစ္လဲၾကန္၇ကန္၊ ေျမခံရကန္မ်ား၊
နဂါးလွည့္ေဟာရကန္၊ အ႒လက္ေဟာရကန္ တို ့ ပါဝင္သည္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၆။ သျဂၤ ိဳဟ္ကိုးပိုင္းသရုပ္ ေတးထပ္မ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၇။ ျဗိဳ ့ဟဇ္က်မ္းလာ ဇာတာယုဂ္ေပါင္း ၁၅၀-ကို ေတးထပ္ျဖင့္ ျပီးေအာင္ေရးေသာ
ေဟာကိန္း ေတးထပ္မ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၈။ ဇာတာဘြဲ ့ေလးခ်ိဳး။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၉။ သက္ေရာက္ျဂိဳဟ္စားေဟာ ေတးထပ္မ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၀။ မယ္ဘြဲ ့၊ ေမာင္ဘြဲ ့၊ ေတာဘြဲ ့၊ ေတာင္ဘြဲ ့၊ ကိုယ္ရည္ေသြးမွ စ၍ မ်ားျပားလွစြာေသာ
ေတးထပ္မ်ား၊ ရွစ္ဆယ္ေပါ ္ေတးထပ္မ်ား၊
ေပါင္း ၂၀၀-ေက်ာ္ ေတြ ့မွတ္ရသည္။ (သူမ်ားမွတ္ထားတာ ေျပာတာပါ။)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၁။ ေဆးက်မ္း လကၤာမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၂။ ေဆးနည္း လက္ာ ကဗ်ာမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၃။ သဒၵါပုဒ္စစ္ လကၤာ ကဗ်ာမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၄။ ပင့္ရစ္ ဂဏၭိသတ္ပုံလကၤာ ၁၄-ပိုဒ္</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၅။ သကၠဋဘာသာ ဖတ္နည္းလကၤာ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၆။ ပုဂံတြင္ေနစဥ္ေရးေသာ၊ ပိဋကတ္ဖက္ ဆိုင္ရာ-သဒၵါဂႏၳရ
နိသ် နံေပ်ာက္ေဆာင္မ်ား၊ (နိသ်နံ ေပ်ာက္ဆိုသည္မွာ၊
အရိုးအတိုင္း ပါဌ္ ပါ႒ိကို ေရးထားျပီးလွ်င္၊ အနက္ခက္ေသာ ပါ႒ိစကားလုံးတို ့ ၏ အထက္က၊ ျမန္မာအနက္ကို ဆင့္၍ ေရးမွတ္ထားျခင္းကို
ဆိုသည္။)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၇။ ယိုဒယားနိုင္ေမာ္ကြန္း။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၈။ ရတနာနဒီဘြဲ ့ ေမာ္ကြန္း။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၁၉။ ဥပကႏွင့္ ဆာဝါေဟာစာ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၀။ ဝိဇယ ျပဇာတ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၁။ ေကာသလ ျပဇာတ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၂။ ပဒုမ ျပဇာတ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၃။ ဂဂၤါမာလဇာတ္(ေခါ ္) ေရသည္ျပဇာတ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၄။ ကုသျပဇာတ္ တပိုင္း။ (ေရးဆဲ)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၅။ ဝါသုေဒဝဇာတ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၆။ ေဝႆႏၱရာဇာတ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၇။ အိမ္မွ ုတရား အဆုံးအျဖတ္မ်ား၊ ဓမၼသတ္ လကၤာ (ေရးဆဲ)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၈။ သာသနာေရာက္ မင္းျပိဳင္စာတမ္းႏွင့္၊ သာသနာေလွ်ာက္ၾကီး။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၂၉။ ဆြမ္းေတာ္ၾကီးတင္ စာတမ္း။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၀။ စံေက်ာင္း ဆရာေတာ္ ဦးစႏၵိမာ ျပန္လြန္ေတာ္မူရာတြင္
ေရးေသာ ငိုခ်င္းရွည္ ၄-ပုဒ္။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၁။ မႏၱေလးေတာင္ေျခ၊ ယာေတာ္ၾကီးထြန္၊ ဖုန္းဘြဲ ့ ဗုံၾကီးသံမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၂။ မွာတမ္းမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၃။ ဒုံးခ်င္းမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၄။ ရတုမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၅။ ေတာလား၊ ေရလား၊ သေျပလားမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၆။ သမိုင္း၊ ေက်ာက္စာသံပိုင္းမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၇။ ဧခ်င္း၊ ေတးထပ္၊ သျဖန္၊ ေဒြးခ်ိဳး-ေလးခ်ိဳးမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၈။ ေရသဘင္ လူးတားမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၃၉။ ေရသဘင္ ရတုမ်ား။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၄၀။ ေပါက္ထီးဆင္ဖြား-ရတုပိုဒ္စုံ။</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၄၁။ ျမမန္းစၾကာ သေဘၤာေတာ္ႏွင့္ ဒူးရင္းေတာ္ဆက္ နာဝါသံ
(ေလွေတာ္သံမ်ား)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">၄၂။ ရတနာနဒီျမစ္ေတာ္၊ ေလွခ်င္းတက္သံမ်ား။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">စသည့္
ေလာကီ၊ ေလာကုတရာ စာမ်ားကို ေနာင္းလူတို ့အတြက္ ေရးသားခဲ့သည္ဟု ဆိုပါသည္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 12pt 0in 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> ဦးပုည၏ ဇာတ္လမ္းကို ဖတ္ရသည္မွာ ဂ်ိမ္းစ္ လွက်ာ္ ေရးေသာ ေမာင္ရင္ေမာင္၊ မမယ္မ ဇာတ္ဝင္ခန္းကိုပင္ ျပန္လည္ သတိရမိေပေသးသည္။ ဦးပုညကို ျမန္မာ-ရွတ္စပီးယား ဟု ပင္ သတ္မွတ္နိုင္ေၾကာင္း
ေဖာ္ျပခ်က္ကိုလည္း ေတြ ့ ရဘူးေပသည္။ ဦးပုည သည္ စာေပ၊ က်မ္းဂန္မ်ားကို ပိုင္နိုင္လွေပသည္။
ပညာမာန္လည္း ၾကီးသည္ဟု ယူဆရပါသည္။ ဦးပုည ႏွင့္ ေခာတ္ျပိဳင္ စာဆိုေတာ္တစ္ဦးမွာ အခ်ဳပ္တန္း
ဆရာေဖ ပင္ျဖစ္ပါသည္။ </span></div>
</div>ေစာ(အဝါရောင်မြေ)http://www.blogger.com/profile/00695103590335215896noreply@blogger.com0